1–2. a) Mit tesznek a hatóságok egyes országokban Isten szolgáival, de hogyan állnak helyt a testvéreink? b) Miért lehetünk boldogok akkor is, ha üldöznek minket? (Beszélj a címlapon lévő képről is.)

 JEHOVA TANÚI munkája jelenleg több mint 30 országban korlátozás alatt áll vagy be van tiltva. Ezekben az országokban előfordul, hogy bebörtönzik a testvéreinket és testvérnőinket, pedig nem tesznek semmi rosszat. A hatóságok szerint az a bűnük, hogy olvassák és tanulmányozzák a Bibliát, összejönnek a hittársaikkal, és másoknak is beszélnek a hitükről. Emellett nem foglalnak állást politikai ügyekben. A heves üldözés dacára ezek a testvérek megőrzik a feddhetetlenségüket: kizárólag Jehovát hajlandók imádni. b És boldogok, hogy hűségesek tudnak maradni hozzá.

² Ha megnézel egy-egy fényképet ezekről a bátor testvérekről, biztosan neked is feltűnik, hogy milyen mosolygósak. Igen, boldoggá teszi őket az, hogy tudják, örömet szereznek Jehovának a feddhetetlenségükkel (1Krón 29:17a). Ezért mondta Jézus a következőket: „Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért ... Örüljetek, és legyetek végtelenül boldogok, mivel nagy a ti jutalmatok” (Máté 5:10–12).

3. A Cselekedetek 4:19, 20 szerint mit mondtak az apostolok, amikor megtiltották nekik, hogy prédikáljanak, és miért?

³ Jézus apostolai az első században hasonló dolgokon mentek keresztül, mint a testvéreink. Az apostoloknak a zsidó legfelsőbb bíróság többször is megparancsolta, hogy „ne beszéljenek többé Jézus nevében” (Csel 4:18; 5:27, 28, 40; Csel 4:19, 20). Ám az apostolok tisztában voltak vele, hogy egy nagyobb hatalommal bíró személytől kapták a felszólítást, hogy alaposan tanúskodjanak Krisztusról (Csel 10:42). Péter és János a többieket is képviselve bátran kijelentették, hogy inkább Istennek engedelmeskednek, és nem hagynak fel a prédikálással. A szavaikkal tulajdonképp ezt kérdezték a bíróság tagjaitól: „Azt merészelitek állítani, hogy a parancsotok Isten parancsa felett áll?”

4. A Cselekedetek 5:27–29 szerint milyen példát állítottak elénk az apostolok, és hogyan követhetjük azt?

⁴ Az apostolok szép példát mutattak a bátor kiállásukkal, és az igaz keresztények azóta is mint uralkodónak, inkább Istennek engedelmeskednek, semmint embereknek (Csel 5:27–29). Bár az apostolokat megverték, ők ujjongva jöttek el a bírák elől, „amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek Jézus nevéért”, és azonnal folytatták a prédikálást (Csel 5:40–42).

5. Mit fontos megértenünk?

⁵ Az apostolok viselkedése fontos kérdést vet fel. Ők azt mondták, hogy inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semmint embereknek. De a Biblia arra is felszólítja a keresztényeket, hogy rendeljék alá magukat „a felsőbb hatalmaknak” (Róma 13:1). Hogyan tudjuk betartani egyszerre ezt a két alapelvet? Más szavakkal, hogyan tehetünk eleget Pál felszólításának, hogy engedelmeskedjünk „a kormányzatoknak és a hatalmaknak”, és közben hogyan szolgálhatjuk feddhetetlenül Istenünket, aki a legfőbb uralkodó? (Tit 3:1).

6. a) Kikre utal a Róma 13:1-ben a „felsőbb hatalmak” kifejezés, és milyen kötelezettségünk van irántuk? b) Milyen hatalmuk van az emberi uralkodóknak?

⁶ Ebben a versben a „felsőbb hatalmak” kifejezés az emberi kormányzatokra utal, amelyeknek hatalmuk van mások felett (Róma 13:1). A keresztényeknek alá kell magukat rendelniük ezeknek a hatóságoknak, amelyeknek megvan a maguk célja, hiszen fenntartanak bizonyos mértékű rendet, betartatják a törvényeket, és még az is előfordul, hogy Isten népének a védelmére kelnek (Jel 12:16). Ezért Jehova elvárja tőlünk, hogy megadjuk nekik az őket megillető adót, illetéket, félelmet és tiszteletet (Róma 13:7). Ám ezek a kormányzatok csak azért állhatnak fenn, mert Isten megengedi nekik. Jézus is erre hívta fel Poncius Pilátus figyelmét. Amikor ez a római kormányzó kihallgatta őt, és azt mondta neki, hogy hatalma van, hogy döntsön az életéről, Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad sem lenne felettem, ha nem kaptál volna hatalmat felülről” (Ján 19:11). Tehát az emberi uralkodóknak és politikusoknak csak korlátozott hatalmuk van.

