Namíbia Legfelsőbb Bírósága úgy határozott, hogy megvédi a betegeknek azt a jogát, hogy rendelkezhessenek a saját testük felett, és arról, hogy milyen kezelési módban részesüljenek. A bíróság azt is elismerte, hogy érvényes az az előzetes rendelkezés, melyben a beteg írásban tájékoztatja az egészségügyi személyzetet az orvosi ellátására vonatkozó kívánalmairól.

A bíróság döntése Efigenia Semente ügye kapcsán született, mely az egészségi állapotát érintette. Semente asszony, aki Jehova Tanúja, a harmadik gyermeke születése előtt tájékoztatta az orvosát arról, hogy vallási meggyőződéséből kifolyólag nem fogad el vértranszfúziót. Átadta neki azt a dokumentumot is, amely az orvosi ellátásáról szóló kérését tartalmazza, valamint azt, hogy kit hatalmazott meg, hogy a képviselője legyen. Semente asszony a dokumentumban egyértelműen kijelentette, hogy nem fogad el vért, és hogy a férjét hatalmazza fel arra, hogy a nevében döntéseket hozzon, ha ő erre képtelen.

2012. szeptember 8-án az orvos gond nélkül világra segítette a kislányát, de a szülés után Semente asszony sebészeti beavatkozásra szorult. A férje mint meghatalmazottja ebbe beleegyezett. Ám a műtét során komplikáció adódott, és az orvos vértranszfúziót javasolt. A felesége nevében Semente úr ezt nem fogadta el, összhangban a felesége orvosi ellátására vonatkozó előzetes rendelkezésével. Az orvos sikeresen elvégezte a műtétet vértranszfúzió nélkül, de Semente asszony hemoglobinszintje a műtét után jelentősen lecsökkent.

Semente asszony még felépülőben volt a műtét után, amikor 2012. szeptember 13-án a legidősebb bátyja kérelmet nyújtott be Namíbia Felsőbíróságához. Azt indítványozta, hogy őt jelöljék ki Semente asszony törvényes gondnokaként az asszony férje helyett, és így ő dönthessen az egészségét érintő kezelésekben. Anélkül, hogy értesítették volna Semente asszonyt vagy a férjét a kérelemről, a bíróság a távollétükben megtartotta a tárgyalást, és az asszony gondnokának a bátyját nevezte ki. Ezt követően a bátyja azt kérte az orvosi személyzettől, hogy Semente asszony kapjon vértranszfúziót az akarata ellenére. Semente asszony ismételten elmondta, hogy nem fogadja el, és mivel határozottan ellenállt, nem kapott vértranszfúziót.

Amikor Semente asszony tudomására jutott, hogy a bíróság a bátyját nevezte ki a gondnokának, azonnal kérelmet nyújtott be a felsőbírósághoz, hogy helyezzék hatályon kívül a végzést. Érvként hozta fel, hogy amikor a bátyja a gondnokságot kérelmezte, ő tudatánál volt, és azzal, hogy a bátyja vértranszfúzió adására jogosította fel az orvosi személyzetet, megsértette a vallási meggyőződését és az önrendelkezési jogát. A bíróság elutasította a kérelmét, és továbbra is helybenhagyta a határozatot, hogy a bátyja legyen a gondnoka.

Noha Semente asszony orvosa azt állította, hogy vértranszfúzió nélkül meg fog halni az asszony, a vér nélküli kezeléseknek köszönhetően javult az egészségi állapota. 2012. szeptember 26-án kiengedték a kórházból, anélkül hogy kapott volna vért. A felsőbíróság azonban határozatlan időre a bátyját jelölte ki gondnokának. Ezért Semente asszony Namíbia Legfelsőbb Bíróságához folyamodott, hiszen a gondnokság sérti az önrendelkezési jogát és az alapvető emberi jogát.

2015. június 24-én Namíbia Legfelsőbb Bírósága megvédte Semente asszony alapvető jogait, és hatályon kívül helyezte a bátyja gondnokságára vonatkozó határozatot. A legfelsőbb bíróság „teljesen elítélendőnek” tartotta, hogy a felsőbíróság Semente asszony és a férje értesítése nélkül, valamint csak az egyik fél meghallgatása alapján helyezte Semente asszonyt a bátyja gondnoksága alá.

A legfelsőbb bíróság hangsúlyozta, hogy Namíbia az alkotmányában biztosítja a személyi szabadságot, és tiszteletben tartja az emberi méltóságot, mint ami a beteg önrendelkezési jogának az alapja. A bíróság kijelentette: „Az önrendelkezési jog abban az alapvető emberi jogban nyilvánul meg, hogy egy személy rendelkezhessen a saját teste felett . . . Az orvosoknak kötelességük tájékoztatni a betegeiket a javasolt kezelés kockázatairól és előnyeiről, de a beteg döntése, hogy elfogad-e egy bizonyos kezelést.”

Végül megvizsgálva Semente asszony alkalmasságát a vértranszfúzió elutasítására, a legfelsőbb bíróság kijelentette, hogy a felsőbíróság nem vette kellőképpen figyelembe a beteg képviseleti meghatalmazását. A legfelsőbb bíróság hozzátette: „Egy írásbeli előzetes rendelkezés, amely konkrét, nem kényszer hatása alatt készült, és amelyet a beteg cselekvőképes állapotában írt alá, egyértelmű bizonyítékát adja a beteg szándékáról az orvosi kezelését illetően.”

A legfelsőbb bíróság arra a kérdésre is választ adott, hogy a gyermek azon joga, hogy a szülei neveljék fel, korlátozza-e a szülőket abban a jogukban, hogy önmaguk választhassák meg a saját orvosi kezelésüket. Nemzetközi precedens értékű jogi esetek áttekintése után a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy „mindenki saját maga dönthet arról, hogy milyen kezelést választ vagy utasít el, függetlenül attól, hogy szülő vagy nem, és ez az alapvető emberi jog senki másra nem ruházható át”.

Namíbia Legfelsőbb Bírósága megerősítette az önrendelkezés jogát, és elismerte az előzetes orvosi rendelkezés érvényességét, tiszteletben tartva ezzel a beteg elveit és a kezelés megválasztásához való jogát. Azzal, hogy a legfelsőbb bíróság megvédte a testi épséghez való jogot, és megerősítette a vallásszabadságot, biztosítja az emberi méltóságot és szabadságot minden namíbiai állampolgár számára.