1. Milyen hatással volt egy fiatalemberre az, amit egy kongresszuson hallott 1935-ben?

A FIATALEMBER 18 éves volt, amikor 1926-ban megkeresztelkedett. A szülei Bibliakutatók voltak, ahogy akkoriban Jehova Tanúit ismerték. A három fiukat és a két lányukat úgy nevelték, hogy Jehova Isten szolgái és Jézus Krisztus követői legyenek. Abban az időben minden Bibliakutató fogyasztott a kenyérből és a borból az évenként megtartott Úr vacsoráján, így ez a fiatalember is. Ám amikor elhangzott „A nagy sokaság” című, történelmi jelentőségű előadás, teljesen megváltozott az életszemlélete. Ezt az előadást 1935-ben J. F. Rutherford tartotta egy washingtoni kongresszuson. Milyen fontos tanításra derült fény akkor?

2. Milyen izgalmas tanítást fejtett ki Rutherford testvér az előadásában?

² Rutherford testvér az előadásában kifejtette, hogy kikből áll a Jelenések 7:9-ben említett nagy sokaság. Addig úgy gondolták, hogy ennek a csoportnak a tagjai ugyanúgy az égbe fognak menni, mint a felkentek, csak ők kevésbé hűségesek. Rutherford testvér a Biblia alapján elmagyarázta, hogy a nagy sokaság nem kapott égi elhívást, hanem ők Krisztus más juhai *, akik túl fogják élni a nagy nyomorúságot, és a földön élnek majd örökké (Jel 7:14). Jézus ezt ígérte: „Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Őket is be kell gyűjtenem, és figyelni fognak a hangomra, és egy nyáj lesznek egy pásztorral” (Ján 10:16). Ezek a juhok olyan hűséges Tanúi Jehovának, akiknek az a reménységük, hogy örökké élhetnek a paradicsomi földön (Máté 25:31–33, 46). Lássuk, hogy az igazságnak ez a világosabb megértése hogyan változtatta meg Jehova sok szolgájának az életét, beleértve azt a fiatalembert is (Zsolt 97:11; Péld 4:18).

3–4. Mit ismertek fel több ezren az 1935-ös kongresszuson?

³ A kongresszus egyik legizgalmasabb pillanata az volt, amikor Rutherford testvér így szólt: „Kérjük, szíveskedjenek felállni mindazok, akik azt remélik, hogy örökké élnek majd a földön!” Egy szemtanú beszámolója szerint a mintegy 20 000 fős hallgatóságnak több mint a fele felállt. Ekkor Rutherford testvér ezt mondta: „Íme, a nagy sokaság!” Erre mindenki hatalmas örömujjongásban tört ki. Azok, akik álltak, felismerték, hogy nem kaptak égi elhívást, és nem lettek felkenve Isten szellemével. A kongresszus következő napján 840-en keresztelkedtek meg, akik közül a legtöbben a más juhokhoz tartoztak.

⁴ Megértve az előadás üzenetét, a korábban említett fiatalember, és rajta kívül még sok ezren többé nem fogyasztottak a kenyérből és a borból az Úr vacsoráján. Egy alázatos testvér sokak érzéseinek adott hangot, amikor ezt mondta: „Utoljára az 1935-ös emlékünnepen vettem magamhoz az emlékjegyeket. Felismertem, hogy Jehova szent szelleme nem ébresztette fel bennem a vágyat az égi élet iránt. Nekem az a reménységem, hogy a földön fogok élni, és részt veszek majd annak paradicsommá alakításában” (Róma 8:16, 17; 2Kor 1:21, 22). Azóta a nagy sokaság egyre gyarapszik, és vállvetve szolgál a felkentek maradékával *.

5. Hogyan tekint Jehova azokra, akik egy idő után már nem veszik magukhoz az emlékjegyeket?

⁵ Hogyan tekintett Jehova azokra, akik 1935 után már nem vették magukhoz az emlékjegyeket? És mi van akkor, ha ma egy megkeresztelt Tanú őszinte meggyőződéssel fogyaszt a kenyérből és a borból az Úr vacsoráján, de aztán felismeri, hogy igazából nem felkent? (1Kor 11:28). Néhányan tévesen gondolják magukról azt, hogy égi reménységűek. De ha elismerik, hogy tévedtek, és többé nem vesznek az emlékjegyekből, valamint továbbra is hűségesen szolgálják Jehovát, ő biztosan a más juhokhoz tartozónak tekinti majd őket. Attól függetlenül, hogy nem fogyasztanak a kenyérből és a borból, részt vesznek az emlékünnepen, mert szívből hálásak azért, amit Jehova és Jézus tett értük.

6. Mit parancsolt Jézus az angyaloknak?

⁶ Mivel a nagy nyomorúság a küszöbön áll, megerősíthet minket, ha megvizsgáljuk, hogy mit mond még a Jelenések könyve 7. fejezete a felkent keresztényekről és a más juhok nagy sokaságáról. A fejezet elején arról olvasunk, hogy Jézus megparancsolja az angyaloknak, hogy tartsák vissza a pusztítás négy szelét. Egészen addig így kell tenniük, amíg a földön élő összes felkent el nem lesz pecsételve, ami azt jelenti, hogy Jehova végleg elismeri a hűségüket (Jel 7:1–4). Krisztus felkent testvéreinek az lesz a jutalma, hogy királyok és papok lesznek vele az égben (Jel 20:6). Jehova, Jézus és az angyalok nagyon örülnek majd, amikor a 144 000 megkapja az égi jutalmát.

