A Biblia arra ösztönöz bennünket, hogy jó indítékból és önként adakozzunk. Ez nemcsak annak jó, aki kap, hanem annak is, aki ad (Példabeszédek 11:25; Lukács 6:38). Jézus szerint „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35).

•  Istennek tetsző adakozás

•  Mikor nem helyesli Isten az adakozást?

•  Bibliaversek az adakozásról

 Isten az önkéntes adakozást helyesli. A Biblia ezt írja: „Mindenki tegyen úgy, ahogy elhatározta a szívében, ne vonakodva vagy kényszerből, mert Isten a vidám adakozót szereti” (2Korintusz 9:7, lábjegyzet).

 Az Istennek tetsző imádathoz hozzátartozik a szívből jövő adakozás (Jakab 1:27). Az, aki nagylelkűen segíti a rászorulókat, szorosan együttműködik Istennel. Isten ezt úgy tekinti, mintha személyesen neki adna kölcsön (Példabeszédek 19:17). A Biblia azt írja, hogy meg fogja érte jutalmazni (Lukács 14:12–14).

 Ha valaki önző indítékból adakozik. Például azért, hogy

•   lenyűgözzön másokat (Máté 6:2),

•   kapjon valamit cserébe (Lukács 14:12–14),

•   megmentésben részesüljön (Zsoltárok 49:6, 7).

 Ha valaki olyasmit támogat vele, amit Isten elítél. Például helytelen lenne pénzt adni alkoholra egy alkoholproblémával küzdő személynek, vagy anyagilag támogatni valakit a szerencsejátékban, kábítószer-fogyasztásban (1Korintusz 6:9, 10; 2Korintusz 7:1). Azt sem helyes kisegíteni, aki bár tudna, mégsem hajlandó magáról gondoskodni (2Tesszalonika 3:10).

 Ha az adakozás miatt valaki nem tudja ellátni az Istentől kapott feladatait. A Biblia szerint a családfőnek kötelessége anyagilag gondoskodni a családjáról (1Timóteusz 5:8). Ezért nem lenne helyes, ha annyi mindent adna másoknak, hogy ezzel veszélybe sodorná a családja megélhetését. Jézus azt is elítélte, amikor valaki nem támogatja az idős szüleit, mert azt mondja, hogy amije van, az „Istennek odaszentelt ajándék” (Márk 7:9–13).