DÉL-KOREA, Szöul: 2017 januárjában a 21 éves Gjovon Lee jól felkészülten és bizakodva állt az egyik dél-koreai bíróság előtt. Szerette volna meggyőzni a bírót arról, hogy a katonai szolgálatot nem azért tagadja meg, mert nem tiszteli a törvényt, hanem azért, mert a lelkiismerete elítéli az erőszakot.

Gjovon Lee Jehova Tanúi keresztény közösségének a tagja. Amikor megjelent a tárgyaláson, aligha számíthatott kedvező ítéletre. Akkor 392 Tanú volt börtönben amiatt, hogy lelkiismereti okból megtagadta a katonai szolgálatot. A büntetésük összesen 588 évet tett ki. 1950 óta Gjovon Lee hittársai közül több mint 19 340 személyt ítéltek összesen 36 800 évnyi börtönbüntetésre, ugyanis a koreai törvények értelmében nem lehet lelkiismereti okból elutasítani a katonai szolgálatot.

Azonban 2004 óta 90 személyt felmentettek a bíróságokon, mivel a bírók nem tartották helyesnek, hogy rutinszerűen börtönbe küldjék a lelkiismereti szolgálatmegtagadókat. Például Dzsongdu Cshoi, a puszani fellebbviteli bíróság bírája úgy ítélte meg, hogy ezek a szolgálatmegtagadók „őszinte vallásos meggyőződésük alapján” hozták meg ezt a lelkiismereti döntést.

Végül 2018 júniusában a dél-koreai alkotmánybíróság úgy döntött, hogy módosítani kell a katonai szolgálatról szóló törvényt, hogy lehetővé tegye az alternatív szolgálatot. a De ennek a történelmi döntésnek a meghozatalakor Gjovon Lee már börtönben volt. Ezt mondja: „Miután minden jogorvoslati lehetőséget kimerítettem, a tegui büntetőintézetbe kerültem.” Jelenleg a 18 hónapos börtönbüntetését tölti.

Hozzá hasonlóan sok koreai Tanú került már börtönbe a katonai szolgálat megtagadásáért. Ilyen eset először akkor történt, amikor Korea Japán uralom alatt állt. Miután 1939-ben Japánban börtönbe küldtek két Tanút, mert nem volt hajlandó beállni a seregbe, a hatóságok Japánban, Tajvanon és Koreában (vagy az akkori nevén Csoszonban) más Tanúkat is letartóztattak. A Koreában letartóztatott 38 Tanú nem tisztelgett a japán császár előtt, és nem támogatta a háborús erőfeszítéseket. Öten közülük meghaltak az embertelen körülmények miatt, és a többiek is csak azután szabadultak, hogy Japán 1945-ben vereséget szenvedett.

A Tanúk már több mint egy évszázada nem vállalnak katonai szolgálatot. Ezt a döntésüket a Bibliára és az első századi keresztények példájára alapozzák. Úgy gondolják, hogy a keresztényeknek nincs joguk kioltani egy másik ember életét, ezért nem vesznek részt a háborúkban. Emellett politikailag semlegesek, mivel Isten királysága alattvalóinak tartják magukat.

Az I. világháború idején fordult elő először, hogy a Tanúk (vagy akkori nevükön a Nemzetközi Bibliakutatók) a vallásos meggyőződésük miatt nem vonultak be katonának, és ezért börtönbe kerültek. Nagy-Britanniában körülbelül 400-an döntöttek így. Az Egyesült Államokban a II. világháború idején a bebörtönzött lelkiismereti szolgálatmegtagadók közül a legtöbben, 4440-en, Jehova Tanúi voltak.

A Tanúk semlegességgel kapcsolatos álláspontjának a megingathatatlanságát talán az bizonyítja a legjobban, hogy mennyi szenvedést álltak ki a náci diktatúra alatt. A nácik közel 400 Tanút végeztek ki, többségében olyanokat, akik a lelkiismeretükre hivatkozva megtagadták a katonai szolgálatot. 1000-nél is több Tanú halt meg börtönökben, illetve koncentrációs táborokban a kínzások és az embertelen körülmények miatt. Mindez azért történt, mert ragaszkodtak a vallásos meggyőződésükhöz. Robert Gerwarth történész szerint ők voltak „az egyetlen olyan csoport a Harmadik Birodalomban, melyet pusztán a vallásos meggyőződése miatt üldöztek”.

Ám a koreai Tanúk helyzete azért egyedülálló, mert ők néznek szembe a leghosszabb ideje ezzel a hitpróbával. Gjovon Lee nyolcéves volt, amikor elveszítette az édesapját egy balesetben. Az édesanyja tanította meg neki, hogy mit tanít a Biblia, és hogy mennyire fontos hallgatnia a lelkiismeretére. Így nyilatkozott erről: „Amikor megértettem, miért lettünk megalkotva, őszinte szeretet alakult ki bennem Jehova Isten iránt. Elhatároztam, hogy az életem középpontjában az ő szolgálata fog állni.”

Tudta, hogy valószínűleg börtönbe kell majd vonulnia, és később a büntetett előélete miatt nehezen fog munkát találni. Ezért belsőépítésznek tanult, hogy a szabadulása után vállalkozóként tudjon dolgozni.

Így emlékszik a bírósági tárgyalására: „Nagyon szerettem volna bebizonyítani, hogy nem vagyok bűnös. A döntésem a hitemen és a lelkiismeretemen alapult.” Két első századi tanítvány, István és Pál példája sokat segített neki. Ők nagyon meggyőzően védték meg a hitüket a bíróság előtt. „Szerintem nagyon jól sikerült előadni a védekezésemet. Sokkal jobban ment, mint amikor gyakoroltam” – mondja Gjovon Lee.

2018. augusztus 30-án Dél-Korea Legfelsőbb Bírósága nyilvános tárgyalást tart az alkotmánybíróság azon döntésével kapcsolatban, hogy gondoskodni kell alternatív szolgálatról a lelkiismereti szolgálatmegtagadók számára. A legfelsőbb bíróság döntése nagy hatással lesz majd arra a 900 ügyre, melyek a különböző bíróságokon még függőben vannak. A jelenleg börtönben lévő 117 szolgálatmegtagadó, köztük Gjovon Lee is arra vár, hogy elbírálják az elnöki kegyelem iránti kérelmét. Bár Gjovon Lee augusztus 30-án még mindig a tegui büntetőintézetben lesz, nagy érdeklődéssel várja a legfelsőbb bíróság döntését.

Gjovon Leet elítélték, és a fellebbezését is elutasították, de optimista a közelgő döntést illetően. Ezt mondja: „Engem azért ítéltek el, mert szeretem az embereket, és mindenekelőtt Istent és az alapelveit. De remélem, hogy ezután más Tanúknak nem kell majd ezért börtönbe menniük.”

Sajtókapcsolat:

Nemzetközi: Paul S. Gillies, Office of Public Information, +1-845-524-3000

Dél-Korea: Deil Hong, +82-31-690-0055