MILLIÓK bálványozzák és tisztelik a keresztet. A Britannica Hungarica azt írja a keresztről, hogy „a keresztény vallás fő szimbóluma”. Az igaz keresztények mégsem használják a keresztet az imádatban. Miért nem?

Ennek egyik fontos oka az, hogy Jézus Krisztus nem kereszten halt meg. A rendszerint „keresztnek” fordított görög szó a sztau·roszʹ. Alapjelentése ’egyenes karó, oszlop’. Egy bibliafordítás magyarázata rámutat, hogy a sztau·roszʹ „soha nem két gerendát jelöl, melyek valamilyen szögben keresztbe lennének téve egymásra . . . A görögben [mármint az Újszövetség görög szövegében] semmi sem utal arra, hogy két fadarabról lenne szó” (The Companion Bible).

A bibliaírók több helyen is egy másik szót használnak annak a tárgynak a megjelölésére, amin Jézus meghalt. Ez pedig a görög xüʹlon szó (Cselekedetek 5:30; 10:39; 13:29; Galácia 3:13; 1Péter 2:24). Jelentése egyszerűen ’fa’ vagy ’karó, furkósbot, fatörzs’.

Hermann Fulda Das Kreuz und die Kreuzigung (A kereszt és a keresztre feszítés) című könyvében így magyarázza meg, hogy gyakran miért egyszerű oszlopot használtak a kivégzésekhez: „A nyilvános kivégzésre választott helyeken nem voltak mindenhol élő fák. Ezért egy egyszerű gerendát vertek a földbe. Erre kötözték vagy szegezték rá a törvényen kívül helyezetteket, a felemelt kezüknél és sokszor a lábuknál fogva is.”

A legmeggyőzőbb bizonyíték azonban Isten Szavában található. Pál apostol ezt mondja: „Krisztus megvásárlás által megszabadított minket a Törvény átkától azzal, hogy átokká lett helyettünk, mert meg van írva: »Átkozott mindenki, aki oszlopra van akasztva [„fán függ”, Károli-fordítás]«” (Galácia 3:13). Pál itt az 5Mózes 21:22, 23-ból idéz, mely egyértelműen oszlopra, nem pedig keresztre utal. Mivel az ilyenfajta kivégzés „átokká” tette az embert, nem lenne helyes, ha a keresztények a megfeszített Krisztus szobraival vagy képeivel díszítenék a lakásukat.

Semmilyen bizonyíték sem utal arra, hogy a Krisztus halála utáni 300 évben a magukat kereszténynek vallók használták volna a keresztet az imádatban. A negyedik században aztán Konstantin, a pogány császár felvette a hitehagyott keresztény vallást, és a keresztet tette annak szimbólumává. Bármi indította is erre, a keresztnek semmi köze sincs Jézus Krisztushoz. Valójában pogány eredetű. Egy katolikus enciklopédia elismeri: „A kereszt a kereszténység előtti és a nem keresztény kultúrákban egyaránt megtalálható” (New Catholic Encyclopedia). Számos más forrásmű a természetimádattal és a pogány szexuális rítusokkal hozza összefüggésbe a keresztet.

De vajon miért népszerűsítették ezt a pogány jelképet? Valószínűleg azért, hogy a pogányoknak könnyebb legyen elfogadniuk a „keresztény hitet”. A Biblia viszont határozottan elítéli mindenfajta pogány szimbólum tiszteletét (2Korintusz 6:14–18). A Szentírás ezenkívül a bálványimádás minden formáját tiltja (2Mózes 20:4, 5; 1Korintusz 10:14). Az igaz keresztények tehát jó okkal nem használják a keresztet az imádatban. *