Jehova Tanúi évtizedeken át sok bírálatot kaptak, amiért nem fogadják el a vértranszfúziót. Az álláspontjuk, mely azon a bibliai utasításon alapul, hogy tartózkodni kell a vértől, időnként ellentétbe került az orvosok véleményével, akik másképp gondolkodtak arról, hogy mi szolgálja a leginkább a betegeik javát (Cselekedetek 15:29).

Mostanra azonban egyre több tapasztalt orvos hoz fel amellett szóló szakmai érveket, hogy olyan módszereket kell alkalmazni az orvoslásban, melyek lehetővé teszik a vértranszfúzió mellőzését.

A Stanford Egyetem Orvostudományi Kara által kiadott Stanford Medicine Magazine 2013. tavaszi száma közölt egy különleges beszámolót a vérrel kapcsolatban, melynek az egyik része ezt a címet viselte: „Az árral szemben – Miért csökken a vértranszfúziók száma?” Sarah C. P. Williams, a cikk írója kijelenti: „Az elmúlt évtizedben egyre több kutatás igazolta, hogy a kórházakban világszerte gyakrabban és nagyobb mennyiségben használtak fel donorvért, mint amennyire szükség lett volna, mind a műtőkben, mind az osztályokon.”

A szerző dr. Patricia Fordot idézi, aki a Pennsylvania Kórház kötelékébe tartozó, vér nélküli orvoslásra és sebészetre specializálódott központ alapítója és igazgatója. Ő így nyilatkozott: „Orvosi körökben az az uralkodó felfogás, hogy a beteg meghal, ha nincs bizonyos mennyiségű vére, és hogy a vér mindenképpen életet ment. . . Egyes helyzetekben ez így is van, de a legtöbb beteg esetében és a legtöbb helyzetben nem igaz.” a

Dr. Ford, aki évente mintegy 700 Jehova Tanúját kezel, ezt is kijelentette: „Számos orvos, akivel beszéltem. . ., tévesen úgy gondolja, hogy sok beteg egyszerűen nem marad életben, ha nem kap vért. Bizonyos mértékig én is így hittem. De aztán hamar rá kellett jönnöm, hogy néhány egyszerű technika alkalmazásával képesek vagyunk ellátni ezeket a betegeket.”

Az Archives of Internal Medicine című lap 2012. augusztusi száma közölte egy 28 évig tartó kutatás eredményeit, melynek során egy bizonyos intézményben szívműtéten átesett betegeket vizsgáltak. Jehova Tanúi hamarabb felépültek, mint azok a betegek, akik kaptak vértranszfúziót. A Tanúknál kevesebb komplikáció lépett fel a kórházban, jobb volt az azonnali életben maradási arányuk, és hasonló volt a 20 évvel későbbi életben maradási arányuk, mint a transzfundált betegeké.

Egy cikk, mely 2013. április 8-án jelent meg a The Wall Street Journal című újságban, ezt írta: „A transzfúziót vallási okból visszautasító betegeken évek óta végeznek műtéteket donorvér felhasználása nélkül. A kórházak most szélesebb körben is alkalmazzák ezt a gyakorlatot. . . A vér nélküli sebészetben élen járó orvosok szerint ez a módszer nemcsak a vér megvásárlásával, tárolásával, feldolgozásával, szűrésével és transzfundálásával járó költségeket faragja le, hanem a transzfúzióhoz köthető fertőzéseknek és komplikációknak a kockázatát is csökkenti, amelyek meghosszabbítják a kórházi tartózkodást.”

Ezek után nem meglepő, hogy Robert Lorenz, a Clevelandi Klinika vérellátó részlegének az orvos igazgatója megjegyzi: „Az embernek az az első gondolata, hogy a transzfúzióval segíthet a betegen. . . Hosszú távon azonban ennek éppen az ellenkezőjét támasztják alá az adatok.”