A 9 éves Gathie Barnett és 8 éves húga, Marie tiszteletteljesen, csendben álltak, míg az osztálytársaik tisztelegtek a zászló előtt. Nem is sejtették, hogy emiatt 1943-ban a főszereplői lesznek a legfelsőbb bíróság egyik ügyének, amely azóta is mérföldkőnek számít. A Barnett lányok abban hittek, hogy egyedül Istennek tehetnek hűségesküt. Mindketten a keresztény lelkiismeretükre hallgattak, hasonlóan ahhoz a több ezer gyermekhez, akiknek a szülei szintén Jehova Tanúi (Cselekedetek 5:29).

Ezért a bátor tettükért Gathie-t és Marie-t kicsapták a nyugat-virginiai Slip Hill Általános Iskolából. Apjuk egészen az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságáig fellebbezett. A bíróság 1943. június 14-én kimondta, hogy az iskolák nem kényszeríthetik a gyerekeket arra, hogy tisztelegjenek a zászló előtt. Külön kitért arra is, hogy Jehova Tanúi esetében „nem a zászló vagy az ország iránti tiszteletlenségről van szó”. A Nyugat-Virginia Állam Oktatásügyi Minisztériuma kontra Barnette ügy végkimenetele felülírta a bíróság 3 évvel azelőtti döntését a Minersville-i tankerület kontra Gobitis ügyben, mely szerint az iskolák kötelezhetik a gyerekeket, hogy tisztelegjenek a zászló előtt. a

Robert Jackson bíró nagyszerűen fogalmazott a legfelsőbb bíróság 6:3 arányú döntéséről: „Ha van valami, ami állandó az alkotmányunkban, az az, hogy egyetlen hivatalnok sem – legyen akár magas vagy alacsonyabb rangú – erőltetheti rá senkire a politikai, nacionalista, vallási vagy más nézetét, és senkit nem kényszeríthetnek arra, hogy a szavaival és tetteivel kifejezze a hitét ebben a vonatkozásban.”

Bár a Tanú-gyermekek azonnal élvezték ennek a döntésnek az előnyeit, Andrew Koppelman, az Északnyugati Egyetem jogászprofesszora kijelenti: „Az összes, szabadságjogokért harcoló amerikai polgár hálás lehet Jehova Tanúinak, akik a rosszindulatú és kegyetlen üldözés ellenére kitartottak a polgári szabadságjogokért folytatott küzdelemben, mely jogokat ma mindannyian élvezzük.”

Philip Brumley, aki Jehova Tanúi vezető jogtanácsosa, elmondja, hogy az ügynek az Egyesült Államok joggyakorlatán túlmutató hatása is van: „A Barnette-ügy erőteljes hatása nyilvánvaló abból, hogy az argentínai, a Costa Rica-i, a Fülöp-szigeteki, a ghánai, az indiai, a kanadai és a ruandai legfelsőbb bíróság, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága is pozitívan hivatkozik rá, és elfogadja a döntés mögött meghúzódó érveket.”

2006-ban Gathie és Marie meghívást kaptak a New York-i Robert H. Jackson Centerbe, ahol több elismert szakemberrel beszélgethettek arról, hogy milyen jelentősége van az ügyüknek. Marie kijelentette: „Nagyon örülök annak, hogy segíthettünk az utánunk következő generációknak.” Gathie megjegyezte: „Emlékszem, amikor az idősebbik fiamat felküldték az igazgatói irodába, mert nem tisztelgett a zászló előtt. Az igazgató elengedte, és ezt mondta neki: »A tanárod bizonyára nem emlékszik a legfelsőbb bíróság döntésére.«”

Kifejezve, hogyan éreznek Jehova Tanúi, Gathie hozzátette: „Mi tiszteljük a zászlót és azt, amit jelképez. Nincs vele semmi bajunk. Egyszerűen csak nem imádjuk, és nem tisztelgünk előtte” (1János 5:21).