„A diszkrimináció és az egyenlőtlenségek elleni küzdelem alapvető fontosságú az oktatásügyben” (Az Oktatási Minisztérium államtitkársága, 2014. június 12.)

A Kongói Demokratikus Köztársaságban Jehova Tanúi gyermekeit éveken át kicsapták olyan iskolákból, melyeket egyházi szervezetek tartanak fenn, mert nem vettek részt vallási rendezvényeken. Az iskolák ezzel a kormány rendelkezései fölé emelték a belső szabályzatukat, és figyelmen kívül hagyták a Tanú-diákok jogait. A kongói hatóságok felfigyeltek a jogsértésre, és megerősítették, hogy mindenkinek joga van az oktatáshoz megkülönböztetés nélkül.

Bizonyos vallási szervezetek megállapodást kötöttek a kongói kormánnyal, hogy ahol szükséges, átveszik az állami iskolák üzemeltetését. A megállapodás egyértelműen kimondja, hogy „a gyermekeket nem lehet olyan tevékenységekbe bevonni, amelyek vallási diszkriminációt vagy intoleranciát idéznek elő”. Az egyházak által fenntartott iskolák a belső szabályzatukban gyakran mégis elvárják a diákoktól, hogy legyenek jelen és működjenek közre vallási rendezvényeken. Számos iskola a mai napig ragaszkodik a belső szabályzatához, és így figyelmen kívül hagyja a kormánnyal kötött megállapodást, valamint a diákok vallásszabadsághoz való jogát.

A probléma 2005-ben került felszínre, amikor is 52 Tanú-diákot kicsaptak egy egyház által fenntartott iskolából Abumombaziban (Egyenlítői körzet), mert felmentést kértek az iskola által szervezett vallásos rendezvényeken való részvétel alól. A gond csak súlyosbodott, amikor más körzetekben lévő, egyház által fenntartott iskolák is követték ezt az eljárást. Idővel már több mint 300 kongói Tanú-diákot csaptak ki. A diszkrimináció mindenféle korosztályt érintett, olyanokat is, akik már majdnem befejezték az iskolát.

Miután a 13 éves Kanyere Ndavarót 2009-ben jogtalanul kizárták az iskolából, ezt írta: „Nagyon szomorú vagyok, hogy tönkretették az életemet. Nem tudom, mi lesz így velem.” Kambere Mafika Justint 2010-ben csapták ki, nem sokkal az iskola elvégzése előtt. Ő úgy fogalmazott, hogy az élete „fenekestül felfordult”. Bár a diákokat felzaklatta, hogy megtagadták tőlük az oktatást, vagy azt, hogy végzettségük legyen, mégsem alkudtak meg a hitnézeteikben.

A kicsapott diákok szülei beszéltek az iskolák vezetőivel, hogy rendezzék a helyzetet, de nem igazán jártak sikerrel. Így hát a Tanúk a kormányhivatalok elé tárták az ügyet. Két pártatlan tisztviselő a védelmükre kelt, és lépéseket tett, hogy megszüntesse a vallási diszkriminációt.

2011-ben Bazizane Maheshe, Észak-Kivu tartomány oktatásügyi minisztere a körzetében kiadott egy rendeletet a következő címmel: „Tilos a vallási alapú diszkrimináció”. A rendelet sajnálatosnak nevezte a kialakult helyzetet, és világosan fogalmazott: „Bizonyos felekezetekhez tartozó diákok az iskolai belső szabályzatok miatt diszkriminációnak vannak kitéve, ami ellentétes a Kongói Demokratikus Köztársaság jogszabályaival.”

Az ügy 2013. szeptember 4-én országos szinten is figyelmet kapott, amikor Mwangu Famba, a Kongói Demokratikus Köztársaság oktatásügyi minisztere kiadott egy rendeletet, mely az összes iskolára vonatkozik, minden közigazgatási egységben. A vallási alapú diszkrimináció tiltásáról szóló rendelet egyértelműen kijelentette: „Minden gyermeknek joga van bármelyik iskolában tanulni, méghozzá úgy, hogy közben nem érheti vallási alapú hátrányos megkülönböztetés.” A rendelet azt is kimondta, hogy a diákok vallási okok miatti kizárása „szöges ellentétben áll a Kongói Demokratikus Köztársaság elveivel és hatályban lévő törvényeivel”.

Sok iskola a rendeletekkel összhangban visszafogadta a Tanú-diákokat. Néhány iskola azonban erre nem volt hajlandó. Éppen ezért az Oktatási Minisztérium 2014. június 12-én hivatalos levélben megerősítette a 2013. szeptemberi rendeletet, és idézett az új oktatásügyi kerettörvényből *, melyet a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke adott ki. Ez az emlékeztető rámutatott a probléma gyökerére, ugyanis hangsúlyozta a diszkrimináció elleni harc fontosságát, és kiemelte, hogy a nemzeti és nemzetközi törvények felülírják az iskolák belső szabályzatát. Az oktatásügyi miniszter ezenkívül felügyelőket jelölt ki, hogy az ország teljes területén keressék fel az iskolákat, és győződjenek meg róla, hogy mindenütt alkalmazzák-e a rendeletben foglaltakat. Nem kétséges, hogy a kormány lépései a későbbiekben jó eredményeket fognak szülni.

Ha a kongói iskolák betartják a törvényt, minden diák olyan oktatásban részesülhet, mely mentes a vallási intoleranciától. Emellett a diákok is megtanulják majd, hogy minden embert tisztelni kell, függetlenül attól, hogy miben hisz. Így a kongói iskolák nem csupán a Kongói Demokratikus Köztársaság alkotmányát és az oktatásügyi miniszter rendeletét tartják tiszteletben, hanem a fiataloknak is példát mutatnak a pártatlanságban.