„Isten azáltal mutatja ki irántunk a szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róma 5:8, Új világ fordítás).

 „Isten... azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róma 5:8, Katolikus fordítás).

 Jehova a Istent a szeretete indította arra, hogy megengedje, hogy a Fia, Jézus Krisztus meghaljon a bűnös emberekért (János 3:16). Mivel bűnösök vagyunk, hajlunk arra, hogy Isten igazságos alapelveivel ellentétesen gondolkodjunk és cselekedjünk (Kolosszé 1:21, 22). Jehova azonban lehetővé tette, hogy „a Fia halála által” békés kapcsolatba kerüljünk vele (Róma 5:10). Így már most Isten barátai lehetünk, a jövőben pedig örökké élhetünk (Róma 5:11; 1János 4:9, 10).

 Pál apostol ezeket a szavakat a Rómában élő keresztényeknek írta. A Bibliának abban a részében, melyet ma A rómaiaknak írt levél 5. fejezeteként ismerünk, Pál apostol elmagyarázta, hogy a keresztények miért örülhetnek, és miért lehetnek biztosak a reménységükben (Róma 5:1, 2). Ez a reménység „nem vezet csalódáshoz”, mivel Isten óriási szeretetén alapul, melyet Jézus áldozata által fejezett ki irántunk (Róma 5:5, 6). Jézus mindenben engedelmeskedett Istennek, míg az első ember, Ádám nem (Róma 5:19). Ádám engedetlensége miatt a leszármazottai bűnt és halált örököltek (Róma 5:12). Viszont annak köszönhetően, hogy Jézus mindig engedelmes volt, és feláldozta az életét, az engedelmes emberek örökké élhetnek (Róma 5:21).