1. Milyen parancsot adott Jézus a tanítványainak? (Lásd a képet a címlapon.)

JÉZUS a halála előtti éjszakán ezt a parancsot adta a tanítványainak: „Ahogy én szeretlek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.” Majd hozzátette: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (Ján 13:34, 35).

2. Miért olyan fontos, hogy szeressük egymást?

² Jézus azt mondta, hogy az igaz követőit akkor lehet egyértelműen azonosítani, ha ugyanolyan szeretettel bánnak másokkal, ahogy ő bánt velük. Ez az első században is így volt, és ma is így van. Ezért nagyon fontos, hogy szeretetteljesen viselkedjünk egymással, még akkor is, ha akadályokat kell leküzdenünk.

3. Miről lesz szó ebben a cikkben?

³ Az emberi tökéletlenség megnehezíti, hogy buzgón szeressük egymást. Ennek ellenére meg kell próbálnunk utánozni Krisztust. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogyan segít nekünk a szeretet, hogy törekedjünk a békére, ne legyünk személyválogatók, és vendégszeretetet mutassunk. Tanulmányozás közben tedd fel magadnak a kérdést: „Mit tanulhatok azoktól a testvérektől és testvérnőktől, akik a nehézségek ellenére is szeretetet tanúsítottak?”

4. A Máté 5:23, 24 szerint miért fontos kibékülni a testvérünkkel, ha panasza van ellenünk?

⁴ Jézus megtanította, hogy milyen fontos kibékülni a testvérünkkel, ha valami panasza van ellenünk (Máté 5:23, 24). Rámutatott, hogy ha szeretnénk Isten kedvére lenni, meg kell őriznünk a jó kapcsolatot másokkal. Jehova nagyon örül, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk a békéért. Azonban nem fogadja el az imádatunkat, ha kitartóan neheztelünk valakire, és még csak meg sem próbálunk kibékülni vele (1Ján 4:20).

5. Milyen nehézségbe ütközött egy testvér?

⁵ Időnként nehezen mehet a kibékülés. Vajon miért? Nézzük meg Mark * esetét. Nagyon rosszulesett neki, hogy egy testvér kritizálta őt, és befeketítette mások előtt a gyülekezetben. Mark kijött a sodrából, és kifakadt a testvérre. Később aztán már bánta a dolgot, ezért megpróbált bocsánatot kérni és kibékülni. De a testvér sajnos nem reagált jól. Mark először így gondolkodott: „Miért erőlködjek, ha ő nem akar kibékülni?” A körzetfelvigyázó azonban arra buzdította, hogy ne adja fel. Mit tett Mark?

6. a) Hogyan törekedett Mark a békére? b) Hogyan alkalmazta Mark a Kolosszé 3:13, 14-et?

⁶ Mark magába nézett, és rájött, hogy nem elég alázatos, és hajlamos az önigazolásra. Felismerte, hogy változtatnia kell a gondolkodásán (Kol 3:8, 9, 12). Alázatosan odament a testvérhez, és még egyszer bocsánatot kért a viselkedéséért. Ezenkívül levélben is többször leírta, hogy mennyire sajnálja, ami történt, és hogy örülne neki, ha újra jóban lennének. Sőt, még apró személyes ajándékokkal is meglepte a testvért. Ő azonban sajnos továbbra is neheztelt Markra. Mark ennek ellenére azt tette, amit Jézus parancsolt, vagyis szerette a testvérét, és megbocsátott neki. (Olvassátok fel: Kolosszé 3:13, 14.) Még ha valaki nem is fogadja jól a békülési szándékunkat, az igaz keresztényi szeretet arra indít majd, hogy továbbra is megbocsássunk, és imádkozzunk azért, hogy végül sikerüljön helyreállítani a békét (Máté 18:21, 22; Gal 6:9).

7. a) Mire ösztönzött minket Jézus? b) Milyen nehéz helyzetbe került egy testvérnő?

⁷ Jézus azt mondta, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Emellett azt tanácsolta, hogy ne csak azokat szeressük, akik szeretnek minket (Luk 6:31–33). Mit tennél például, ha a gyülekezetben valaki kerülne, és nem köszönne neked? Bár ritkán történik ilyesmi, Lara éppen ezt tapasztalta. Így mesél erről: „Egy testvérnő levegőnek nézett, és fogalmam sem volt róla, hogy miért. Feszült lettem, és nem szívesen mentem összejövetelre.” Lara eleinte erre gondolt: „Nem én vagyok a hibás. Különben is, mások is úgy gondolják, hogy ez a testvérnő furcsán viselkedik.”

