A bibliai kronológia szerint 1914-ben létrejött az égben Isten Királysága. Ezt egy olyan próféciából tudhatjuk meg, mely Dániel könyvének a 4. fejezetében van feljegyezve.

 A prófécia röviden. Isten egy prófétai jelentőségű álmot láttatott Nabukodonozorral, Babilon királyával, egy óriási fáról, melyet kivágtak. Hét időn át nem sarjadhatott ki, csak miután letelt ez az időszak (Dániel 4:1, 10–16).

 A prófécia első beteljesedése. A nagy fa magát Nabukodonozor királyt jelképezte (Dániel 4:20–22). Őt átvitt értelemben kivágták, amikor egy hétéves időszakra elvesztette az épelméjűségét és a királyságot (Dániel 4:25). Amikor Isten visszaadta a gondolkodóképességét, újra trónra került, és elismerte Isten uralmát (Dániel 4:34–36).

 Mi bizonyítja, hogy a próféciának van egy nagyobb beteljesedése is? A prófécia célja azt volt, „hogy megtudják az élők, hogy a Legfelségesebb uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja, és az emberek közül a legalacsonyabb rangút állítja az élére” (Dániel 4:17). Vajon a büszke Nabukodonozornak akart Isten ilyen hatalmat adni? Nem, hiszen korábban egy másik prófétai álomban már a tudomására hozta, hogy sem ő, sem egyetlen más politikai uralkodó sem felel meg erre a szerepre. Helyettük maga Isten állít fel „egy királyságot, amely soha nem fog elpusztulni” (Dániel 2:31–44).

 Korábban Isten már felállított Izrael ókori nemzetében egy királyságot, mely az ő uralmát képviselte a földön. Aztán megengedte, hogy „rommá” legyen, mivel az uralkodói hűtlenek lettek. De megjövendölte, hogy annak adja majd a királyságot, „akié a törvényes jog” (Ezékiel 21:25–27). A Biblia szerint Jézus Krisztusnak van törvényes joga ahhoz, hogy megkapja ezt az örökké tartó királyságot (Lukács 1:30–33). Nabukodonozorral ellentétben Jézus „alázatos szívű” (Máté 11:29).

 Mit jelképez a Dániel könyve 4. fejezetében említett fa? A Bibliában a fák időnként uralmakat szemléltetnek (Ezékiel 17:22–24; 31:2–5). A Dániel könyve 4. fejezetének nagyobb beteljesedésében a hatalmas fa Isten uralmát jelképezi.

 Mit jelent az, hogy kivágják a fát? A fa kivágása Nabukodonozor uralmának a megszakadását jelképezte, valamint azt is, hogy Isten földi uralma megszakad egy időre. Ez akkor történt, amikor Nabukodonozor elpusztította Jeruzsálemet, ahol Izrael királyai Jehova trónján ültek magának Istennek a képviselőiként (1Krónikák 29:23).

 Mit jelent a hét idő? A hét idő azt az időszakot jelenti, amely alatt a nemzetek Isten engedélyével úgy uralkodhattak a földön, hogy abba nem avatkozott bele semmilyen isteni uralom. Ez a hét idő i. e. 607 októberében kezdődött, amikor is a bibliai kronológia szerint Jeruzsálemet lerombolták a babilóniaiak (2Királyok 25:1, 8–10). a

 Mennyi időt ölel fel a hét idő? Nem lehetett mindössze hét év, mint Nabukodonozor esetében. Erre Jézus szavaiból következtethetünk: „Jeruzsálemet [Isten uralmának a jelképét] tiporni fogják a nemzetek, míg be nem telik a nemzetek meghatározott ideje” (Lukács 21:24). „A nemzetek meghatározott ideje”, vagyis az az időszak, amely alatt Isten megengedi, hogy a nemzetek tiporják az uralmát, megegyezik a Dániel könyve 4. fejezetében említett hét idővel. Ez azt jelenti, hogy a hét idő még nem ért véget, amikor Jézus a földön élt.

 A Biblia segít kiszámolni a prófétai hét idő hosszát. Azt írja, hogy három és fél idő megfelel 1260 napnak, így a hét idő ennek a kétszerese, vagyis 2520 nap (Jelenések 12:6, 14). Az alapján a prófétai szabály alapján, hogy „egy-egy napot egy-egy évért” kell számolni, a 2520 nap 2520 évet jelent. A hét idő tehát 2520 évig tartott, és 1914 októberében ért véget (Ezékiel 4:6; 4Mózes 14:34).