Ha katasztrófa sújt, késedelem nélkül megszervezzük, hogy a testvéreink segítséget kapjanak. Azért teszünk ilyen erőfeszítéseket, mert őszintén szeretjük őket (János 13:34, 35; 1János 3:17, 18). Hogyan segítünk nekik?

Pénzt adományozunk. Amikor az első században nagy éhínség sújtotta Júdeát, az antiókiai keresztények pénzt küldtek a hittestvéreiknek (Cselekedetek 11:27–30). Ehhez hasonlóan, ha a testvéreink valahol a világon viszontagságos helyzetben vannak, a gyülekezetek adományokat küldenek nekik (2Korintusz 8:13–15).

Gyakorlati módon segítünk. A vének a katasztrófa helyszínén megbizonyosodnak arról, hogy a gyülekezet minden tagja épségben van-e. Általában segélybizottság szervezi meg, hogy a szükségben levők élelmet, tiszta ivóvizet, ruhát, szállást és orvosi ellátást kapjanak. Sok Tanú felajánlja, hogy a saját költségén a katasztrófa helyszínére utazik, hogy szakismeretével, gyakorlatával támogassa a segélymunkát, illetve a házak, királyságtermek helyreállítását. Mivel a szervezetünk egységes, és már van tapasztalatunk a közös munkában, a katasztrófák idején gyorsan tudunk reagálni. Noha elsősorban a hittestvéreinknek segítünk, ha tudunk, másokat is támogatunk, bármilyen vallásúak is (Galácia 6:10).

Szentírási vigaszt és érzelmi támogatást nyújtunk. A katasztrófák áldozatainak különösen nagy szükségük van a vigaszra. Ilyenkor Jehovára támaszkodunk, „aki minden helyzetben vigaszt nyújt” (2Korintusz 1:3, 4). Örömmel bátorítjuk a lesújtottakat a Biblia ígéreteivel. Azzal vigasztaljuk őket, hogy Isten királysága hamarosan véget vet a fájdalmat és szenvedést okozó katasztrófáknak (Jelenések 21:4).

• Miért tudnak gyorsan reagálni a Tanúk a katasztrófák idején?

• Milyen szentírási gondolatokkal vigasztalhatjuk a túlélőket?