„De akik Jehovában reménykednek, erőre kapnak. Szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, és nem merülnek ki, járnak, és nem fáradnak el” (Ézsaiás 40:31, Új világ fordítás).

 „De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézsaiás 40:31, Károli-fordítás).

 Jehova a arról biztosítja az imádóit, hogy megadja nekik az erőt ahhoz, hogy ki tudjanak tartani, bármilyen próbával nézzenek is szembe.

 „Akik Jehovában reménykednek, erőre kapnak.” Mindazok, akik bíznak Istenben, hogy ő kész és képes is segíteni nekik, számíthatnak a támogatására (Példabeszédek 3:5, 6). Isten például úgy segít az imádóinak, hogy ad nekik a szent szelleméből, vagyis a tevékeny erejéből (Lukács 11:13).

 „Szárnyra kelnek, mint a sasok.” Ezek a szavak jól szemléltetik, hogy Isten ereje milyen hatással lehet valakire. Egy sas kihasználja a felszálló meleg légáramlatokat, vagyis a termikeket, hogy vitorlázzon a levegőben. Amikor felfedez egy ilyen termiket, kiterjeszti a szárnyait, és a légáramlaton belül körözve egyre magasabbra emelkedik. Egyik termikről a másikra repül, így képes órákig a levegőben maradni. Úgy éri el a célját, hogy közben alig használ energiát.

 „Futnak, és nem merülnek ki”. A problémák fizikailag és érzelmileg is legyengíthetnek minket. De azzal az erővel, amit Isten ad nekünk, ki tudunk tartani. Abból is erőt meríthetünk, ha azt tesszük, ami helyes, még ha ez nem is könnyű. Pál apostol, aki számtalan próbát élt át, ezt írta: „Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem” (Filippi 4:13).

 Ezeket a szavakat Ézsaiás prófétával íratta le Isten az i. e. VIII. században, és Isten minden hűséges szolgája erőt merít belőlük. De Jehova elsősorban azokat a zsidókat szerette volna bátorítani velük, akik visszatérnek a 70 éves babiloni száműzetésből. Amikor ezek a zsidók hazatértek a fogságból, láthatták, amint Isten szavai beteljesednek (Ézsaiás 40:1–3). Ő megadta nekik az ahhoz szükséges erőt, hogy megtegyék a hosszú és fárasztó utat b Babilonból Jeruzsálembe i. e. 537-ben (Ézsaiás 40:29).