2017. MÁRCIUS 7.
DÉL-KOREA
Dél-Korea igazságtalan Szin Donghjokkal
Dél-Korea kormánya több száz olyan személyt börtönöz be, aki lelkiismereti okokból megtagadja a katonai szolgálatot. Azokat is bünteti, akik tartalékosok, de időközben a lelkiismeretük már nem engedi meg, hogy katonai szolgálatot vállaljanak.
A dél-koreai Szin Donghjok már fiatalkorában tudta, hogy egyszer be fogják hívni katonának. Amikor megkapta a behívóját, szolgálatra jelentkezett, majd miután letöltötte az idejét, 2005-ben érdemei elismerésével leszerelték. Ekkor automatikusan a tartalékos erőkhöz került, amelynek tagjait a leszerelésük után még nyolc évig rendszeresen behívják katonai kiképzésre.
Nem sokkal a leszerelése után Szin Donghjok elkezdte tanulmányozni a Bibliát. A Biblia békés üzenete hatással volt a lelkiismeretére, és úgy érezte, többé nem vállalhat katonai szolgálatot. Amikor 2006 márciusában behívták a tartalékos erőkhöz kiképzésre, értesítette a katonai tisztviselőket, hogy a lelkiismerete miatt nem vehet részt benne.
Nem veszik figyelembe a lelkiismeret szabadságát
Dél-Korea nem ismeri el azt a jogot, hogy valaki a lelkiismeretére hivatkozva megtagadja a katonai szolgálatot. Jelenleg több mint 40 olyan Jehova Tanúja van, akiket rendszeresen behívnak tartalékos kiképzésre, pedig kijelentették, hogy a lelkiismeretük miatt nem vállalják.
A katonaság figyelmen kívül hagyta Szin Donghjok ellenvetését, és 2006-ban összesen 30 behívót küldött neki. Majd még hét éven át továbbra is folyamatosan kapott behívókat. 2006 márciusától 2013 decemberéig összesen 118-szor hívták be tartalékos kiképzésre. * Szin Donghjok minden alkalommal tiszteletteljesen visszautasította, hogy eleget tegyen a behívásnak, ezért 49-szer vádat emeltek ellene, 69-szer jelent meg tárgyaláson, illetve fellebbviteli bíróságon, és összesen 35 bírói döntés született ellene.
„Nem volt más választása”
A bíróságok nem vonták kétségbe, hogy Szin Donghjok őszintén ragaszkodik a lelkiismeret alapján hozott döntéséhez. Az Ulszan kerületi bíróság 2014. október 7-ei döntésében ez áll: „Érthető, hogy mivel [Szin Donghjok] Jehova Tanúja lett, nem volt más választása a jelen ügyben, mint hogy bűncselekményt kövessen el, ugyanis a katonai szolgálatot nem tudta összeegyeztetni a lelkiismeretével és a vallásos meggyőződésével.”
Noha a kerületi bíróság átlátta Szin Donghjok nehéz helyzetét, a dél-koreai bíróságokat kötik a katonai szolgálattal kapcsolatos törvények. Szin Donghjokra több mint 16 millió von (3,8 millió forintnak megfelelő összeg) pénzbüntetést róttak ki, és hatszor ítélték el legalább hat hónap börtönbüntetésre, de ezekben az esetekben végül feltételes büntetést kapott. Egyszer pedig 200 óra közmunkára ítélték.
Szin Donghjok ezt mondta: „Rettenetesen aggódtam, és szomorú voltam. Úgy tűnt, soha nem lesz vége ennek a megpróbáltatásnak. A családom is sokat aggódott, mert gyakran kellett bíróságra járnom. Szerintem édesanyám annyit szenvedett ez alatt a kilenc év alatt, mint én. Az aggodalom hatással volt az egészségére is. Fájt a szívem, látva, hogy mennyire zaklatott volt. Anyagilag is nehéz helyzetbe kerültem. A folyamatos behívások, majd az azt követő vádemelés és ítélet miatt hétszer kellett munkahelyet váltanom, mert a gyakori tárgyalások következtében túl sokat hiányoztam a munkából.”