7. Részletezd, hogy mit látott János a Jelenések 7:9, 10 szerint! (Lásd a képet a címlapon.)

⁷ Miután János beszél a 144 000 királyról és papról, leírja, milyen izgalmas látvány tárult elé: egy nagy sokaság, amely túléli Armageddont. Ez a csoport sokkal nagyobb, mint az első, és nincs meghatározott létszáma (Jel 7:9, 10). A tagjai „fehér köntösbe” vannak öltözve, ami arra utal, hogy „szennyfolt nélkül” megőrizték magukat Sátán világától, és hűségesek maradtak Istenhez és Krisztushoz (Jak 1:27). Azt kiáltják, hogy a megmentésüket annak köszönhetik, amit Jehova és Jézus, Isten báránya tett értük. Pálmaágak vannak a kezükben, ami azt mutatja, hogy örömmel elismerik Jézust Jehova kinevezett királyának. (Vesd össze: János 12:12, 13.)

8. Mit tudunk meg a Jelenések 7:11, 12-ből Jehova égi családjáról?

⁸ János ezután leírja, hogy Jehova egész égi családja örömmel dicséri Istent a nagy sokaság láttán (Jel 7:11, 12). Amikor beteljesedik ez a látomás, és a nagy sokaság élve kijön a nagy nyomorúságból, mindenki nagyon boldog lesz az égben.

9. Mit tesz a nagy sokaság napjainkban a Jelenések 7:13–15 szerint?

⁹ János azt írja, hogy a nagy sokaság tagjai „megmosták köntösüket, és megfehérítették a bárány vérében” (Jel 7:13–15). Ez azt jelenti, hogy tiszta a lelkiismeretük, és Jehova szemében igazságosak (Ézs 1:18). Ők önátadott, megkeresztelt keresztények, akik szilárdan hisznek Jézus áldozatában, és jó kapcsolatban vannak Jehovával (Ján 3:36; 1Pét 3:21). Ezért Isten trónja előtt állhatnak, hogy „éjjel-nappal szent szolgálatot [végezzenek] neki” a jelképes temploma földi udvarában. Ezek a buzgó keresztények végzik a prédikáló- és tanítványképző munka oroszlánrészét, és a királyságért háttérbe szorítják a saját érdekeiket (Máté 6:33; 24:14; 28:19, 20).

10. Miről biztosítja Jehova a nagy sokaságot, és melyik ígéret beteljesedését fogják meglátni?

¹⁰ A nagy sokaság biztos lehet benne, hogy Isten a nagy nyomorúság után is törődni fog velük, hiszen „az, aki a trónon ül, ki fogja feszíteni fölöttük a sátrát”. Akkor teljes mértékben valóra válik majd az az ígéret, amelynek a beteljesedését a más juhok már nagyon várták: „[Isten] letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jel 21:3, 4).

11. Milyen áldások várnak a nagy sokaságra a Jelenések 7:16, 17 szerint?

¹¹ Jehova szolgái közül néhányan sajnos éheznek a rossz gazdasági helyzet, polgári zavargások vagy háborúk miatt. Mások pedig börtönben vannak a hitükért. De a nagy sokaság tagjait örömmel tölti el az a tudat, hogy miután elpusztul ez a gonosz rendszer, mindig bőségesen lesz fizikai és szellemi táplálékuk. Amikor Jehova megsemmisíti Sátán rendszerét, a nagy sokaság megmenekül Isten haragjának perzselő hőségétől. A nagy nyomorúság után Jézus elvezeti a túlélőket „az [örök] élet forrásvizeihez” (Jel 7:16, 17). Gondoljunk bele, milyen különleges reménysége van a nagy sokaságnak! A valaha élt sok milliárd ember közül ők az egyedüliek, akik valószínűleg soha nem fognak meghalni (Ján 11:26).

12. Mit tehetnek meg a más juhok az emlékünnepen, és mi indítja őket erre?

¹² A más juhok nagyon hálásak Jehovának és Jézusnak a reménységükért. Bár nem kapnak égi életet, Jehova semmiképpen sem tartja őket kevésbé értékesnek. A felkentek és a más juhok egyaránt dicsérhetik Istent és Krisztust. Ezt többek között úgy tehetik meg, hogy részt vesznek az Úr vacsoráján.

13–14. Miért fontos minden kereszténynek részt vennie Krisztus halálának az emlékünnepén?