8. Mit tett Lara, és mit tanulhatunk a történetéből?

⁸ Lara szeretett volna tenni valamit, hogy helyreálljon a béke kettejük között. Imádkozott Jehovához, és úgy döntött, hogy odamegy a testvérnőhöz. Sikerült is megbeszélniük, hogy mi a gond, megölelték egymást, és kibékültek. Úgy tűnt, minden rendben. De Lara elmondása alapján a testvérnő egy idő múlva ugyanúgy kezdett viselkedni, mint korábban. Ez nagyon elkeserítette Larát. Úgy érezte, hogy mindaddig szenvedni fog, amíg a testvérnő nem változtat a magatartásán. Végül aztán rájött, hogy az a legjobb, amit tehet, hogy továbbra is szeretettel bánik vele, és készségesen megbocsát neki (Ef 4:32–5:2). Larának eszébe jutott, hogy az igaz keresztényi szeretet „nem tartja számon a sérelmet . . . Mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent kitartóan tűr” (1Kor 13:5, 7). Lara ezután megnyugodott. Idővel pedig a testvérnő is barátságosabb lett vele. Ha törekszel a békére, és kitartóan szereted a testvéreket, biztos lehetsz benne, hogy „a szeretet és béke Istene [veled] lesz” (2Kor 13:11).

9. A Cselekedetek 10:34, 35 fényében miért fontos, hogy ne legyünk személyválogatók?

⁹ Jehova nem részrehajló. (Olvassátok fel: Cselekedetek 10:34, 35.) Ha mi sem vagyunk személyválogatók, azzal azt bizonyítjuk, hogy az ő gyermekei vagyunk. Megtartjuk a parancsot, hogy úgy szeressük embertársunkat, mint önmagunkat, és hozzájárulunk a szellemi családunk békéjéhez (Róma 12:9, 10; Jak 2:8, 9).

10–11. Hogyan győzte le egy testvérnő a rossz érzéseit?

¹⁰ Némelyeknek nem könnyű leküzdeniük az előítéleteiket. Vegyük például egy testvérnő, Ruth esetét. Tizenéves korában nagyon rossz tapasztalata volt egy nővel, aki egy másik országból származott. Milyen hatással volt ez rá? „Mindent gyűlöltem, ami azzal az országgal kapcsolatos – ismeri el. – Úgy gondoltam, hogy mindenki ilyen, aki onnan jön, még a testvérek is.” Hogyan győzte le Ruth a rossz érzéseit?

¹¹ Rájött, hogy harcolnia kell ez ellen a gondolkodásmód ellen. Az évkönyvben olvasott olyan beszámolókat, amelyek ebből az országból érkeztek. Ezt mondja: „Igyekeztem pozitívan gondolkodni az onnan származó emberekről. Feltűnt, hogy a testvérek teljes szívvel szolgálják Jehovát. Egyértelművé vált számomra, hogy ők is a nemzetközi testvériséghez tartoznak.” Később azt is felismerte, hogy ennél többet kell tennie. Ezt meséli: „Amikor ilyen származású testvérekkel és testvérnőkkel találkoztam, nagyon igyekeztem barátságosan viselkedni velük. Beszélgettünk, és így jobban megismertem őket.” Mi lett ennek az eredménye? Idővel elmúltak a rossz érzései.

12. Mivel küzdött Sarah?

¹² Lehet, hogy valaki észre sem veszi, hogy személyválogató. Sarah például úgy gondolta, hogy nincs ezzel gondja, mivel nem ítél meg másokat a származásuk, az anyagi helyzetük vagy a gyülekezeti kiváltságaik alapján. De bevallja: „Kezdtem felismerni, hogy mégiscsak személyválogató vagyok.” Miben mutatkozott ez meg? A családjában mindenki diplomás volt, és Sarah olyanok társaságát kereste, akiknek hasonló a hátterük. Egyszer még el is mondta egy barátjának: „Csak a művelt testvérekkel szoktam beszélgetni, a többieket inkább kerülöm.” Nem kérdés, hogy változtatnia kellett a gondolkodásmódján.

13. Mit tanulhatunk abból, ahogyan Sarah változtatott a gondolkodásmódján?

¹³ Egy körzetfelvigyázó segített Sarah-nak megvizsgálni a szemléletmódját. Sarah így idézi fel ezt: „Megdicsért a hűséges szolgálatomért, a jó hozzászólásaimért, és azért, mert jól ismerem a Bibliát. Aztán elmondta, hogy amint gyarapszik az ismeretünk, az olyan keresztényi tulajdonságokban is fejlődnünk kell, mint az alázat, a szerénység és az irgalom.” Sarah megfogadta a körzetfelvigyázó szavait. Ezt mondja: „Rájöttem, hogy az a legfontosabb, hogy kedvesen és szeretettel bánjunk másokkal.” Így már másképp látta a testvéreket. „Próbáltam megérteni, hogy milyen tulajdonságok teszik értékessé őket Jehova szemében” – magyarázza. Bizony, soha nem szabad azt gondolnunk, hogy mások felett állunk azért, mert iskolázottabbak vagyunk náluk. Ha buzgón szeretjük „a testvérek egész közösségét”, nem leszünk személyválogatók (1Pét 2:17).

