1. Mi minden okozhat gyötrelmet, és milyen következtetésre juthatunk?

TE IS gyötrődtél már valami miatt? * Talán az nyugtalanít, hogy valaki megbántott a szavaival vagy a tetteivel. Az is aggaszthat, ha te mondtál vagy tettél valami rosszat. Esetleg attól félsz, hogy olyan hibát követtél el, amelyet Jehova sosem fog megbocsátani neked. Tovább ront a helyzeteden, ha közben úgy érzed, hogy azért gyötrődsz ennyire, mert nincs elég hited, és biztosan rossz ember vagy. De vajon igaz ez?

2. Milyen bibliai példák mutatják, hogy ha gyötrődünk, az nem annak a jele, hogy nincs hitünk?

² Gondoljunk néhány bibliai példára: Annának, Sámuel próféta édesanyjának igazán erős hite volt. De amikor az egyik családtagja rosszul bánt vele, teljesen elcsüggedt (1Sám 1:7). Pál apostolnak is szilárd volt a hite, mégis nagy nyomásként nehezedett rá az, hogy „[aggódott] az összes gyülekezetért” (2Kor 11:28). Dávid királynak olyan rendkívüli hite volt, hogy Jehova szívből megszerette őt (Csel 13:22). Ennek ellenére Dávid komoly hibákat követett el, amelyek miatt nagyon gyötrődött (Zsolt 38:4). Jehova mindegyiküket megvigasztalta és megnyugtatta. Lássuk, mit tanulhatunk a történetükből!

3. Milyen hatással lehetnek ránk mások bántó szavai?

³ Ha valaki nyersen beszél vagy durván bánik velünk, az nagyon elcsüggeszthet. Ez különösen igaz, ha egy közeli barátunk vagy családtagunk bánt meg minket. Aggódhatunk amiatt, hogy a kapcsolatunk végleg tönkremegy. Lehet, hogy ez a személy meggondolatlanul beszélt, és úgy érezzük, mintha kést döfött volna belénk (Péld 12:18). De olyan is előfordulhat, hogy valaki szándékosan sért meg minket a szavaival. Egy fiatal testvérnő is keresztülment ezen. Ezt mondja: „Néhány évvel ezelőtt valaki, akit a barátnőmnek hittem, hazugságokat kezdett terjeszteni rólam a neten. Ez nagyon fájt és felzaklatott. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy miért kellett így hátba támadnia.” Ha téged is megbántott egy barátod vagy családtagod, sokat tanulhatsz Annától.

4. Milyen nehézségekkel küzdött Anna?

⁴ Annának súlyos gondjai voltak. Sok éven át nem született gyermeke (1Sám 1:2). Az izraelita kultúrában úgy gondolták, hogy egy asszony azért meddő, mert Istentől való átok ül rajta. Ezért Anna nagyon megalázottnak érezte magát (1Móz 30:1, 2). Az tovább nehezítette az életét, hogy a férjének volt egy másik felesége is, Peninna, akinek viszont születtek gyermekei. Peninna a vetélytársának tekintette Annát, és „könyörtelenül gúnyolta. . ., csak hogy felzaklassa” (1Sám 1:6). Anna eleinte nem tudta feldolgozni ezt a helyzetet. Annyira feszült volt, hogy „csak sírt, és nem is evett”. „Nagyon el volt keseredve” (1Sám 1:7, 10). Hogyan lelt vigaszra?

5. Hogyan segített Annának az ima?

⁵ Anna kiöntötte a szívét Jehovának. Miután imádkozott, elmagyarázta Éli főpapnak is, hogy milyen gonddal küzd. Majd Éli így szólt hozzá: „Menj el békében, és teljesítse Izrael Istene kérésedet”. Milyen hatással volt mindez Annára? „Elment. . . a maga útján. Evett, és nem volt többé gondterhelt az arca” (1Sám 1:17, 18). Igen, az ima segített neki, hogy visszanyerje a belső békéjét.

