FIATALOK KÉRDEZIK

Miért vagdosom magam?

LEJÁTSZÁS

Mit nevezünk vagdosásnak?

A vagdosás az a szokás, amikor valaki egy éles tárggyal szándékosan sebeket ejt magán. Ez az öncsonkításnak csak az egyik formája. Olyanok is vannak, akik megégetik vagy ütlegelik magukat. Ez a cikk a vagdosásról szól, de az alapelvek a többi hasonló szokásra is alkalmazhatók.

Mit gondolsz? Igaz vagy hamis?

Csak lányok vagdossák magukat.
Aki vagdossa magát, az megszegi a 3Mózes 19:28-ban található bibliai parancsot: „Ne vagdaljátok be testeteket”.

Helyes válaszok:

Hamis. A lányok körében valóban elterjedtebb ez a gond, de fiúk is vannak, akik vagdossák magukat, vagy más hasonló szokást gyakorolnak.
Hamis. A 3Mózes 19:28 egy ősi pogány szertartásra utal, nem a cikkünkben tárgyalt szándékos öncsonkításra. Mindamellett jó okkal feltételezhetjük, hogy szerető Teremtőnk nem akarja, hogy kárt tegyünk magunkban (1Korintusz 6:12; 2Korintusz 7:1; 1János 4:8).

Miért vagdossák magukat némelyek?

Szerinted melyik indok fedi inkább a valóságot?

Az emberek azért vagdossák magukat, mert így próbálnak

megküzdeni valamilyen lelki fájdalommal.
véget vetni az életüknek.

Helyes válasz: A. A legtöbben, akik vagdossák magukat, nem akarnak meghalni, csak a lelki gyötrelmüktől szeretnének megszabadulni.

Figyeld meg, mit mond néhány fiatal erről a szokásról:

Cintia: „Megkönnyebbültem tőle.”

Tamara: „Egy fajta menekülés volt. Jobban viseltem a fizikai fájdalmat, mint az érzelmi kínokat.”

Virág: „Utáltam a szomorúságot. A vagdosás elterelte róla a figyelmemet, mert addig legalább a fájdalommal foglalkoztam.”

Odett: „Valahányszor vagdostam magam, megszűnt körülöttem a világ. Ilyenkor meg tudtam feledkezni a gondjaimról. Ez jó volt.”

Ha te is küzdesz vele, mi segíthet abbahagyni?

Nagyon sokat segíthet, ha imádkozol Jehova Istenhez. A Biblia arra buzdít, hogy minden aggodalmunkat vessük rá, mert ő törődik velünk (1Péter 5:7).

Javaslat: Eleinte mondj rövid imákat, például ilyesmit: „Kérlek, segíts.” Később talán jobban meg tudsz nyílni a „minden vigasztalás” Istenének (2Korintusz 1:3, 4).

Az ima nem csupán érzelmi mankó, hanem igazi kommunikáció égi Atyáddal, aki ezt ígéri: „Valóban megsegítelek. Szilárdan támogatlak igazságos jobbommal” (Ézsaiás 41:10).

Sokan, akik hasonló gonddal küzdöttek, azt is megnyugtatónak találták, hogy beszéltek a szüleikkel vagy egy másik felnőttel, akiben megbíztak. Figyeld meg, mit mond három ilyen lány:

Interjú

Dia (21 éves)
Kata (15 éves)
Loretta (17 éves)

Hány éves korodban kezdted vagdosni magad?

Loretta: Körülbelül 14 éves koromban.

Dia: 18 évesen. Változó volt, hogy milyen gyakran csináltam. Volt, hogy egy-két hétig mindennap, aztán egy hónapig egyáltalán nem.

Kata: 14 éves voltam, amikor rászoktam. Néha még most is visszaesek.

Miért akartál fájdalmat okozni magadnak?

Kata: Utáltam magam. Úgy éreztem, kizárt dolog, hogy valaki barátkozni akarjon velem.

Dia: A szomorúság néha átcsapott elkeseredésbe, aztán jött a kétségbeesés. A kétségbeesés annyira elhatalmasodott, hogy elviselhetetlenné vált. Olyan volt, mintha egy félelmetes vadállat lakna bennem, és ki kellene engednem. Ezért vagdostam magam.

Loretta: Időnként nagyon lehangolt vagy dühös lettem, vagy egyszerűen csak elégedetlen voltam magammal. Egy nagy senkinek éreztem magam, és meg akartam szabadulni ettől a borzalmas érzelmi tehertől. Úgy éreztem, megérdemlem a fájdalmat.

Jobban lettél attól, hogy vagdostad magad?

Dia: Igen, utána megkönnyebbültem, mintha lekerült volna rólam a teher.

Kata: Egy kicsit olyan ez, mint a sírás. Ugyanúgy jobban lettem a vagdosástól, mint mások, ha jól kisírják magukat.

Loretta: Az önsebzés olyan, mintha egy icipici lyukat ejtenél egy léggömbön. Nem pukkad ki, hanem csak szivárogni kezd, és szép lassan kijön minden, ami fáj.

Féltél bevallani másoknak, hogy mit szoktál csinálni?

