„Neveld a fiút, hogy azon az úton járjon, amelyen kell, és még akkor sem fog letérni arról, amikor megöregszik” (Példabeszédek 22:6, Új világ fordítás).

 „Tanítsd a gyermeket, mely úton járjon: még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól” (Példabeszédek 22:6, Újonnan revideált Károli-Biblia).

 Ha a szülők úgy nevelik a gyermekeiket, hogy szeressék Istent, és tiszteljék a törvényeit, az jó hatással lehet a gyermekek egész életére.

 „Neveld a fiút, hogy azon az úton járjon, amelyen kell”. Ezeket a szavakat úgy is lehet fordítani, hogy „a helyes úton indítsd el a gyermekedet”. A Példabeszédek könyve több helyen is arra ösztönzi a szülőket, hogy a gyermekeiknek már egészen kiskoruktól tanítsák meg, hogy mi helyes, és mi helytelen (Példabeszédek 19:18; 22:15; 29:15). De fontos felismerniük, hogy a felnőttekhez hasonlóan a gyermekeknek is szabad akaratuk van. Ezért ne csak azt mondják el nekik, hogy mit lenne helyes tenniük, hanem azt is, hogy miért. Így segítenek nekik érett és felelősségteljes felnőttekké válni, akik képesek önállóan helyes döntéseket hozni (5Mózes 6:6, 7; Kolosszé 3:21).

 Egyes bibliatudósok szerint az itt szereplő kifejezés azt jelenti, hogy ’neveld a gyermeket a neki megfelelő módon’, vagyis az egyéniségének megfelelően. Ez a magyarázat észszerűnek tűnhet, de az eredeti héber kifejezés valószínűleg inkább arra utal, hogy valaki a helyes erkölcsi normák szerint él. A Példabeszédek könyve ugyanis kétféle útról ír. Az egyiket úgy nevezi, hogy „a jó emberek útja”, „a bölcsesség útja” és „a helyes út” (Példabeszédek 2:20; 4:11; 23:19). A másikat pedig úgy jellemzi, hogy „a gonoszok útja” vagy „a tévút” (Példabeszédek 4:14; 16:29). Tehát az az út, amelyen egy gyermeknek járnia kell, a helyes útra utal, vagyis arra, hogy a Biblia tanácsai szerint él (Zsoltárok 119:105).

 „Még akkor sem fog letérni arról, amikor megöregszik.” Ha a szülők úgy nevelik a gyermekeiket, hogy betartsák Isten erkölcsi elveit, akkor nagyobb az esély arra, hogy egész életük során követni fogják azokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy gyermek sosem fog letérni a helyes útról, vagyis hogy sosem fogja megszegni Isten törvényeit. Például ha olyanokkal tölt időt, akik rosszra ösztönzik, akkor lehet, hogy elhagyja majd „a helyes ösvényt”, és olyasmit tesz, amit Isten elítél (Példabeszédek 2:12–16; 1Korintusz 15:33). Mindenesetre, ha a szülők Isten erkölcsi elvei szerint nevelik a gyermekeiket, azzal a lehető legjobb alapot biztosítják nekik ahhoz, hogy boldogok legyenek (Példabeszédek 2:1, 11).

 A Példabeszédek könyvének 22. fejezete rövid megállapításokat tartalmaz, melyek Isten bölcsességét tükrözik, és az élet sok területét érintik. Kiemelik, hogy mennyire fontos, hogy jó hírnevünk legyen Jehovánál a, és hogy erre úgy tehetünk szert, ha alázatosak, nagylelkűek és szorgalmasak vagyunk (Példabeszédek 22:1, 4, 9, 29). Más versek pedig rávilágítanak, hogy akik figyelmen kívül hagyják Isten erkölcsi elveit, és elnyomják a szegényeket, azok rossz következményekre számíthatnak (Példabeszédek 22:8, 16, 22–27).

 Bár a Példabeszédek könyvének 22. fejezete alapvetően nem a gyermeknevelésről szól, rámutat, hogy hogyan tudunk Istennek tetszően és igazán boldogan élni (Példabeszédek 22:17–19). Ha a szülők ezekkel a tanácsokkal összhangban nevelik a gyermekeiket, azzal kifejezik, hogy a legjobbat akarják nekik (Efézus 6:1–3).

 Nézd meg ezt a rövid videót, mely áttekinti a Példabeszédek könyvét.