A Bibliában nincs konkrét utasítás a hamvasztással kapcsolatban, és olyan parancs sincs, amely előírná a halottak elhantolását vagy elhamvasztását.

 Ugyanakkor a Szentírás beszámol Isten néhány hűséges szolgájának a temetéséről. Például Ábrahám mindent megtett azért, hogy sírhelyet szerezzen a feleségének, Sárának (1Mózes 23:2–20; 49:29–32).

 Ezenkívül a Biblia ír olyan hűséges személyekről is, akik elégették a holtak maradványait. Például amikor Izrael királyát, Sault és három fiát megölték egy csatában, a holttesteik először az ellenség területén maradtak, és tiszteletlenül bántak velük. Erre hű izraelita harcosok elvitték Saulnak és a fiainak a holttestét, elégették azokat, majd a megmaradt csontokat eltemették (1Sámuel 31:8–13). A beszámoló szerint elfogadható volt, hogy ekképpen bántak az elhunytakkal (2Sámuel 2:4–6).

 Tévhit: Isten nem tudja feltámasztani azokat, akiket elhamvasztottak.

 Tény: A feltámadás idején Isten életre kelti a holtakat, függetlenül attól, hogy valakit eltemettek, elhamvasztottak, vadállatok faltak fel vagy a tengerbe veszett (Jelenések 20:13). A Mindenható gond nélkül képes új testet alkotni bárkinek (1Korintusz 15:35, 38).