Megsértik a Nemzetközi Egyezségokmányban elismert jogokat
Szin Donghjok minden ítélet után fellebbezett a dél-koreai bíróságokon, de nem járt sikerrel. A legfelsőbb bíróság négyszer is elutasította a fellebbezését. Mivel Szin Donghjok jogi úton nem talált megoldást Dél-Koreában, 2016 júniusában panaszt nyújtott be az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának. Panaszt tett, hogy Dél-Korea azzal, hogy folyamatosan behívta, vádat emelt ellene és elítélte, megszegte a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának az elfogadásával vállalt kötelességeit. A panaszában három területet emelt ki:
A nemzetközi joggyakorlat alapján az igazságos tárgyaláshoz való jog egyértelmű megsértése, ha az olyan személyt, aki lelkiismereti okokból nem vállal katonai szolgálatot, ismételten behívják katonai szolgálatra, majd újra meg újra elítélik.
Az, hogy az embereket sokszor behívják katonai szolgálatra, majd bűncselekménnyel vádolják őket, azt igazolja, hogy az állam egyértelműen rájuk akarja erőltetni a katonaságot. Szin Donghjok élete másból sem állt, mint bosszantó vádemelések sorából, ráadásul megalázó büntetéssel ért fel, hogy nem tartották tiszteletben és törvénytelennek titulálták a vallásos meggyőződését.
Szin Donghjok a panaszában sérelmezte, hogy megsértették a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogát, ugyanis a katonai szolgálat elutasítása egyértelműen a vallásos meggyőződésén alapult.
Megoldásra várva
Szin Donghjok bízik benne, hogy az Emberi Jogi Bizottság kedvezően ítéli meg a panaszát, ugyanis ez a bizottság már többször is azt a döntést hozta, hogy Dél-Koreának tiszteletben kell tartania azoknak a jogait, akik lelkiismereti okokból megtagadják a katonai szolgálatot. * Reméli, hogy olyan döntés fog születni, amely figyelembe veszi a tartalékosok különleges körülményeit is. Szin Donghjok elmondja: „Azt nem bánom, hogy ki kell állnom a vallásos meggyőződésem és a lelkiismeretem mellett, a bánásmódot azonban kifogásolom. Remélem, hogy Dél-Korea kormánya elismeri majd az embereknek azt a jogát, hogy elutasíthatják a nemzeti szolgálatot, ha az nem egyeztethető össze a lelkiismeretükkel.” Jehova Tanúi Dél-Koreában és a világon mindenütt ugyanígy éreznek.
^ 7. bek. Szin Donghjokot a 2006-os évben 30-szor hívták be, 2007-ben 35-ször, 2008-ban 15-ször, 2009-ben 9-szer, 2010-ben 17-szer és 2011-ben 12-szer. Az utolsó két évben a tartalékos erők nem követelnek meg további képzést, úgyhogy Szin Donghjok 2012-ben és 2013-ban már nem kapott behívót.
^ 18. bek. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága öt alkalommal marasztalta el Dél-Koreát, mivel megsértette a 18. cikkben foglaltakat, hogy „mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára”: Yeo-bum Yoon and Myung-jin Choi v. Republic of Korea, Communication No. 1321-1322/2004, U.N. Doc. CCPR/C/88/D/1321-1322/2004 (November 3, 2006); Eu-min Jung et al. v. Republic of Korea, Communication No. 1593-1603/2007, U.N. Doc. CCPR/C/98/D/1593-1603/2007 (March 23, 2010); Min-kyu Jeong et al. v. Republic of Korea, Communication No. 1642-1741/2007, U.N. Doc. CCPR/C/101/D/1642-1741/2007 (March 24, 2011); Jong-nam Kim et al. v. Republic of Korea, Communication No. 1786/2008, U.N. Doc. CCPR/C/106/D/1786/2008 (October 25, 2012); and Young-kwan Kim et al. v. Republic of Korea, Communication No. 2179/2012, U.N. Doc. CCPR/C/112/D/2179/2012 (October 15, 2014).