Jehova Tanúi helyzete Indiában
Jehova Tanúi 1905 óta tevékenykednek Indiában. 1926-tól kezdett működni az első irodájuk Bombayben (ma Mumbai), és 1978-ban lettek hivatalosan bejegyezve. India alkotmánya lehetővé teszi számukra, hogy szabadon gyakorolják, kifejezésre juttassák és terjesszék a hitüket. Az indiai legfelsőbb bíróságon tárgyalt Bijoe Emmanuel kontra Kerala állam ügyben mérföldkőnek számító jogi győzelmet arattak. Ez a bírósági döntés minden indiai állampolgárnak a javára vált, hiszen megerősítette az alkotmányos szabadságjogokat. Jehova Tanúi általában véve zavartalanul gyakorolhatják a vallásukat Indiában. De némelyik államban dühödt tömegtámadásoknak és vallási türelmetlenségnek vannak kitéve.
1977-ben a legfelsőbb bíróság kimondta, hogy különbség van a vallás terjesztése és a hittérítés között. Kijelentette, hogy senkinek sincs joga áttéríteni valakit egy másik hitre, és hogy jogszerűek azok a hittérítés elleni törvények, melyeket néhány állam hozott. A Tanúkra támadó ellenséges csoportok gyakran a bíróság szavaira hivatkoznak a rendőrségen, és hamisan azt állítják, hogy hittérítésen érték a Tanúkat. Azokban az államokban, melyekben nincsen hittérítés elleni törvény, az ellenséges érzületű emberek egy gyarmati időkből származó törvény kiforgatásával azzal vádolják a Tanúkat, hogy blaszfémiát (istenkáromlás, vallásgyalázás) követnek el. Ennek következtében 2002 óta Jehova Tanúi több mint 150-szer estek áldozatul erőszakos csőcseléktámadásnak. A helyi hatóságok sokszor csak tetézik a bajt, mert nem nyújtanak megfelelő védelmet az áldozatoknak, és nem állítják bíróság elé az elkövetőket.
Az Indiában élő Jehova Tanúi kormánytisztviselőkhöz és bíróságokhoz fordulnak, hogy megvédjék a szabad vallásgyakorláshoz való jogukat. Remélik, hogy a hatóságok és az állampolgárok tartani fogják magukat a legfelsőbb bíróság Bijoe-ügyben megfogalmazott kijelentéséhez: „A hagyományunk a toleranciára nevel; a filozófiánk a toleranciát hirdeti; az alkotmányunk a toleranciát alkalmazza. Kövessük hát ezt az utat!” Jehova Tanúi bíznak abban, hogy az erőfeszítéseik eredményeként megszűnnek az ellenük irányuló erőszakos támadások, és toleránsabb vallási légkörben folytathatják a tevékenységüket.