¹³ Az elmúlt években az emlékünnepen jelenlevők közül hozzávetőleg ezerből egy személy fogyasztott a kenyérből és a borból. A legtöbb gyülekezetben senki sem veszi magához az emlékjegyeket. A résztvevők nagy többsége földi reménységű. Ők miért mennek el az Úr vacsorájára? Gondoljunk arra, hogy miért megyünk el egy barátunk esküvőjére. Azért, hogy kifejezzük, hogy szeretjük és támogatjuk az ifjú párt. Ehhez hasonlóan a más juhok azért vesznek részt az emlékünnepen, mert szeretnék kimutatni, hogy szeretik és támogatják Krisztust és a felkenteket. Továbbá a jelenlétükkel kifejezik, hogy hálásak az áldozatért, amelyről ilyenkor megemlékezünk, és amely lehetővé teszi számukra a földi örök életet.

¹⁴ Van még egy fontos oka annak, hogy a más juhok részt vesznek az emlékünnepen, mégpedig az, hogy így engedelmeskednek Jézusnak. Amikor ő bevezette ezt a különleges étkezést a hűséges apostolaival, ezt parancsolta nekik: „Ezentúl ezt tegyétek, hogy megemlékezzetek rólam” (1Kor 11:23–26). Ezért a más juhok mindaddig meg fogják tartani az Úr vacsoráját, amíg élnek felkentek a földön. Emellett mindenkit meghívnak erre az alkalomra, akit csak tudnak.

15. Hogyan dicsérhetjük Istent és Krisztust az emlékünnepen?

¹⁵ Az emlékünnepen énekkel és imával dicsérhetjük Istent és Krisztust. Idén ez lesz az előadás címe: „Értékeled, amit Isten és Krisztus tett érted?” Az előadás el fogja mélyíteni a Jehova és Krisztus iránti hálánkat. Miközben körbeadjuk az emlékjegyeket, elgondolkodhatunk azon, hogy Jézus testét és vérét jelképezik. És azon is elmélkedhetünk majd, hogy Jehova értünk adta a Fiát, hogy mi élhessünk (Máté 20:28). Biztos, hogy mindenki, aki szereti az égi Atyánkat és a Fiát, szeretne ott lenni az emlékünnepen.

16. Milyen hasonlóságok vannak a felkentek és a más juhok között?

¹⁶ Igaz, van különbség a felkentek és a más juhok között, de nem az, hogy valamelyik csoport értékesebb lenne Isten szemében. Elvégre ő ugyanolyan árat fizetett mindkét csoportért, a szeretett Fia életét. A különbség az közöttük, hogy más a reménységük. Ettől függetlenül mindkét csoport tagjainak hűségesnek kell maradniuk Istenhez és Krisztushoz (Zsolt 31:23). És ne felejtsük el, hogy Isten szelleme mindannyiunkon ugyanolyan mértékben képes működni. Ez azt jelenti, hogy Jehova mindenkinek annyit ad a szent szelleméből, amennyire szüksége van.

17. Mit várnak nagyon a még földön élő felkentek?

¹⁷ A felkent keresztények nem úgy születnek, hogy égi reménységük van; ezt Isten ülteti a szívükbe. Sokat gondolnak a reménységükre, imáikba foglalják azt, és már alig várják, hogy megkapják az égi jutalmukat. Most még el sem tudják képzelni, hogy milyen lesz szellemi testben élni (Flp 3:20, 21; 1Ján 3:2). Ennek ellenére örömmel tekintenek előre arra, hogy találkozzanak Jehovával, Jézussal, az angyalokkal és a többi felkenttel, és hogy elfoglalják a helyüket az égi királyságban.

18. Mit várnak nagy örömmel a más juhok?

¹⁸ A más juhoknak az a reménységük, hogy örökké élhetnek a földön, amire minden ember ösztönösen vágyik (Préd 3:11). Már alig várják, hogy részt vehessenek a föld paradicsommá alakításában. Felépíthetik a saját házukat, gondozhatják a kertjüket, és tökéletes egészségnek örvendhetnek majd a gyermekeikkel együtt (Ézs 65:21–23). Izgatottan tekintenek előre arra, hogy felfedezhetik a földünket – a hegyeket, az erdőket és a tengereket –, és közben tanulmányozhatják Jehova sokszínű teremtésművét. De a leginkább az a kilátás dobogtatja meg a szívüket, hogy egyre szorosabb kapcsolatba kerülhetnek majd Jehovával.

19. Mire ad lehetőséget az emlékünnep, és idén mikor lesz megtartva?

¹⁹ Jehova az összes önátadott szolgáját csodálatos reménységgel ajándékozta meg (Jer 29:11). Krisztus halálának az emlékünnepe mindannyiunknak kitűnő alkalom arra, hogy dicsérjük Istent és Krisztust, amiért lehetővé tették számunkra az örök életet. Az emlékünnep kétségtelenül a legfontosabb összejövetel az igaz keresztényeknek. Idén március 27-én, szombaton, naplemente után lesz megtartva. Sokan viszonylag akadálytalanul tudnak majd részt venni rajta, míg mások ellenségeskedésre számíthatnak, és lesznek, akiknek börtönben kell megemlékezniük Krisztus haláláról. Jehova, Jézus és Isten családjának égi része örömmel figyeli majd, ahogy a gyülekezetek, csoportok és egyének megtartják az emlékünnepet. Bárcsak mindenkinek felemelő lenne ez az alkalom!