6. Mit tanulhatunk az imáról Annától és a Filippi 4:6, 7-ből?

⁶ Az állhatatos ima segít visszanyerni a lelki békénket. Anna hosszasan beszélt égi Atyjához (1Sám 1:12). Mi is részletesen kifejthetjük Jehovának az aggodalmainkat, a félelmeinket és a hibáinkat. Nem kell költői vagy tökéletesen megszerkesztett imákat mondanunk. Időnként az is lehet, hogy miközben kifejezzük Jehovának a keserűségünket, sírva fakadunk. De Jehova sosem fárad bele abba, hogy meghallgasson minket. Azon kívül, hogy a gondjainkat imába foglaljuk, azt a tanácsot is fontos észben tartanunk, amelyet a Filippi 4:6, 7-ben olvashatunk. (Olvassátok fel!) Pál külön megemlítette, hogy adjunk hálát. Olyan sok mindent kaptunk Jehovától! Megköszönhetjük neki például az élet ajándékát, a csodás teremtésművét, az odaadó szeretetét és a ragyogó reménységünket. Mit tanulhatunk még Annától?

7. Mi volt a szokása Annának és a férjének?

⁷ Anna a gondjai ellenére rendszeresen elment a férjével Silóba, ahol Jehovát imádhatták (1Sám 1:1–5). A hajléknál Éli főpap bátorította őt, és kifejezte, hogy reméli, Jehova válaszolni fog az imájára (1Sám 1:9, 17).

8. Fejtsd ki, hogyan segíthet nekünk az, ha részt veszünk az összejöveteleken!

⁸ Visszanyerhetjük a belső békénket, ha rendszeresen részt veszünk a gyülekezeti összejöveteleken. A kezdő imában gyakran az a kérés is elhangzik, hogy legyen velünk Isten szelleme. A béke hozzátartozik a szellem gyümölcséhez (Gal 5:22). Ha olyankor is ott vagyunk a gyülekezetben, amikor valami nyomaszt bennünket, lehetőséget adunk Jehovának és a testvéreknek arra, hogy bátorítsanak minket, és segítsenek újra kiegyensúlyozottnak lennünk. Az ima és az összejövetelek fontos eszközök Jehova kezében ahhoz, hogy megnyugtasson minket (Héb 10:24, 25). De van még egy tanulság, amelyet levonhatunk Anna történetéből.

9. Mi nem változott Anna helyzetében, de mi segített neki elviselni azt?

⁹ Anna életéből nem tűntek el rögtön azok a gondok, amelyek miatt el volt keseredve. Azután, hogy hazatértek a hajléktól, továbbra is együtt kellett élnie Peninnával, és a Biblia nem utal rá, hogy Peninna megváltozott volna. Valószínűleg Annának még mindig el kellett viselnie a vetélytársnője szurkálódását. Ennek ellenére képes volt megőrizni a belső békéjét. Miután Jehovára vetette a terhét, megnyugodott. Engedte, hogy Isten megvigasztalja őt. Valamivel később pedig még gyermekei is születtek Jehova áldásával (1Sám 1:19, 20; 2:21).

10. Mit tanulhatunk Annától?

¹⁰ Akkor is helyreállhat a békénk, ha nem múlnak el a nehézségeink. Vannak problémák, amelyek nem oldódnak meg, bár mi rendületlenül imádkozunk, és rendszeresen részt veszünk az összejöveteleken. De Anna példájából láthatjuk, hogy Jehovát semmi sem gátolhatja meg abban, hogy megnyugtassa zaklatott szívünket. Ő sosem feledkezik meg rólunk, és előbb vagy utóbb megjutalmaz minket a hűségünkért (Héb 11:6).

11. Mi minden okozhatott aggodalmat Pálnak?

¹¹ Pálnak számtalan oka volt az aggodalomra. Például, mivel szerette a testvéreket, ő is gyötrődött a nehézségeik miatt (2Kor 2:4; 11:28). A szolgálata közben ellenséges személyek megverték és börtönbe vetették. Más nehézségek miatt is aggódott, például volt, hogy szűkölködnie kellett (Flp 4:12). És mivel legalább háromszor hajótörést szenvedett, igencsak feszült lehetett, amikor újabb hajóútra indult (2Kor 11:23–27). Hogyan küzdött meg Pál az aggodalmaival?

