Dorothy Mae Sennett Covington, aki az 1940-es és 1950-es években tevékenyen támogatta a Jehova Tanúi polgári szabadságjogaiért folytatott jogi küzdelmet, 2015. március 14-én, 92 éves korában elhunyt az ohiói Cincinnatiben.

Az 1940-es években Dorothy önkéntes jogi asszisztensként dolgozott Victor Schmidt ügyvédnél, aki Jehova Tanúja volt, és azon fáradozott, hogy megvédje a Tanúk polgári jogait. Ebben az időszakban Jehova Tanúi heves üldözésnek voltak kitéve az Egyesült Államokban, mivel a II. világháború kiterjedésével egyre nagyobb teret nyert a nacionalizmus. Jehova Tanúi nem vettek részt a hazafias tevékenységekben, és lelkiismereti okból megtagadták a katonai szolgálatot. Semleges álláspontjuk teljesen ellentétes volt az akkori közfelfogással. A The Lustre of Our Country című könyv megjegyzi, hogy „a Tanúk üldözése 1941 és 1943 között a vallási türelmetlenség legnagyobb megnyilvánulása volt a huszadik századi Amerikában”.

A Tanúknak szerte az Egyesült Államokban csőcseléktámadásokat kellett elszenvedniük, és letartóztatták őket. Ez történt az ohiói Cincinnati környékén, és a szomszédos Indiana államban is. Victor Schmidt beutazta ezt a területet, hogy jogi védelmet nyújtson a jogtalanul letartóztatott Tanúknak. Miközben Dorothy értékes segítséget nyújtott Victor Schmidt ügyvédi irodájának, ő maga is bátran részt vett a bibliai oktatómunkában, noha ezzel kitette magát a csőcseléktámadás veszélyének.

Dorothy számára emlékezetesek voltak azok az események, melyek a connersville-i (Indiana) csőcseléktámadáshoz vezettek. 1940-ben a legfelsőbb bíróság kedvezőtlen ítéletet hozott a zászló előtti tisztelgésről szóló Minersville-i tankerület kontra Gobitis ügyben. Mindössze 17 nappal az ítélet megszületése után a connersville-i seriff letartóztatott hat Tanút. Azzal vádolta őket, hogy meggyalázzák a zászlót, mivel nem voltak hajlandók tisztelegni egy amerikai zászlót ábrázoló kitűző előtt. Victor Schmidt és Hayden Covington, aki 1939–1963-ig Jehova Tanúi fő jogi tanácsadója volt, Connersville-ben képviselt kettőt a Tanúk közül, akiket később alaptalanul összeesküvéssel is megvádoltak.

Hayden Covington a záróbeszéde után azonnal elhagyta a tárgyalótermet. Azért sietett el, hogy elérje a Maine-be tartó repülőjáratot, ott ugyanis egy másik tárgyalás várt rá. Victor Schmidt és a felesége azonban megvárták az ítéletet. Ám ahogy a bíróság kihirdette az ítéletet, egy feldühödött tömeg rájuk támadt, és ütlegelni kezdte őket és a velük lévő Tanúkat. Végül is sikerült elmenekülniük az időközben hatalmasra duzzadt tömegtől.

Dorothy három héttel a halála előtt egy interjúban elmondta, hogy tíz hónappal ennek az ítéletnek a meghozatala után 75 Tanú volt börtönben Connersville-ben, szintén az összeesküvés alaptalan vádjával. Így fogalmazott: „Ebben az időszakban, a connersville-i események idején, nagyon sok Tanút letartóztattak, a Tanúk elleni gyűlölet ekkor hágott a tetőfokára.”

Hayden Covington, Victor Schmidt és mások folytatták a Jehova Tanúi polgári szabadságjogaiért folytatott küzdelmet. Haydennek és Victornak sikerült elérnie, hogy másodfokon változtassák meg a Connersville-ben született kedvezőtlen ítéleteket. Hayden más olyan ügyekben is segítséget nyújtott Victornak, melyek ebben a térségben merültek fel. A közös munka során Dorothy is hasznos segítséget nyújtott nekik mint jogi asszisztens. Ez idő alatt ő és Hayden jó barátok lettek, majd 1949-ben összeházasodtak.

Dorothy New Yorkba költözött, hogy támogassa Haydent, akinek sok teendője volt Jehova Tanúi brooklyni világközpontjában. Dorothy emellett továbbra is odaadóan végezte a bibliai oktatómunkát, Hayden pedig számos jogi küzdelmet vívott. Hayden Covington, akit az akkori idők egyik legjobb alkotmányjogászának tartottak, fáradhatatlanul dolgozott több száz olyan ügyön, mely Jehova Tanúi polgári szabadságjogait érintette. A legfelsőbb bíróságon több mint 40-szer képviselt ügyet, szövetségi fellebbviteli bíróságokon pedig több mint 100-szor.

Amikor Hayden az Egyesült Államokban élő Jehova Tanúi érdekében képviselt ügyeket a legfelsőbb bíróságon, Dorothy mindig elkísérte őt. Dorothy ezt mondta: „Hayden kiállt a szabadságjogok mellett, melyeket gyakran természetesnek vettünk. Szerintem csodálatos, hogy annak szentelte az életét, hogy segítsen másoknak, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem sok más helyen is.”

Dorothy és Hayden lánya, Lynn 1959-ben született, a fiuk Lane pedig három évvel később. 1972-ben New Yorkból visszaköltöztek Ohióba. Miközben a gyerekek cseperedtek, Dorothy főként arra fordította az idejét, hogy tanítsa őket a Bibliából, és részt vegyen a bibliai oktatómunkában.

A család 1978. november 21-én veszítette el Haydent. Dorothy ezután visszament dolgozni, és a szakmájában helyezkedett el mint betűszedő. Több újságnak is dolgozott, például a The Cincinnati Enquirernek. A munkáját egy linotype szedőgépen végezte, ami kimerítő volt, sőt férfimunkának számított, mivel az is a feladata volt, hogy feltöltse a gépet a szövegsorok kiöntéséhez használt ólommal. Miután 1988-ban nyugdíjba ment, ismét teljes időben a bibliai oktatómunkával foglalkozott. A lelkesedése töretlen volt, nagyon jól ismerte a Bibliát, és ha valakinek kérdése volt a Bibliával kapcsolatban, mindjárt tudta, melyik írásszöveget lapozza fel.

Dorothy már korábban elveszítette a fiát, Lane-t. Hozzátartozói között van a lánya, Lynn Elfers, a veje Gary Elfers, két unokája, valamint a húga, Ruth Sennett Naids.