Ádám és Éva voltak az első emberek, akik bűnt követtek el. Ellenszegültek Isten parancsának, és ettek „a jó és rossz tudásának a fájáról”. Tettükre sokan az „eredeti bűn” a kifejezéssel utalnak (1Mózes 2:16, 17; 3:6; Róma 5:19). Nem lett volna szabad enniük a fáról, mely azt szemléltette, hogy Istennek van joga meghatározni az emberek számára, hogy mi helyes, és mi helytelen. Azzal, hogy Ádám és Éva evett a fáról, magukhoz ragadták ezt a jogot, elutasították, hogy Isten állítson fel nekik erkölcsi törvényeket.

•  Milyen hatással volt Ádámra és Évára a bűnük?

•  Milyen hatással van ránk Ádám és Éva bűne?

•  Megszabadulhatunk Ádám és Éva bűnének a következményeitől?

•  Tévhitek az „eredeti bűnről”

 A bűnük miatt megöregedtek és meghaltak. Elveszítették Isten barátságát, és a lehetőséget, hogy örökké éljenek, tökéletes egészségben (1Mózes 3:19).

 Ádám és Éva a bűnös állapotukat átörökítették az utódaikra, ahhoz hasonlóan, ahogy a szülők genetikai rendellenességeket örökíthetnek a gyermekeikre (Róma 5:12). Így hát minden ember „bűnben” b születik, ami azt jelenti, hogy születésünktől fogva gyarlók vagyunk, és hajlunk a rosszra (Zsoltárok 51:5; Efézus 2:3).

 Az öröklött bűn, vagyis a tökéletlenség miatt megbetegszünk, megöregszünk és meghalunk (Róma 6:23). Ráadásul a saját hibáink és mások hibái miatt is szenvedünk (Prédikátor 8:9; Jakab 3:2).

 Igen. A Biblia szerint Jézus „engesztelő áldozatul [vagy: „a megbékítés eszközéül”, lábjegyzet]” halt meg a bűneinkért (1János 4:10). Jézus áldozata megszabadíthat minket az öröklött bűn következményeitől, és visszaadja azt, amit Ádám és Éva elveszített, vagyis az örök élet lehetőségét, tökéletes egészségben (János 3:16). c

 Tévhit: Ádám és Éva bűne miatt soha nem lehetünk jó kapcsolatban Istennel.

 Tény: Isten nem hibáztat minket Ádám és Éva bűne miatt. Tudja, hogy tökéletlenek vagyunk, és nem vár el tőlünk többet annál, mint amire képesek vagyunk (Zsoltárok 103:14). Még ha el is kell szenvednünk az öröklött bűn következményeit, Isten lehetőséget ad arra, hogy jó kapcsolatban legyünk vele (Példabeszédek 3:32).

 Tévhit: A keresztelkedés megszabadít Ádám és Éva bűnének a következményeitől, ezért a csecsemőket meg kell keresztelni.

 Tény: Noha a keresztelkedés fontos a megmentéshez, a bűntől csakis a Jézus áldozatába vetett hit tud megtisztítani (1Péter 3:21; 1János 1:7). Mivel a Biblia szerint a hit ismereten alapszik, a csecsemők esetében nem beszélhetünk hitről. Ezért a Biblia nem támogatja a csecsemők keresztelését. Az első századi keresztények számára ez egyértelmű volt. Ők nem kereszteltek meg csecsemőket, csak olyan férfiakat és asszonyokat, akik hittek Isten Szavában (Cselekedetek 2:41; 8:12).

 Tévhit: Mivel Éva evett először a tiltott gyümölcsből, Isten megátkozta a nőket.

 Tény: Isten nem a nőket átkozta meg, hanem „az őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek”, azt, aki rászedte Évát (Jelenések 12:9; 1Mózes 3:14). Sőt, Isten elsősorban Ádámot vonta felelősségre az elkövetett bűn miatt, és nem Évát (Róma 5:12).

 Miért mondta Isten, hogy Ádám „uralkodni fog” a feleségén? (1Mózes 3:16). Nem azért, mert helyesli az ilyen viselkedést, egyszerűen csak elmondta, milyen szomorú következménye lesz a bűnnek. Isten azt várja el a férfiaktól, hogy szeressék és tiszteljék a feleségüket, és minden nővel tisztelettel bánjanak (Efézus 5:25; 1Péter 3:7).

 Tévhit: Az „eredeti bűn” a szexuális kapcsolat volt.

 Tény: Az „eredeti bűn” a következő okok miatt nem lehetett a szexuális kapcsolat:

•   Amikor Isten megtiltotta Ádámnak, hogy egyen „a jó és rossz tudásának a fájáról”, Ádám még egyedül volt, nem volt felesége (1Mózes 2:17, 18).

•   Isten azt mondta Ádámnak és Évának, hogy legyenek termékenyek, sokasodjanak, vagyis legyenek gyermekeik (1Mózes 1:28). Kegyetlenség lett volna tőle, ha megbünteti őket olyasmiért, amit ő kért tőlük.

•   Ádám és Éva külön követték el a bűnt, először Éva, utána pedig Ádám (1Mózes 3:6).

•   A Biblia nem helyteleníti a férj és a feleség közti szexuális kapcsolatot (Példabeszédek 5:18, 19; 1Korintusz 7:3).