7. Milyen esetben nem engedelmeskedünk a hatóságoknak, és mivel kell tisztában lenniük?

⁷ Alárendeljük magunkat a világi hatalmaknak, és betartjuk a törvényeiket mindaddig, amíg azok nem ütköznek Isten törvényeivel. De ha olyasmit parancsolnak meg, amit Isten megtilt, vagy ha megtiltanak valamit, amit Isten elvár tőlünk, akkor inkább Istennek engedelmeskedünk. Ilyen helyzet lehet például az, ha be akarnak minket sorozni a hadseregbe, vagy ha betiltják az Új világ fordítást, a kiadványainkat, a prédikálómunkát és az összejöveteleinket. c Jehova figyelmét nem kerüli el, ha a tisztségviselők – visszaélve a hatalmukkal – üldözik a szolgáit, és számadásra fogja vonni őket (Préd 5:8).

8. Mi a különbség az emberi uralkodók és Jehova hatalma között?

⁸ A „felsőbb hatalmak” kifejezés arra utal, hogy a hatóságoknak nagyobb hatalmuk van, mint az átlagembereknek. Ám nem az övék a legfőbb hatalom. Ez csakis Jehovára igaz, akit a Biblia számos helyen nevez úgy, hogy „a legfőbb Úr” (Dán 7:18, 22, 25, 27).

9. Milyen látomásokat kapott Dániel próféta?

⁹ Dániel próféta olyan látomásokat kapott, amelyek egyértelműen rámutattak, hogy Jehova uralma minden más hatalom felett áll. A próféta először négy vadállatot látott, amelyek világhatalmakat jelképeztek: Babilóniát, a méd–perzsa birodalmat, Görögországot, a Római Birodalmat és annak utódját, az angol–amerikai világhatalmat (Dán 7:1–3, 17). Majd Dániel egy égi bíróságot látott, ahol Jehova Isten egy trónon ült (Dán 7:9, 10). Ami ezután következett, az figyelmeztetésül szolgál minden földi uralkodónak.

10. A Dániel 7:13, 14 és 27 szerint kiknek adja Jehova a föld feletti uralmat, és mit bizonyít ez vele kapcsolatban?

¹⁰ A látomás folytatásában Isten elveszi a hatalmat az emberi uralkodóktól, és olyanoknak adja, akik méltóbbak rá, és akiknek nagyobb a hatalmuk (Dán 7:13, 14, 27). Kikről van szó? Egyrészt „egy emberfiához hasonló” valakiről, vagyis Jézus Krisztusról, másrészt a legfőbb Úr szentjeiről, a 144000-ről. Ők „örökkön örökké” együtt fognak uralkodni (Dán 7:18). Ebből egyértelműen látszik, hogy Jehova „a legfőbb Úr”, hiszen csak neki van hatalma egy ilyen rendkívüli dolgot véghez vinni.

11. Dánielnek mely szavai utalnak még arra, hogy Jehováé a legfőbb hatalom?

¹¹ Ez a látomásbeli esemény összhangban van azzal, amit Dániel korábban az ég Istenéről jelentett ki: „királyokat mozdít el és ültet trónra”. Ezt is hozzátette: „a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja” (Dán 2:19–21; 4:17). Vajon volt rá példa, hogy Jehova elmozdított egy uralkodót a hatalmából, vagy trónra ültetett valakit? Igen. Lássunk néhány példát!

12. Mondj példákat arra, hogy Jehova megfosztott királyokat a hatalmuktól. (Lásd a képet.)

¹² Jehova egyértelműen bizonyította, hogy „a felsőbb hatalmak” felett áll, amikor legyőzte az egyiptomi fáraót. A fáraó többször is megtagadta, hogy szabadon engedje a zsidókat, ezért Jehova közbelépett. Kiszabadította a népét, a fáraót pedig a Vörös-tengerbe taszította (2Móz 14:26–28; Zsolt 136:15). Később a büszke babiloni királyt, Belsazárt alázta meg. Ez a király egy hatalmas lakomát rendezett, és fellázadt „az ég ura ellen”, mivel az arany- és ezüstisteneket dicsőítette helyette (Dán 5:22, 23). Ám „még aznap éjjel” megölték, a királysága pedig a médek és perzsák kezére került (Dán 5:28, 30, 31). Aztán az első században Palesztina királya, I. Heródes Agrippa megölette Jakabot, Péter apostolt pedig börtönbe záratta azért, hogy őt is kivégezze. Jehova ekkor is beavatkozott. Az angyala lesújtott Heródesre, és az meghalt (Csel 12:1–5, 21–23).

