A BIBLIA tanulmányozói évtizedekkel előre hirdették, hogy 1914-ben jelentős fejlemények várhatók. Milyen eseményekről van szó, és milyen bizonyítékok mutatnak az 1914-es év fontosságára?

A Lukács 21:24-ben feljegyzettek szerint Jézus ezt mondta: „Jeruzsálemet tiporni fogják a nemzetek, míg be nem telik a nemzetek meghatározott ideje [„a pogányok ideje”, Kár.].” Jeruzsálem a zsidó nemzet fővárosa volt, a Dávid király házából származó, egymást követő királyok uralkodási székhelye (Zsoltárok 48:1, 2). Ezek a királyok kivételesek voltak a nemzetek vezetői között. ’Jehova trónján’ ültek magának Istennek a képviseletében (1Krónikák 29:23). Jeruzsálem tehát Jehova uralkodásának a jelképe volt.

De hogyan és mikor kezdték „tiporni . . . a nemzetek” Isten uralkodását? I. e. 607-ben, amikor a babilóniaiak meghódították Jeruzsálemet. ’Jehova trónja’ üresen maradt, és megszakadt a Dávidtól származó királyok sora (2Királyok 25:1–26). Vajon örökké folytatódik ez a ’tiprás’? Nem, mivel Ezékiel ezt jövendölte Jeruzsálem utolsó királyával, Sedékiással kapcsolatban: „Vedd le a turbánt, és rakd le a koronát! . . . Nem is lesz senkié, mígnem eljön az, akié a törvényes jog, és neki adom azt” (Ezékiel 21:26, 27). Krisztus Jézus az, akinek ’törvényesen joga’ van Dávid koronájához (Lukács 1:32, 33). A ’tiprás’ tehát akkor ért véget, amikor Jézus király lett.

Mikor történt ez a nagy horderejű esemény? Jézus rámutatott, hogy a pogányok meghatározott ideig fognak uralkodni. A Dániel könyvének 4. fejezetében feljegyzett történet segít megfejtenünk, hogy milyen hosszú ez az időszak. Egy prófétai álmot ír le, Nabukodonozor álmát. Ez a babiloni király egy óriási fát látott, melyet kivágtak. A töve nem tudott kihajtani, mivel vas- és rézbilincsbe verték. Egy angyal kijelentette: „hét idő múljon el felette” (Dániel 4:10–16).

A Bibliában a fák néha uralmakat ábrázolnak (Ezékiel 17:22–24; 31:2–5). A jelképes fa kivágása ezért azt jelenti, hogy Isten uralkodása, mely a jeruzsálemi királyok által jutott kifejezésre, megszakad. Ámde a látomásból megtudhatjuk, hogy ’Jeruzsálem tiprása’ csak átmeneti lesz, ’hét ideig’ fog tartani. Mégis mekkora időtartam ez?

A Jelenések 12:6, 14-ből kiderül, hogy három és fél idő egyenlő ’ezerkétszázhatvan nappal’. Akkor a „hét idő” kétszer annyi ideig, vagyis 2520 napig tart. A nem zsidó nemzetek azonban nem hagytak fel Isten uralmának ’tiprásával’ mindössze 2520 nappal Jeruzsálem eleste után. Nyilvánvaló hát, hogy ez a prófécia sokkal hosszabb időt ölel fel. A 4Mózes 14:34 és az Ezékiel 4:6 alapján — melyek rámutatnak, hogy ’egy-egy napért egy-egy évet’ kell számolni — a „hét idő” 2520 évet jelent.

A 2520 év i. e. 607 októberében kezdődött el, amikor a babilóniaiak bevették Jeruzsálemet, és megfosztották trónjától a dávidi királyt. A szóban forgó időszak 1914 októberében ért véget. Akkor lejárt „a nemzetek meghatározott ideje”, és Jézus Krisztust beiktatták Isten égi Királyaként (Zsoltárok 2:1–6; Dániel 7:13, 14). *

Pontosan úgy, ahogy Jézus megjövendölte, égi királykénti ’jelenlétét’ megrendítő világesemények — háború, éhínség, földrengések és járványok — jellemzik (Máté 24:3–8; Lukács 21:11). Ezek a fejlemények a napnál is világosabban bizonyítják, hogy 1914-ben csakugyan megszületett Isten égi Királysága, és elkezdődtek a jelenlegi gonosz rendszer ’utolsó napjai’ (2Timóteusz 3:1–5).