A mi szervezetünkben nincsen fizetett papság. Mivel a keresztény gyülekezet megalakulásakor felvigyázók voltak kinevezve, hogy „[terelgessék] Isten gyülekezetét”, nálunk is felvigyázók, azaz vének vannak (Cselekedetek 20:28). A vének nagy becsben tartják a Jehovával ápolt kapcsolatukat, ezért a gyülekezet felvigyázását „nem kényszerűségből, hanem önként [végzik] azt Isten előtt; nem is tisztességtelen nyereségre vágyva, hanem készséggel” (1Péter 5:1–3). Mit tesznek a gyülekezetért?

Törődnek velünk, és védelmeznek minket. A vének a Szentírás alapján adnak útmutatást a gyülekezetnek, és óvják szellemi épségét. Mivel tudják, hogy Isten bízta rájuk ezt a fontos feladatot, nem hatalmaskodnak rajtunk, hanem azon fáradoznak, hogy örömteliek legyünk (2Korintusz 1:24). Miként a pásztor minden egyes bárányára figyelmet fordít, úgy a vének is igyekeznek mindannyiunkat megismerni (Példabeszédek 27:23).

Megtanítják, hogyan cselekedjük Isten akaratát. A vének hétről hétre programokat tartanak az összejöveteleken, hogy erősítsék a hitünket (Cselekedetek 15:32). Emellett buzgón részt vesznek velünk a prédikálószolgálat minden ágában, és képeznek minket.

Mindegyikünkre személyes figyelmet fordítanak. A vének időnként meglátogatnak az otthonunkban, vagy elbeszélgetnek velünk a királyságteremben, hogy szentírási gondolatokkal vigasztaljanak minket, és segítsenek közel maradnunk Jehovához (Jakab 5:14, 15).

Azonfelül, hogy a vének a gyülekezetért fáradoznak, általában dolgoznak is, és családi kötelezettségeik is vannak. Ezek a szorgalmas testvérek megérdemlik, hogy nagyra becsüljük őket (1Tesszalonika 5:12, 13).

• Mi a vének felelőssége?

• Hogyan mutatnak személyes érdeklődést irántunk?