„Dicsőség fenn a magasságban Istennek, és béke a földön a jóakarat emberei között!” (Lukács 2:14, Új világ fordítás).

 „Dicsőség a mennyben az Istennek, és a földön legyen békesség azoknak, akik úgy élnek, ahogy Istennek tetszik!” (Lukács 2:14, Biblia – Egyszerű fordítás).

 Ezek a dicsőítő szavak, melyeket az angyalok mondtak Jézus születésekor, arra utalnak, hogy akik hisznek Jézusban, azok elnyerhetik Isten tetszését, és békében lehetnek vele.

 „Dicsőség fenn a magasságban Istennek”. Ezzel az angyalok azt fejezték ki, hogy Istent illeti meg minden dicsőség. A kifejezés arra is felhívja a figyelmet, hogy Jézus születése és földi szolgálata szintén tiszteletet szerez Jehova a Istennek. Jézus mindig Istennek tulajdonította az elismerést azért, amit tanított, például amikor ezt mondta: „Amit tanítok, az nem tőlem van, hanem attól, aki küldött engem” (János 7:16–18). Vagy amikor Jézus csodákat tett, a szemtanúk „dicsőítették Istent” (Lukács 5:18, 24–26; János 5:19). Még Jézus halála is Istennek szerzett dicsőséget. Megnyitotta az utat, hogy Isten beteljesítse a szándékát, és hogy a földön igazságos és békeszerető emberek éljenek (1Mózes 1:28).

 „Béke a földön”. A béke sokkal többet foglal magában annál, hogy nincs háború. Belső nyugalmat, békét jelent, ami csak akkor lehetséges, hogy ha egy személy elnyeri Jehova helyeslését. Jézusnak köszönhetően az emberek békés kapcsolatban lehetnek Istennel (Jakab 4:8). Isten királyságának a királyaként Jézus örökké tartó békét fog hozni az egész földre (Zsoltárok 37:11; Lukács 1:32, 33).

 „A jóakarat emberei”. Ez a kifejezés olyan emberekre utal, akik Isten tetszését és jóakaratát élvezik azért, mert hisznek benne és abban, akit elküldött, Jézusban. Nem arra utal, hogy Isten általánosságban minden emberrel jóakarattal bánik, függetlenül a gondolkodásmódjuktól és a viselkedésüktől, és nem is az emberek jóakaratára. Más bibliafordítások, például a Károli-fordítás úgy adja vissza ezt a gondolatot, hogy „az emberekhez jóakarat”. De régebbi megbízható görög kéziratok alátámasztják, hogy az Új világ fordítás és más modern fordítások pontosabban adják vissza a gondolatot, amikor úgy fogalmaznak, hogy béke azok között az emberek között, akiket Isten elfogad. (Lásd: „ A Lukács 2:14 más fordítások szerint”.)

 A Lukács 2. fejezete beszámol Jézus emberi életének első éveiről. Nemsokkal a születése után egy angyal jelent meg a pásztoroknak, akik „a szabad ég alatt tartózkodtak, és őrködtek éjjel a nyájaik mellett” b (Lukács 2:4–8). Az angyal „jó hírt” hirdetett, és ezt mondta a pásztoroknak: „A mai napon Dávid városában megmentő született nektek, aki Krisztus, az Úr” (Lukács 2:9–11). Azt is hozzátette, hogy hol találják az újszülöttet. Ezek után a pásztorok szemtanúi voltak, ahogy egy angyali sereg dicsőíti Istent. Később Betlehemben megtalálták Máriát és Józsefet az újszülött Jézussal (Lukács 2:12–16). Majd beszámoltak arról, amit tapasztaltak, és a pásztorok visszatértek a nyájaikhoz. Dicsőítették Istent mindazért, amit láttak és hallottak (Lukács 2:17–20).

 „A magasságokban dicsőség Istennek, és a földön békesség az Istennek tetsző emberek között!” (Lukács 2:14, Csia-fordítás).

 „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön Isten kedveltjeinek” (Lukács 2:14, Békés-Dalos fordítás).

 „Teljes immár Istennek dicsősége a magasságban, és békességben élnek a földön azok az emberek, akik Istennek jóakaratában részesülnek” (Lukács 2:14, Budai-fordítás).

 Nézd meg ezt a rövid videót, mely áttekinti Lukács evangéliumát.