„Elég neked az én ki nem érdemelt kedvességem, mert az én erőm gyengeségben válik tökéletessé” (2Korintusz 12:9, Új világ fordítás).

 „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Korinthus 12:9, Újonnan revideált Károli-Biblia).

 Isten megígérte Pál apostolnak, hogy megadja neki a szükséges erőt, hogy meg tudjon küzdeni a próbákkal és a gyengeségeivel.

 „Elég neked az én ki nem érdemelt kedvességem”. Pál szüntelenül imádkozott Istenhez, és ő ezekkel a szavakkal válaszolt neki. Ezt úgy is fordíthatnánk, hogy „nincs másra szükséged, csak a kedvességemre”. Más szavakkal Isten ki nem érdemelt kedvessége elég volt Pálnak ahhoz, hogy meg tudjon küzdeni a próbáival. Hogyhogy? A „ki nem érdemelt kedvesség”-nek vagy „kegyelem”-nek fordított szó egy olyan ajándékra utal, amelyet Isten nagylelkűen ad nekünk, pedig nem érdemeljük meg. Pál írásaiból egyértelműen látszik, hogy nagy hasznot merített Isten ki nem érdemelt kedvességéből. Bár korábban üldözte a keresztényeket, Isten megadta neki az erőt, hogy meg tudjon változni, és később ő is segíteni tudott a hittársainak (1Korintusz 15:9, 10; 1Timóteusz 1:12–14). Ezért Pál biztos volt benne, hogy Isten támogatja, és segít neki megküzdeni bármilyen nehézséggel.

 „Mert az én erőm gyengeségben válik tökéletessé.” Jehova a Isten arra emlékeztette Pált, hogy az ereje leginkább akkor nyilvánul meg, amikor segít a tökéletlen és gyenge embereknek (2Korintusz 4:7; 12:8). Amikor a keresztények felismerik a korlátaikat, és Istenhez fordulnak segítségért, akkor engedik, hogy Isten az erejével segítsen nekik (Efézus 3:16; Filippi 4:13). Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy Isten ereje az emberek gyengeségében nyilvánul meg.

 Pál ezt az ihletett levelét i. sz. 55 táján írta meg a Korintuszban élő keresztényeknek. A levele vége felé megvédte magát, mert egyesek kétségbe vonták, hogy ő apostol. Néhány önjelölt tanító kritizálta, bírálta őt, talán a megjelenése vagy a beszédkészsége miatt (2Korintusz 10:7–10; 11:5, 6, 13; 12:11).

 Azért, hogy megvédje magát, Pál elmagyarázza, hogy nem a saját erejéből képes végezni a szolgálatát, és tud kitartani a rengeteg próbában (2Korintusz 6:4; 11:23–27; 12:12). A 12. fejezetben elmondja, hogy „tövis került a [testébe]”. Ezzel egy olyan tartós nehézségre utalt, amely fizikai vagy érzelmi fájdalmat okozott neki (2Korintusz 12:7). Bár nem mondja el, hogy mi volt ez a probléma, elhatározta, hogy Isten segítségével ki fog tartani.

 A keresztényeknek ma is nehézségeket és üldözést kell elviselniük. De vigasztaló tudniuk, hogy bármilyen nehézséggel kell is szembenézniük, Isten erejével ők is ki tudnak tartani. Ezért Pálhoz hasonlóan határozottan kijelenthetik: „amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” (2Korintusz 12:10).

 Nézd meg ezt a rövid videót, mely áttekinti a korintusziaknak írt második levelet.