12. Mi segített Pálnak, hogy ne aggódjon túlságosan?

¹² Pál aggódott a hittársaiért, amikor próbákon mentek keresztül, de nem akarta minden gondjukat egyedül megoldani. Igen, Pál szerény volt. Megszervezte, hogy mások is segítsenek a testvéreknek. Például felelősséggel járó feladatokat adott olyan megbízható férfiaknak, mint Timóteusz és Titusz. Ezek a testvérek a munkájukkal biztosan segítettek Pálnak, hogy kevésbé aggódjon (Flp 2:19, 20; Tit 1:1, 4, 5).

13. Hogyan követhetik a vének Pál példáját?

¹³ Kérj segítséget! Ma is van sok együttérző vén, aki Pálhoz hasonlóan aggódik a testvérekért, amikor nehézségekkel küzdenek. De egyetlen vén nem tud mindenkinek segíteni. A szerénység arra indítja a felvigyázókat, hogy osszák meg a terheket más megbízható férfiakkal, és hogy képezzék a fiatalabb testvéreket, hogy ők is törődjenek Isten nyájával (2Tim 2:2).

14. Mitől nem félt Pál, és mit tanulhatunk a példájából?

¹⁴ Ismerd el, hogy neked is szükséged van vigaszra! Az alázat arra indította Pált, hogy bátorításért forduljon a barátaihoz. Nyilván nem félt attól, hogy gyengének fogják gondolni őt, ha elismeri, hogy sok erőt adott neki a másoktól kapott vigasz. Filemonnak ezt írta: „Amikor hallottam a szeretetedről, testvérem, nagyon megörültem, és vigaszra leltem” (Filem 7). Pál megemlítette más munkatársait is, akik mellette álltak a nehéz időkben (Kol 4:7–11). Ha alázatosan elismerjük, hogy szükségünk van bátorításra, a testvérek szívesen támogatnak majd minket.

15. Hogyan lelt vigaszra Pál egy gyötrelmes helyzetben?

¹⁵ Meríts erőt a Szentírásból! Pál tudta, hogy Isten Szavában vigaszra lelhet, és hogy az abból származó bölcsességgel bármilyen próbát kibír (Róma 15:4; 2Tim 3:15, 16). Amikor másodszor volt börtönben Rómában, érezte, hogy hamarosan meg fog halni. Mit tett ebben a gyötrelmes helyzetben? Megkérte Timóteuszt, hogy hamar menjen el hozzá, és vigye magával a tekercseket (2Tim 4:6, 7, 9, 13). Ezek valószínűleg a Héber iratok bizonyos részeit tartalmazták, és Pál szerette volna felhasználni őket a saját bibliatanulmányozásához. Ha követjük a példáját, és rendszeresen tanulmányozzuk Isten Szavát, Jehova meg tud nyugtatni minket az Írások által, bármilyen nehézséget éljünk is át.

16. Milyen gyötrelmet okozott Dávid saját magának?

¹⁶ Dávidnak jó oka volt rá, hogy bűntudat gyötörje. Házasságtörést követett el Betsabéval, megszervezte az asszony férjének meggyilkolását, és egy ideig megpróbálta palástolni a tetteit (2Sám 12:9). Eleinte Dávid figyelmen kívül hagyta a lelkiismerete jelzéseit. Emiatt nemcsak a Jehovával való kapcsolata sérült, hanem érzelmileg és fizikailag is szenvedett (Zsolt 32:3, 4). Mi segített Dávidnak megküzdeni a fájó érzéseivel, amelyek a saját hibájából kínozták őt? És mit tehetünk, ha mi is súlyosan vétkeztünk?

