A Keresztény görög iratokban gyakran olvashatunk Barnabásról és Pál apostolról. Ez a két férfi utazófelvigyázóként látogatta az első századi gyülekezeteket. Miért? Mert szívből törődtek a szellemi testvéreikkel. Pál azt mondta, azért szeretne visszatérni a testvérekhez, és meglátogatni őket, hogy lássa, hogy vannak. Több száz kilométert is kész volt megtenni, hogy erősítse őket (Cselekedetek 15:36). Az utazófelvigyázóknak napjainkban szintén ez a vágyuk.

Buzdítanak bennünket. Minden körzetfelvigyázó évente kétszer körülbelül 20 gyülekezetet látogat meg, és mindegyiknél egy-egy hetet tölt. Nagyon sokat tanulhatunk ezeknek a testvéreknek és feleségeiknek a tapasztalatából. A körzetfelvigyázók igyekeznek megismerni a gyülekezetek fiatal és idős tagjait egyaránt, és örömmel vesznek részt velük a prédikálómunkában és a bibliatanulmányozásokon. Pásztori látogatásokra mennek a vénekkel, valamint buzdító, bátorító előadásokat tartanak az összejöveteleken és a kongresszusokon (Cselekedetek 15:35).

Figyelmet fordítanak ránk. A körzetfelvigyázókat őszintén érdekli a gyülekezetek szellemi egészsége. Ezért a vénekkel és a kisegítőszolgákkal áttekintik, milyen előrehaladást tett a gyülekezet, és megbeszélik velük, hogyan tudják hatékonyabban ellátni a feladataikat. Az úttörőknek is segítenek, hogy eredményesek legyenek a szolgálatukban. Szívesen ismerkednek meg a gyülekezet új tagjaival, és nagyon örülnek az előrehaladásuknak. Mindegyikük önfeláldozóan végzi a munkáját az érdekünkben (2Korintusz 8:23). Hitük és Isten iránti odaadásuk utánzásra méltó (Héberek 13:7).

• Miért látogatják meg a körzetfelvigyázók a gyülekezeteket?

• Hogyan meríthetsz hasznot a látogatásukból?