„Gyönyörködj Jehovában, és ő teljesíti szíved vágyait” (Zsoltárok 37:4, Új világ fordítás).

 „Az Úrban leld gyönyörűséged, s ő megadja neked szíved kéréseit” (Zsoltárok 37:4, Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás).

 A zsoltáríró arra ösztönzi Isten szolgáit, hogy találjanak örömet abban, hogy közeli kapcsolatban lehetnek a Teremtőjükkel. És arról is biztosítja őket, hogy Jehova a Isten teljesíti a helyénvaló vágyaikat.

 „Gyönyörködj Jehovában”. Ezt a kifejezést még így is lehet fordítani: „Jehova legyen az örömöd legfőbb forrása”, „találj örömet az Úr szolgálatában”, vagy „találj örömet abban, amit az Úr ígért neked”. Vagyis a vers lényegében arra ösztönöz minket, hogy az szerezze nekünk a legnagyobb örömet, hogy az igaz Istent imádhatjuk. Miért mondhatjuk, hogy ez adja a legnagyobb örömet?

 Akik Istent imádják, igyekeznek egyre jobban megismerni a Bibliából, hogy ő hogyan gondolkodik. Tudják, hogy az a legbölcsebb, ha engedelmeskednek neki. Ennek köszönhetően tiszta a lelkiismeretük, és sok olyasmitől megkímélik magukat, ami elvehetné az örömüket (Példabeszédek 3:5, 6). Például nem bosszankodnak a kapzsi, becstelen emberek látszólagos jóléte miatt, és nem irigykednek rájuk (Zsoltárok 37:1, 7–9). Reményt ad nekik a tudat, hogy Isten hamarosan véget vet minden igazságtalanságnak, és meg fogja jutalmazni azokat, akik hűségesek hozzá (Zsoltárok 37:34). Az is nagy örömet szerez nekik, hogy tudják, az engedelmességükkel boldoggá teszik égi Atyjukat (Zsoltárok 5:12; Példabeszédek 27:11).

 „Teljesíti szíved vágyait.” Ezt a részt úgy is lehet fordítani, hogy „válaszol az imáidra”, vagy „megadja, amire a leginkább vágysz”. Ez persze nem jelenti azt, hogy Jehova bármilyen kérésünket teljesíti. Egy jó szülőhöz hasonlóan tudja, hogy mi a legjobb nekünk. Emellett mind a kéréseinknek, mind az életmódunknak összhangban kell lennie az erkölcsi elveivel és a szándékával (Példabeszédek 28:9; Jakab 4:3; 1János 5:14). Ha ez elmondható rólunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az „ima meghallgatója” figyelembe veszi a kéréseinket (Zsoltárok 65:2; Máté 21:22).

 A 37. zsoltárt Dávid, az ókori Izrael egyik királya írta alfabetikus akrosztikhon b formájában.

 Dávidot az élete során sok igazságtalanság érte. Saul király és mások is üldözték, és meg akarták ölni (2Sámuel 22:1). De Dávid mindvégig bízott Jehovában. Tudta, hogy idővel megbünteti a gonoszokat (Zsoltárok 37:10, 11). Biztos volt benne, hogy még ha látszólag virulnak is, mint „a zöldellő új fű”, végül semmivé lesznek (Zsoltárok 37:2, 20, 35, 36).

 A 37. zsoltár szembeállítja, hogy mi vár azokra, akik Isten alapelvei szerint élnek, és azokra, akik semmibe veszik őket (Zsoltárok 37, 16, 17, 21, 22, 27, 28). Ezáltal segít felismernünk, hogy hogyan cselekedhetünk bölcsen, és hogyan élhetünk Istennek tetszően.

 Nézd meg ezt a rövid videót, mely áttekinti a Zsoltárok könyvét.