17. Hogyan derül ki a Zsoltárok 51:1–4-ből, hogy Dávid szívből megbánta a bűneit?

¹⁷ Imádkozz megbocsátásért! Dávid végül imában Jehovához fordult. Őszintén megbánta a bűneit, és bevallotta őket Jehovának. (Olvassátok fel: Zsoltárok 51:1–4.) Micsoda megkönnyebbülést hozott ez számára! (Zsolt 32:1, 2, 4, 5). Ha te is súlyos bűnt követtél el, ne próbáld takargatni a vétkedet! Őszintén ismerd el Jehovának imában, hogy mit tettél! Ez segíteni fog, hogy enyhülni kezdjen a bűntudat okozta gyötrelmed. De ha szeretnéd, hogy a Jehovával való kapcsolatod újra a régi legyen, az imán kívül mást is kell tenned.

18. Hogyan fogadta Dávid a fegyelmezést?

¹⁸ Fogadd el a fegyelmezést! Amikor Jehova elküldte Nátán prófétát Dávidhoz, hogy szembesítse a vétkével, Dávid nem kezdett önigazolásba, és nem próbálta lekicsinyelni a bűnét. Rögtön elismerte, hogy nemcsak Betsabé férje ellen vétkezett, hanem – ami a legrosszabb – Jehova ellen is. Dávid elfogadta a fegyelmezést Jehovától, és Jehova megbocsátott neki (2Sám 12:10–14). Ha súlyos bűnt követtünk el, beszélnünk kell erről azokkal, akiket Jehova kinevezett, hogy pásztorkodjanak felettünk (Jak 5:14, 15). Fontos, hogy ellenálljunk a belső késztetésnek, és ne kezdjünk el mentegetőzni. Bármilyen fegyelmezést kapunk is, minél hamarabb elfogadjuk azt, és megtesszük a szükséges kiigazításokat, annál hamarabb visszanyerhetjük a békénket és az örömünket.

19. Mi legyen az elhatározásunk?

¹⁹ Határozd el, hogy nem követed el újra ugyanazt a vétket! Dávid király tudta, hogy szüksége van Jehova segítségére ahhoz, hogy ne essen újra ugyanabba a hibába (Zsolt 51:7, 10, 12). Miután Jehova megbocsátott neki, Dávid elhatározta, hogy kerüli a helytelen gondolatokat. Ennek köszönhetően helyreállt a belső békéje.

20. Hogyan fejezhetjük ki, hogy értékeljük Jehova megbocsátását?

²⁰ Úgy tudjuk kifejezni, hogy értékeljük Jehova megbocsátását, ha imádkozunk érte, elfogadjuk a fegyelmezést, és keményen dolgozunk azon, hogy ne kövessük el újra ugyanazt a hibát. Ha megtesszük ezeket a lépéseket, visszanyerhetjük a belső békénket. Ezt tapasztalta egy testvér, James is, aki súlyos bűnt követett el. Így fogalmaz: „Nagy kő esett le a szívemről, amikor beszéltem a vénekkel. Kezdett visszaállni a lelki békém.” Milyen vigasztaló tudni, hogy „Jehova közel van a megtört szívűekhez, megmenti azokat, akik elcsüggedtek”! (Zsolt 34:18).

21. Hogyan engedhetjük, hogy Jehova megnyugtasson minket?

²¹ Ahogy közeledünk az utolsó napok végéhez, alighanem egyre több okunk lesz az aggodalomra. Ha nyomasztó gondolataid vannak, ne habozz segítséget kérni Jehovától! Szorgalmasan tanulmányozd a Bibliát! Tartsd észben, amit Annától, Páltól és Dávidtól tanulhatunk! Kérd égi Atyádat, hogy segítsen meghatároznod, miért vagy zaklatott (Zsolt 139:23). Engedd, hogy hordozza a terheidet, különösen azokat, amelyekkel kénytelen vagy együtt élni. Ha így teszel, a zsoltáríróhoz hasonlóan ezt mondhatod majd Jehovának: „Amikor eluralkodtak rajtam aggodalmaim, te megvigasztaltál és megnyugtattál engem” (Zsolt 94:19).