Igen, méghozzá abban az értelemben, hogy változtat az elhatározásán, ha az emberek megváltoznak. Az ókori izraelitáknak például egy ítéletüzenet részeként ezt mondta: „Hátha szót fogadnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjától, akkor megbánom a veszedelmet, a melyet nékik okozni gondoltam az ő cselekedeteik gonoszsága miatt” (Jeremiás 26:3, Károli-fordítás).

 Sok bibliafordítás a „megbán” igét használja itt, mintha Isten hibát követett volna el, amikor csapással akarta őket sújtani. Az eredeti héber szó azonban azt is jelentheti, hogy ’valaki meggondolja magát, vagy változtat a szándékán’. Egy tudós ezt írta: „Ha az ember változtat a viselkedésén, Isten változtat az ítéletén.”

 Persze az, hogy Isten meggondolhatja magát, még nem jelenti azt, hogy mindenképpen így kell tennie. Nézzünk néhány helyzetet, amikor Isten nem gondolta meg magát:

•   Nem hagyta, hogy Bálák rávegye, hogy a szándékán változtatva megátkozza Izrael nemzetét (4Mózes 23:18–20).

•   Amikor Izrael királya, Saul újra meg újra azt tette, ami helytelen, Isten nem változtatott azon az elhatározásán, hogy mást tesz királlyá helyette (1Sámuel 15:28, 29).

•   Isten az ígéretéhez híven örökre pappá teszi a Fiát. Ezen nem változtat (Zsoltárok 110:4).

 Valóban ír ilyet: „én vagyok Jehova, én meg nem változom” (Malakiás 3:6). Egy másik helyen úgy fogalmaz, hogy Istennél „nincsen változás, nem fordul, mint az árnyék” (Jakab 1:17). Ez azonban nem mond ellent annak, amit a Biblia arról ír, hogy Isten meggondolja magát. Olyan értelemben nem változik, hogy a személyisége mindig ugyanolyan marad, valamint a szeretetről és az igazságosságról mindig ugyanúgy fog gondolkodni (5Mózes 32:4; 1János 4:8). Mindamellett különböző helyzetekben adhat különböző utasításokat az embereknek. Például ellentétes utasításokat adott két egymást követő csatában Dávid királynak, de ő így is mind a kétszer győzni tudott (2Sámuel 5:18–25).

 Nem. Csak amiatt bánkódik, hogy a legtöbb ember elfordul tőle. A Biblia ezt írja az özönvíz előtti időszakról, Noé idejéről: „Jehova ezért sajnálta, hogy embert alkotott a földön, és bánkódott a szívében” (1Mózes 6:6). Ebben a versben a „sajnál” kifejezés egy olyan héber szóból ered, mely azt is jelentheti, hogy ’meggondolja magát’. Azért változott meg az özönvíz előtt élt emberekről a véleménye, mert gonoszak lettek (1Mózes 6:5, 11). Bár sajnálta, hogy ők rossz útra tértek, az egész emberiséggel kapcsolatban nem változott meg a szándéka. Az özönvíz idején gondoskodott megmentésről felhasználva Noét és a családját (1Mózes 8:21; 2Péter 2:5, 9).