JÉZUS azt mondja, hogy ő ismeri a juhait (János 10:14). Ha valaki helyes szívállapotú, és szereti a békét és az igazságosságot, akkor megtalálja majd a módját, hogy Jézus követőihez csatlakozzon. Az ilyen egyén életcélra talál, éppúgy, ahogy egy asszony Belgiumban. Így szól a története:
„Amikor Jehova Tanúi kopogtattak az ajtómon, rendkívül depressziós állapotban voltam és arra gondoltam, hogy véget vetek az életemnek. Tetszett, amit a Tanúk e beteg világ problémáinak a megoldásáról mondtak, de az az elképzelés nem tetszett, hogy ebben Isten is szerepet játszik. Már nyolc éve nem jártam templomba, mert gyűlöltem a képmutatást, amit ott láttam. A Tanúknál azonban felismertem az igazság csengését abban, amit mondtak, és rájöttem, hogy végtére is nehéz Isten nélkül élni.
A Tanúkkal való kapcsolatom azonban néhány látogatás után sajnálatos módon megszakadt. Nyomorultul éreztem magam. Naponta két doboz cigarettát szívtam el és még kábítószerhez is folyamodtam. Kapcsolatba akartam lépni halott nagyapámmal, ezért a spiritizmusba is belekóstoltam. Mennyire féltem, amikor ennek eredményeként a démonok támadását tapasztaltam éjszaka, amikor egyedül voltam! Ez hónapokig tartott. Minden este borzalommal töltött el a gondolat, hogy egyedül vagyok.
Aztán egyik nap sétálni mentem a szokásostól eltérő útvonalon, és egy hatalmas építkezéshez értem. Meglepetésemre nagy tömeget láttam ott. Amint közelebb mentem, láttam, hogy Jehova Tanúi építenek ott egy Királyság-termet. Eszembe jutottak azok a látogatások, amelyeket a Tanúk tettek nálam, és arra gondoltam, milyen csodálatos lenne, ha az egész világ képes lenne úgy élni, mint ezek az emberek.
Annyira szerettem volna, hogy a Tanúk újra eljöjjenek hozzám, ezért beszéltem a munkásokkal, akik a termen dolgoztak. Imádkoztam Istenhez, és tíz nappal később az az ember, aki először felkeresett, ott állt az ajtómnál. Azt javasolta, hogy folytassuk a bibliatanulmányozást, és én boldogan beleegyeztem. Azonnal elhívott az összejövetelekre a Királyság-terembe. Elfogadtam a meghívást. Még sosem volt ilyen látványban részem! Már olyan régóta kerestem azokat az embereket, akik szeretik egymást és boldogok. És végre, ők voltak azok!
Ezután minden összejövetelre elmentem. Körülbelül három hét múlva abbahagytam rossz szokásomat, a dohányzást. Eldobtam a csillagjóslással kapcsolatos könyveimet és a sátáni zenével kapcsolatos lemezeimet, és éreztem, hogy a démonok már elvesztették felettem a hatalmukat. Jehova bibliai irányadó mértékeihez igazítottam az életem és három hónap múlva elkezdtem prédikálni a Jóhírt. Hat hónap múlva alámerítkeztem. Alámerítkezésem után két nappal elkezdtem a kisegítő-úttörőszolgálatot.
Megköszönöm Jehovának mindazt a sok jót, amit értem tett. Végre van célja az életemnek. Igen, Jehova neve erős torony, amelyben menedékre és védelemre leltem. (Példabeszédek 18:10.) Igazán úgy érzek, ahogyan a zsoltáríró, amikor a Zsoltárok 84:11-et írta: ’Jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!’”
Ez a szelídlelkű asszony megtalálta az élet célját, és ezt mindenki megtalálhatja, aki helyes szívállapottal keresi Jehovát.