Loretta: Igen, aggódtam amiatt, hogy az emberek furcsának tartanak majd. És nem akartam, hogy bárki tudjon a magánügyeimről.

Dia: Mindenki azt mondogatta, hogy milyen erős vagyok, és azt akartam, hogy hadd higgyék csak ezt rólam. Úgy gondoltam, hogy kudarcot jelentene, ha segítséget kérnék.

Kata: Féltem, hogy érzelmileg sérültnek fognak tartani, ami a maradék önbecsülésemet is tönkretette volna. Egyébként meg úgy éreztem, megérdemlem a fájdalmat.

Mi volt a fordulópont?

Loretta: Elmondtam anyunak. Egy doktornő is segített, hogy tudjak mit kezdeni a rossz érzéseimmel. Egyszer-kétszer visszaestem, de aztán jobban odafigyeltem, hogy rendszeresen tanulmányozzam a Bibliát. Igyekszem a keresztény szolgálatból is kivenni a részem. Talán mindig is lesznek gondjaim az önértékelésemmel, de nem hagyom, hogy ezek az érzések elhatalmasodjanak.

Kata: Egy testvérnő a gyülekezetből, aki tíz évvel idősebb nálam, észrevette, hogy valami baj van, és végül elmondtam neki mindent. Meglepődtem, hogy korábban neki is volt ilyen gondja. Nem volt kellemetlen beszélni a témáról, mivel ő maga is átélte az egészet. Egy doktornő is segített nekem és a szüleimnek megérteni, hogy mi áll a háttérben.

Dia: Egy este, amikor a barátaimnál, egy házaspárnál voltam, a férjnek feltűnt, hogy nem vagyok jól. Tapintatosan érdeklődött, hogy mi a baj. A felesége átölelt és éppen úgy ringatott a karjaiban, ahogy anyu, amikor kicsi voltam. Mindketten sírva fakadtunk. Nagyon nehéz volt elmondani nekik, hogy vagdosom magam, de örülök, hogy sikerült.

Hogyan segített neked a Biblia?

Dia: Ráébresztett, hogy egyedül nem tudom leküzdeni ezt a szokást, szükségem van Jehova Isten segítségére (Példabeszédek 3:5, 6).

Kata: Teljesen megnyugszom, amikor a Bibliát olvasom, és arra gondolok, hogy az üzenete Istentől származik (2Timóteusz 3:16).

Loretta: Amikor egy megható bibliaversre bukkanok, felírom egy füzetbe, hogy később még tudjak rajta gondolkodni (1Timóteusz 4:15).

Van olyan bibliavers, amely különösen nagy hatással volt rád?

Dia: A Példabeszédek 18:1 ezt írja: „Aki elszigeteli magát, az a saját önző vágyát hajszolja, és minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad.” Néha nincs kedvem emberek közé menni, de ez a vers arra figyelmeztet, hogy veszélyes elszigetelni magamat.

Kata: Nagyon tetszik a Máté 10:29, 31. Itt Jézus arról beszélt, még egy veréb sem pusztul el Jehova Isten tudta nélkül. Aztán hozzátette még, hogy „ne féljetek hát, ti sok verébnél többet értek”. Ezek a szavak ebben a pillanatban is arra emlékeztetnek, hogy értékes vagyok Jehova szemében.

Loretta: Szeretem az Ézsaiás 41:9, 10-et, ahol Jehova szavait olvashatjuk: „nem vetettelek el. Ne félj, mert én veled vagyok. . . . Én megerősítelek.” Ha egy megerősített dologra gondolok, valami áthatolhatatlan jut eszembe, mondjuk egy kőépítmény. Ez a vers erőt önt belém, mert tudom, hogy Jehova szeret, és mindig velem van.

Kérdések, melyeken elgondolkodhatsz

Ha elhatároztad, hogy segítséget kérsz, kit tudnál a bizalmadba avatni?
Mit mondhatnál Jehova Istennek imában?
Eszedbe jut két olyan módszer (az öncsonkításon kívül), ahogyan megszabadulhatsz a stressztől és a szorongástól?

Bibliaversek a naplómba

Javaslat: Ha találsz egy olyan bibliaverset, amely Jehova szeretetéről biztosít, vagy segíthet, hogy kiegyensúlyozottan lásd önmagad és a hibáidat, írd fel egy füzetbe. Egy-két mondatban fogalmazd meg, hogy miért érzed értékesnek azt a verset. Kezdésképpen nézd meg, hogy Dia, Kata és Loretta mely verseket találta hasznosnak.

Róma 8:38, 39

„Ezekből a versekből kiderül, hogy Jehova szeret, még akkor is, amikor úgy érzem, hogy rosszabb már nem is lehet a helyzet” (Dia).
Zsoltárok 73:23

„Az ilyen bibliaversek tudatosítják bennem, hogy nem vagyok egyedül. Olyan, mintha Jehova itt lenne a közvetlen közelemben” (Kata).
1Péter 5:10

„Nem mindig jön azonnal az enyhülés; lehet, hogy »egy kis ideig« szenvednünk kell. De Jehova végül olyan erőssé tesz minket, hogy mindent el tudjunk viselni” (Loretta).