Tanítja a Biblia a reinkarnációt?

LEJÁTSZÁS

A Biblia válasza

Nem, nem tanítja. A „reinkarnáció” kifejezés nem található meg a Bibliában, de még csak nem is utal rá. A reinkarnáció tanítása a lélek halhatatlanságába vetett hiten alapul. a Ám a Biblia szerint a lélek maga az ember, ezért halandó (1Mózes 2:7; Ezékiel 18:4). Amikor valaki meghal, megszűnik létezni (1Mózes 3:19; Prédikátor 9:5, 6).

Mi a különbség a reinkarnáció és a feltámadás között?

A bibliai értelemben vett feltámadás nem a lélek halhatatlanságán alapul. Azt jelenti, hogy azok, akik meghaltak, Isten erejének köszönhetően újra életre lesznek keltve (Máté 22:23, 29; Cselekedetek 24:15). A feltámadás valójában egy nagyszerű reménység, hiszen a feltámadók egy „új” földre, azaz egy megújult emberi társadalomba támadnak majd fel azzal a kilátással, hogy soha többé nem kell meghalniuk (2Péter 3:13; Jelenések 21:3, 4).

Tévhitek a reinkarnációról és a Bibliáról

Tévhit: A Biblia azt írja, hogy Keresztelő János Illés próféta reinkarnációja.

Tény: Isten ezt jövendölte: „elküldöm hozzátok Illést, a prófétát”. Jézus pedig rámutatott, hogy ez Keresztelő Jánoson teljesedett be (Malakiás 4:5, 6; Máté 11:13, 14). De ez nem jelenti azt, hogy Keresztelő János Illés próféta reinkarnációja volt. János maga mondta, hogy ő nem Illés (János 1:21). Ez a prófécia inkább arra utalt, hogy János hasonló munkát fog végezni, mint Illés: Isten üzenetét hirdeti, hogy a nép bánja meg a bűneit (1Királyok 18:36, 37; Máté 3:1, 2). Ezenkívül János „Illés szellemével és erejével” járt, azaz ugyanolyan hév és buzgalom jellemezte, mint Illést (Lukács 1:13–17).

Tévhit: A Biblia az újraszületés kifejezéssel utal a reinkarnációra.

Tény: A Bibliából kiderül, hogy az újraszületés nem szó szerint értendő, és még az ember életében megtörténik (János 1:12, 13). Az újraszületés nem a múltbeli tettek elkerülhetetlen következménye, hanem Isten ajándéka, és akik részesülnek benne, azok különleges reménységet kapnak (János 3:3; 1Péter 1:3, 4).

a A lélek halhatatlansága és a reinkarnáció tana az ősi Babilonból ered. Később indiai filozófusok megalkották a karma elméletét. Egy enciklopédia szerint a „karma az ok és okozat erkölcsi törvénye, amely alapján az egyén tetteinek összességét egyik életéből továbbviszi a következőbe, s így az egyén sorsának javulásához v. rosszabbodásához vezet” (Cambridge Enciklopédia, 706. o.).