A Bibliában a „megbocsátásnak” fordított görög kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy valaki „elenged” valamit, mondjuk egy adósságot. Jézus ezt mondta, amikor a követőit imádkozni tanította: „bocsásd meg nekünk bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki ellenünk vétkezik [aki az adósunk, lábjegyzet]” (Lukács 11:4). Az irgalmatlan rabszolgáról szóló szemléltetésében is ahhoz hasonlította a megbocsátást, hogy valaki elenged egy adósságot (Máté 18:23–35).

 Amikor megbocsátunk valakinek, nem neheztelünk többé rá, és nem akarunk elégtételt venni az elszenvedett sérelemért vagy veszteségért. A Biblia azt tanítja, hogy az igazi megbocsátás az önzetlen szereteten alapul, mivel a szeretet „nem tartja számon a sérelmet” (1Korintusz 13:4, 5).

Mit nem jelent a megbocsátás?

•   Elnézni a helytelenséget. A Biblia elítéli azokat, akik elfogadhatónak és ártalmatlannak állítják be a helytelen tetteket (Ézsaiás 5:20).

•   Úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Isten megbocsátotta Dávid király súlyos bűneit, de nem óvta meg őt a tettei következményeitől. Sőt, lejegyeztette Dávid bűneit, ezért ma is tudhatunk róluk (2Sámuel 12:9–13).

•   Hagyni, hogy kihasználjanak minket. Tegyük fel, hogy kölcsönadsz valakinek, de elpazarolja a pénzt, és nem tudja visszafizetni, pedig megígérte. Nagyon sajnálja, és bocsánatot kér. Lehet, hogy nem neheztelsz rá, és nem emlegeted fel folyton a történteket, sőt az is lehet, hogy teljesen elengeded az adósságot. De úgy is dönthetsz, hogy legközelebb nem adsz neki kölcsön (Zsoltárok 37:21; Példabeszédek 14:15; 22:3; Galácia 6:7).

•   Ok nélkül megbocsátani. Isten nem bocsát meg azoknak, akik szándékosan, gonoszságból követnek el bűnt, nem ismerik el a hibájukat, nem változnak meg, és nem kérnek bocsánatot attól, akit megbántottak (Példabeszédek 28:13; Cselekedetek 26:20; Héberek 10:26). Ha valaki nem bánja meg a bűnét, Isten ellenségévé válik, és Isten nem várja el tőlünk, hogy megbocsássunk annak, akinek ő sem bocsát meg (Zsoltárok 139:21, 22).

   Mi a helyzet akkor, ha kegyetlen gonoszságot követtek el ellened, és aki megbántott, nem kér bocsánatot tőled, és nem is ismeri el a hibáját? A Biblia ezt tanácsolja: „Hagyj föl a haraggal, hagyd el a dühöt” (Zsoltárok 37:8). Bár nem bocsátasz meg neki, ne hagyd, hogy teljesen felemésszen a harag. Bízzál abban, hogy Isten felelősségre fogja vonni őt (Héberek 10:30, 31). Vigaszt meríthetsz, ha arra gondolsz, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor Isten megszünteti azt a mélységes fájdalmat, melyet most érzünk (Ézsaiás 65:17; Jelenések 21:4).

•   „Megbocsátani” minden jelentéktelen sérelmet. Néha nem arra van szükség, hogy megbocsássunk, hanem arra, hogy elismerjük, igazából nincs okunk a sértődésre. A Biblia ezt írja: „Ne sértődj meg hirtelen szellemedben, mert a sértődés az ostobák kebelében nyugszik” (Prédikátor 7:9).

Mi kell a megbocsátáshoz?

1.   Ne feledd, hogy mit jelent a megbocsátás. Nem azt jelenti, hogy elnézed a helytelenséget, vagy úgy teszel, mintha semmi sem történt volna, inkább azt, hogy túlteszed magad a sérelmen.

2.   Gondolj arra, milyen jó eredménye van a megbocsátásnak. Ha nem táplálsz haragot vagy neheztelést, nyugodtabb, egészségesebb és boldogabb leszel (Példabeszédek 14:30; Máté 5:9). De ami a legfontosabb, ha megbocsátasz másoknak, Isten is megbocsátja a bűneidet (Máté 6:14, 15).

3.   Legyél együttérző. Egyikünk sem tökéletes (Jakab 3:2). Mi is örülünk, ha megbocsátanak nekünk, ezért jó, ha mi is megbocsátunk másoknak (Máté 7:12).

4.   Legyél észszerű. Ha apróságról van szó, alkalmazd a Biblia következő tanácsát: „Továbbra is viseljétek el egymást” (Kolosszé 3:13).

5.   Cselekedj hamar. Bocsáss meg, amilyen hamar csak lehet, nehogy elhatalmasodjon rajtad a harag (Efézus 4:26, 27).