EGY alkalommal Jézus azt mondja egy embernek, hogy szeretnie kell a felebarátját. Az megkérdezi tőle:

– Ki a felebarátom?

Jézus tudja, mit gondol magában ez a férfi. Úgy véli, hogy csak a saját fajtájához és vallásához tartozó emberek a felebarátai. Figyeljük hát meg, hogy mit mond neki Jézus.

Jézus néha úgy tanít, hogy elmond egy történetet. Most is ezt teszi. Története egy zsidóról és egy szamáriairól szól. Már tanultuk, hogy a legtöbb zsidó nem szereti a szamáriaiakat. Jézus története így hangzik:

Egyszer egy zsidó Jerikóba ment egy hegyi úton. Hirtelen rablók támadtak rá. Kifosztották, megverték, és félholtan otthagyták.

Később egy zsidó pap jött az úton, és meglátta a sebesültet. Mit gondolsz, mit tett? Átsétált az út másik oldalára, és továbbment. Ezután jött egy másik nagyon vallásos személy, egy lévita. Vajon ő megállt? Nem, ő sem állt meg, hogy segítsen a sebesültön. A képen láthatod a papot is, meg a lévitát is, amint ott távolabb lefelé mennek az úton.

De ki ez itt, a sebesült mellett? Egy szamáriai férfi. Segít a zsidón. Bekeni a sebeit, és elviszi valahová, ahol pihenhet, míg jobban nem lesz.

A történet végén Jézus így szól az emberhez, aki a kérdést felvetette:

– Mit gondolsz, e három közül melyik cselekedett úgy, mint aki a sebesült ember felebarátja? A pap, a lévita vagy a szamáriai férfi?

– A szamáriai – feleli. – Ő kedvesen bánt ezzel az emberrel.

Jézus erre ezt mondja:

– Igazad van. Menj hát, és tegyél úgy, ahogyan ő.

Tetszik neked Jézus tanítási módja? Rengeteg fontos dolgot megtanulhatunk, ha figyelmesen hallgatunk arra, amit Jézus a Bibliában mond.