14. A Héberek 13:16 szerint mit érez Jehova, amikor vendégszeretetet mutatunk mások iránt?

¹⁴ Jehova nagyra értékeli a vendégszeretetet. (Olvassátok fel: Héberek 13:16.) Úgy tekint rá, mint ami az imádatunk része, főleg amikor olyanoknak segítünk, akik szükséget szenvednek (Jak 1:27; 2:14–17). A Szentírás ezért arra ösztönöz minket, hogy keressük az alkalmat, amikor vendégszeretőek lehetünk (Róma 12:13). Amikor ezt tesszük, azzal az őszinte törődésünket és szeretetünket, valamint a nyitottságunkat fejezzük ki. Jehova mindig örül, amikor azt látja, hogy meghívunk másokat egy kis frissítőre vagy egy étkezésre, vagy adunk nekik az időnkből, és odafigyelünk rájuk (1Pét 4:8–10). De bizonyos okokból nehéznek találhatjuk, hogy vendégszeretőek legyünk.

15–16. a) Miért vonakodnak némelyek vendégeket hívni? b) Hogyan változtatott Edit a szemléletmódján?

¹⁵ Lehet, hogy a körülményeink vagy a hátterünk miatt vonakodunk vendégszeretetet mutatni. Nézzük meg egy özvegy testvérnő, Edit példáját. Mielőtt Tanú lett, szívesebben volt egyedül, mint társaságban. Úgy érezte, hogy mások alkalmasabbak a vendéglátásra.

¹⁶ De miután megismerte az igazságot, változtatott a szemléletmódján. Törekedett rá, hogy vendégszerető legyen. Ezt meséli: „Amikor az új királyságtermünk épült, egy vén elmondta, hogy jönni fog egy házaspár az építkezésre. Megkérdezte, hogy lakhatnának-e nálam két hétig. Eszembe jutott, hogy mennyire megáldotta Jehova a sareptai özvegyasszonyt” (1Kir 17:12–16). Edit kész volt szállást adni a házaspárnak. Milyen áldásban részesült ezért? Ezt mondja: „A két hétből két hónap lett, és ezalatt nagyon jól összebarátkoztunk.” Edit a gyülekezetben is talált jó barátokat. Most úttörőként szolgál, és örül neki, ha a társai szolgálat közben beugranak hozzá egy frissítőre. Így fogalmaz: „Olyan jó érzés adni! És az az igazság, hogy közben én is rengeteget kapok” (Héb 13:1, 2).

17. Mit ismert fel egy házaspár?

¹⁷ Tudnánk fejlődni akkor is, ha már jellemző ránk a vendégszeretet? Például Luke és a felesége gyakran meghívták magukhoz a szüleiket, a rokonaikat, a barátaikat, valamint a körzetfelvigyázót és a feleségét. De Luke ezt mondja: „Rádöbbentünk, hogy csak olyanokat szoktunk meghívni, akik közel állnak hozzánk.” Mi segített nekik, hogy még inkább vendégszeretőek legyenek?

18. Hogyan sikerült Luke-nak és a feleségének fejlődni a vendégszeretet kimutatásában?

¹⁸ Luke és a felesége elgondolkodott Jézus következő szavain: „ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok van?” (Máté 5:45–47). Tudatosult bennük, hogy követniük kell Jehova példáját, aki mindenkivel bőkezűen bánik. Ezért elhatározták, hogy olyan testvéreket és testvérnőket is meg fognak hívni, akik még nem jártak náluk. Luke ezt mondja: „Mindannyian nagyon élvezzük ezeket az alkalmakat. Buzdítjuk egymást, és Jehovához is közelebb kerülünk.”

19. Hogyan bizonyíthatjuk, hogy Jézus tanítványai vagyunk, és mit határoztál el?

¹⁹ Megvizsgáltuk, hogy ha buzgón szeretjük egymást, az segíthet, hogy törekedjünk a békére, hogy ne legyünk személyválogatók, és hogy vendégszeretőek legyünk. Küzdjük le a rossz érzéseinket, és szeressük a testvéreinket buzgón, szívből! Így boldogok leszünk, és bebizonyítjuk, hogy valóban Jézus tanítványai vagyunk (Ján 13:17, 35).