13. Mondj példát arra, amikor Jehova olyan uralkodókat győzött le, akik együttesen léptek fel a népe ellen.

¹³ Arra is volt példa, hogy Jehova olyan uralkodók felett mutatta meg a hatalmát, akik összefogtak a népe ellen. Például a támogatásával Izrael 31 szövetséges kánaánita királyt győzött le, és hatalmas területet foglalt el tőlük az ígéret földjén (Józs 11:4–6, 20; 12:1, 7, 24). Egy másik alkalommal Jehova elsöprő győzelmet aratott Ben-Hadád és 32 másik szír király felett, akik Izrael ellen harcoltak (1Kir 20:1, 26–29).

14–15. a) Mit mondott Nabukodonozor és Dáriusz Jehova uralmáról? b) Mit jelentett ki a zsoltáríró Jehováról és a népéről?

¹⁴ Nézzünk további példákat arra, hogy Jehova bebizonyította az emberi uralkodóknak, hogy ő a legfőbb Úr. Amikor Babilon királya, Nabukodonozor a saját hatalmával, erejével és dicsőségével büszkélkedett ahelyett, hogy elismerte volna, hogy egyedül Jehovának jár a dicséret, a Mindenható őrültséggel sújtotta. De idővel visszakapta az épelméjűségét, és utána áldotta „a legfelségesebb Istent”. Elismerte, hogy az „uralma örökké tartó uralom”, és „nincs, aki megállíthatná” (Dán 4:30, 33–35). Később, miután Jehova kiszabadította a hűséges Dánielt az oroszlánok verméből, Dáriusz király a következő rendeletet adta ki: „az emberek remegjenek félelmükben Dániel Istene miatt. Mert ő az élő Isten, aki örökké megmarad. Királysága nem pusztul el, és uralma örökké tart” (Dán 6:7–10, 19–22, 26, 27).

¹⁵ A zsoltáríró kijelentette: „Jehova szertefoszlatja a nemzetek terveit, meghiúsítja a népek elgondolásait.” Majd hozzátette: „Boldog nemzet az, melynek Istene Jehova, a nép, melyet tulajdonául választott” (Zsolt 33:10, 12). Milyen jól kifejezik ezek a szavak, hogy Jehova tényleg méltó rá, hogy hűségesen szolgáljuk!

16. Miben lehetünk biztosak a nagy nyomorúsággal kapcsolatban, és miért? (Lásd a képet.)

¹⁶ Most, hogy áttekintettük Jehova múltbeli tetteit, mit várhatunk a közeljövőtől? Semmi kétség, hogy Jehova meg fogja menteni a hűséges szolgáit a „nagy nyomorúság” alatt, amikor a magógi Góg, vagyis egy nemzetekből álló szövetség megtámadja őket (Máté 24:21; Dán 12:1). Még ha az ENSZ mind a 193 tagállama is részt vesz ebben a dühödt, világméretű támadásban, akkor sem lesz esélyük a legfőbb Úrral és az égi seregével szemben! Jehova ezt ígéri: „Felmagasztalom és megszentelem magamat, és ismertté teszem magamat sok nemzet előtt; és megtudják, hogy én vagyok Jehova” (Ez 38:14–16, 23; Zsolt 46:10).

17. Milyen jövő vár a föld királyaira, illetve a feddhetetlen emberekre?

¹⁷ Góg támadására válaszul Jehova megsemmisítő csapást mér majd Armageddon háborújában a föld királyaira (Jel 16:14, 16; 19:19–21). Mi lesz ennek az eredménye? A Példabeszédek 2:21 azt írja, hogy „csak a becsületesek laknak majd a földön, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta”.

18. Mit volt kész vállalni sok igaz keresztény, és mi indította őket erre? (Dániel 3:28)

¹⁸ A történelem során számos igaz keresztény kész volt kockáztatni a szabadságát, és akár az életét is, mert nagyon szerették Jehovát, a legfőbb Urukat. Elhatározták, hogy megőrzik a feddhetetlenségüket, csakúgy, mint a három héber fiatal, akiket Jehova megmentett a lángoló kemencéből (Dán 3:28).

19. Mi alapján ítéli meg Jehova a szolgáit, és mire indítson ez bennünket?

¹⁹ Dávid a következőképpen fogalmazta meg, hogy mennyire fontos feddhetetlennek maradnunk: „Jehova hirdet ítéletet a népek felett. Ítélj meg engem, ó, Jehova, igazságosságom szerint, és feddhetetlenségem szerint!” (Zsolt 7:8). Egy másik zsoltárában pedig ezt írta: „A feddhetetlenség és az egyenesség óvjanak engem” (Zsolt 25:21). Akkor lehetünk a legboldogabbak, hogyha ragaszkodunk Jehovához, és nem vagyunk hajlandóak megalkudni a feddhetetlenségünkben, bármilyen próba érjen is minket. Így a zsoltáríróhoz hasonlóan mi is elmondhatjuk majd: „Boldogok, akik feddhetetlenül élnek, akik Jehova törvénye szerint járnak” (Zsolt 119:1).