2015 júliusában és augusztusában több mint 600, Dél-Koreában bebörtönzött fiatalember nyújtott be panaszt az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjához. Mivel a vallási meggyőződésük miatt nem vállalnak katonai szolgálatot, mindegyikük ellen eljárást indítottak, elítélték őket, és 1,5 évi börtönbüntetést szabtak ki rájuk.

2014. október 15-én az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a döntésében megállapította, hogy önkényes fogva tartásnak minősül, hogy Dél-Korea börtönbüntetést szab ki a lelkiismereti okokra hivatkozó szolgálatmegtagadókra. A bebörtönzött férfiak ez alapján nyújtottak be panaszt a munkacsoportnak.

A panasztevők ügyvédje, Oh Dudzsin kifejtette, hogy miért önkényes a lelkiismereti szolgálatmegtagadók bebörtönzése.

A nemzetközi normák szerint a kormányoknak elfogadható alternatív szolgálatot kell biztosítaniuk azoknak az állampolgároknak, akik lelkiismereti okból nem vállalnak katonai szolgálatot. Azért kötelesek ezt megtenni, mert a lelkiismereti okból történő szolgálatmegtagadás jogát a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog garantálja. Azonban Dél-Korea kormánya sorozatosan figyelmen kívül hagyja a nemzetközi közösség felszólításait, és nem teszi lehetővé az alternatív polgári szolgálatot.

Egy pártatlan megfigyelő joggal tarthatja „önkényesnek”, hogy Dél-Korea egyszerűen nem hajlandó megoldani egy több mint 60 éve fennálló és 18 000-nél is több férfit és a családjaikat érintő problémát. A kormány nem nyújtott számukra „hatékony megoldást”, és nem tett eleget azoknak a felszólításoknak, melyeket az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága már öt különböző döntésében is megfogalmazott. Nem vitás, hogy igazságtalan és elfogadhatatlan bűnözőként börtönbe zárni olyan férfiakat, akik szilárdan elhatározták, hogy nem ártanak senkinek.

A panaszt benyújtó dél-koreai férfiak a következőket kérik a munkacsoporttól:

• „Ismerje el, hogy a börtönbüntetésük, melyet a katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadása miatt szabtak ki rájuk, önkényes fogva tartásnak minősül.”

• „Szólítsa fel a Koreai Köztársaságot, hogy haladéktalanul engedje szabadon, és törölje őket a bűnügyi nyilvántartásból.”

A bebörtönzött panasztevők egyike, An Dzsunhjeok a többiekhez hasonlóan nem tartja magát vétkesnek. Az édesanyja kiskorától arra tanította, hogy a bibliai elvek szerint éljen. Már fiatalon elhatározta, hogy nem fog katonai szolgálatot vállalni, mert ez ellenkezne a vallásos meggyőződésével és a lelkiismeretével. * Ismerve a dél-koreai helyzetet, jól megfontolta a döntését, hiszen tudta, milyen következményei lesznek. Ezt mondta:

„Nem hiszem, hogy börtönbüntetést érdemlek azért, mert ragaszkodom a vallásos meggyőződésemhez. Ha a kormány lehetővé tenné az alternatív polgári szolgálatot, elvállalnám. Nem érdemlek bűnözőknek járó büntetést azért, mert eltökéltem, hogy senkinek sem fogok ártani.”

Az ENSZ-munkacsoport összesen 631 panaszt fog továbbítani Dél-Korea kormányának véleményezésre. A kormány válasza alapján a munkacsoport be fogja nyújtani az állásfoglalását és a javaslatait az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának. Ha a tanács úgy ítéli meg, hogy a lelkiismereti szolgálatmegtagadók bebörtönzése önkényes fogva tartásnak minősül, Dél-Koreát komoly bírálat fogja érni a nemzetközi közösség részéről amiatt, hogy nem tesz eleget az emberi jogi kötelezettségeinek. Oh Dudzsin még ezt is hozzátette:

„A nemzetközi nyomás ellenére Dél-Korea eddig nem tett lépéseket, hogy elfogadható alternatív polgári szolgálatot biztosítson a lelkiismereti szolgálatmegtagadóknak. A koreai bíróságok is egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a kormányra. Az utóbbi néhány hónapban két kerületi bíró hat lelkiismereti szolgálatmegtagadót felmentett. 2012 óta koreai bírók hét hasonló ügyet terjesztettek az Alkotmánybíróság elé, mely 2015 júliusában megvizsgálta az érveket.”

A nemzetközi törvényeket figyelmen kívül hagyva a dél-koreai kormány jelenleg 40-50 Tanút ítél el és börtönöz be minden hónapban. An Dzsunhjeok és a többi Dél-Koreában fogságban tartott lelkiismereti szolgálatmegtagadó alig várja az Alkotmánybíróság és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának döntését.