„Időnként oda tudok figyelni rá, hogy mit mondok, sokszor viszont nem tudok féket tenni a nyelvemre” (James).

 „Amikor ideges vagyok, gondolkodás nélkül beszélek, de akkor is többet beszélek a kelleténél, amikor nyugodt vagyok. Szóval, ez sehogy sem megy nekem” (Marie).

 A Biblia azt mondja a nyelvről, hogy olyan, mint a tűz. És így figyelmeztet: „Gondoljatok bele, hogy egy kicsi tűz mekkora erdőt képes lángba borítani!” (Jakab 3:5, 6). Gyakran kerülsz kellemetlen helyzetbe a szavaid miatt? Ha igen, akkor biztos hasznos lesz neked ez a cikk.

•  Miért mondok olyasmiket, amiket nem kellene?

•  Hogyan tarthatom féken a nyelvemet?

•  Mit mondanak más fiatalok?

 Tökéletlenség. A Biblia ezt mondja: „mindannyian sokszor megbotlunk. Ha valaki nem botlik meg szóban, az tökéletes ember” (Jakab 3:2). Mivel nem vagyunk tökéletesek, könnyen „megbotlik” a nyelvünk, vagyis olyasmit mondunk, amit nem kellene.

 „Nem vagyok tökéletes, ezért butaság lenne azt várni magamtól, hogy mindig tökéletesen kordában tartsam a gondolataimat és a nyelvemet” (Anna).

 Túl sok beszéd. A Biblia szerint, „ha valaki sokat beszél, elkerülhetetlen, hogy hibát kövessen el” (Példabeszédek 10:19). Azok, akik túl sokat beszélnek, és ritkán hallgatnak, gyakran megbántanak másokat.

 „Nem az a legokosabb, aki folyton beszél. Jézus volt a legértelmesebb ember, aki valaha élt a földön, mégsem beszélt állandóan” (Julia).

 Gúnyos beszéd. A Biblia azt írja, hogy „a meggondolatlan beszéd olyan, mint a tőrszúrás” (Példabeszédek 12:18). Meggondolatlanul beszél például az, aki gúnyolódik, vagyis sértő szavakkal megaláz másokat. Lehet, hogy azt mondja, hogy csak viccnek szánta, de másokat megalázni egyáltalán nem vicces. A Biblia óva int a „becsmérlő beszédtől, és mindentől, ami ártalmas” (Efézus 4:31).

 „Szeretek vicces és szellemes lenni. De így gyakran gúnyos dolgokat mondok, és emiatt bajba kerülök” (Oksana).

 Nem egyszerű megtanulni, hogyan lehet kordában tartani a nyelvünket, de a Biblia segíthet. Gondolkodj el a következő alapelveken.

 „Elmélkedjetek csak szívetekben. . ., és maradjatok csendben” (Zsoltárok 4:4).

 Van, hogy az a legjobb, ha az ember semmit sem mond. Egy fiatal, Laura ezt mondja: „Amikor mérges vagyok, sokszor másként látom a dolgokat. Miután lecsillapodtam, általában örülök, hogy nem mondtam ki, amit gondoltam.” Már az is sokat segít, ha vársz egy kicsit, mielőtt megszólalsz. Ez megóv attól, hogy valami rosszat mondj.

 „Hát nem a fül mérlegeli a szavakat, ahogy a nyelv ízleli meg az ételt?” (Jób 12:11).

 Sok szívfájdalomtól kíméled meg magad, ha mérlegeled a következőket.

•   Amit mondani szeretnék, az igaz? Kedvesen hangzana? Tényleg el kell mondanom? (Róma 14:19).

•   Hogy esne, ha nekem mondaná valaki? (Máté 7:12).

•   Vajon azt mutatná, hogy tisztelem a másik véleményét? (Róma 12:10).

•   Ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy elmondjam? (Prédikátor 3:7).

 „Alázatosan tartsátok többre magatoknál a többieket” (Filippi 2:3).

 Ez a tanács arra ösztönöz, hogy a jót lásd meg másokban, ami pedig segít, hogy féken tudd tartani a nyelved, és ne beszélj elhamarkodottan. Ha viszont már mondtál valami sértőt, az alázat segíteni fog minél hamarabb bocsánatot kérni (Máté 5:23, 24). Határozd el, hogy ezután még jobban odafigyelsz arra, hogy mit mondasz.