Ugrás a tartalomra

2020. JÚNIUS 24.
KONGÓI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG

A kongói (Kinshasa) fiókhivatal területén élő Tanúk kitartanak a járvány, az árvizek és a fegyveres konfliktusok közepette

A kongói (Kinshasa) fiókhivatal területén élő Tanúk kitartanak a járvány, az árvizek és a fegyveres konfliktusok közepette

A Kongói Demokratikus Köztársaság és a Kongói Köztársaság egyes területein élő testvéreink nemcsak a koronavírus-járvány miatt élnek át nehézségeket, hanem az árvizek és a folyamatos fegyveres konfliktusok miatt is. A kongói (Kinshasa) fiókhivatal felvigyázza a prédikálómunkát ebben a két országban, és megszervezi, hogy a testvérek anyagi segítséget és Bibliából származó bátorítást kapjanak. A fiókhivatal 57 katasztrófasegély-bizottságot hozott létre, hogy gondoskodjanak a fiókhivatal területén élő testvérek szükségleteiről. Eddig több mint 90 000 testvért láttak el élelemmel.

Miután 2020. április 16-án és 17-én a heves esőzések nagy áradásokat okoztak a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti tartományaiban, 139 hírnöknek kellett elhagynia az otthonát. A hittársaik fogadták be őket. A segélybizottságok azon fáradoznak, hogy átmeneti és állandó lakóhelyről gondoskodjanak az érintettek számára.

A testvérek nagylelkűen támogatják a bizottságok segélyakcióit. Az egyik területen a hírnökök 700 kilogramm banánt, 400 kilogramm kukoricát, valamint 220 kilogramm maniókát és maniókalevelet gyűjtöttek össze.

Továbbá az egyik gyülekezet (Some 26 Km) 60 hírnöke elszállásolta 50 testvérünket, akik a háború sújtotta területekről menekültek el. A hírnökök a saját ételüket osztották meg ezekkel a testvérekkel, amíg megérkezett a segélyszállítmány az egyik segélybizottságtól.

Az egyik családfő Brazzaville-ben, a Kongói Köztársaság fővárosában a következőképpen számolt be az érzéseiről, miután megkapták a segélyszállítmányt: „Az élet egy szempillantás alatt megváltozhat. Dolgoztam, és egy kevéske jövedelmem volt, mely a feleségem alkalmi munkáival együtt éppen fedezte a kiadásainkat. A Covid–19 kitörésével viszont minden bevételünk megszűnt. De a Jehovába vetett hitünket nem vesztettük el. Éppen akkor, amikor arról beszélgettünk, hogy mit tegyünk, mert nincs mit ennünk, Jehova a segítségünkre sietett.”

Mbuyi Ester, egy Kinshasában élő özvegy testvérnő hasonlókat mondott: „A férjem egy hónappal ezelőtt meghalt, és nagyon nehéz helyzetbe kerültem. Nem volt semmilyen bevételem, és három gyermekről kell gondot viselnem. A családom sosem lett volna képes ennyi ennivalót előteremteni, ami ilyen sok napra elég. Köszönöm, Jehova!”

Imádkozunk azért, hogy Jehova továbbra is gondoskodjon a testvéreinkről, és áldja meg a segélyakciókat. Nagyon várjuk már azt az időt, amikor mindenkinek bőven jut a föld terméséből (Zsoltárok 72:16).