2012 áprilisában a hétéves Vivienne Falcone szülei egy üzenetben arra kérték az iskola igazgatói irodáját, hogy engedje el a lányukat az iskolából egy napra. A család Jehova Tanúi háromnapos vallási kongresszusán szeretett volna részt venni Mainzban. Az iskola vezetősége elutasította a család kérését, és nem engedte el az iskolából a kislányt a kongresszus pénteki napjára. Vivienne szülei azonban fontosnak tartják, hogy Istenről tanuljon a lányuk, így ennek ellenére is elvitték magukkal a kongresszusra. A szülők a tartományi oktatási minisztériumhoz fordultak az ügyükkel. A minisztérium nem ismerte el, hogy a kongresszus vallási ünnep, hanem eljárási díjat szabott ki rájuk.

Az, hogy a minisztérium elutasította a kérelmüket, következményeket vonhatott volna maga után a szülőkre nézve, ugyanis a németországi törvények értelmében a szülők törvényes kötelezettsége, hogy iskolába küldjék a gyermeküket. Ha viszont a gyermek engedély nélkül marad távol az iskolától, a szülők nem tesznek eleget ennek a kötelezettségnek. Ez a jogsértés pénzbírsággal jár, illetve szélsőséges helyzetben még börtönbüntetést is jelenthet. Vivienne szülei úgy érezték, hogy az elutasítással tulajdonképpen megsértették a vallásszabadságukat, illetve azt a jogukat, hogy a gyermeküket a vallási hitnézeteikkel összhangban neveljék.

Vivienne szülei, Stefano és Elisa, panaszt nyújtottak be egy közigazgatási bírósághoz, mert kifogásolták a minisztérium eljárásmódját. Az volt az érvük, hogy az egész napos vallási program lehetőséget biztosít a családnak, hogy imádja Istent, és erősítse a hitét. Ezt mondták: „A kongresszusok a vallási életünkben az év fénypontjai, és különleges alkalmak.” * A bíróság a szülők javára döntött, és elismerte, hogy Jehova Tanúi évenkénti regionális kongresszusa vallási ünnep. A minisztérium fellebbezett, arra hivatkozva, hogy Jehova Tanúi kongresszusai olyan rendezvények, ahol jól érzik magukat, nem pedig vallási ünnepek, azaz szentnek tartott napok, mint a karácsony, a húsvét vagy a nemzeti ünnepek.

2015. július 27-én a hesseni másodfokú közigazgatási bíróság helybenhagyta az elsőfokú bírósági döntést. A másodfokú bíróság kijelentette, hogy kizárólag attól függ, mi vallási ünnep, hogy az adott vallási szervezet mit tekint annak. A bíróság tisztán látta, hogy az államnak egyértelműen el kell határolódnia a vallási kérdésektől. Kijelentette: „Máskülönben az állam sértené azt az alaptörvényben [vagyis Németország alkotmányában] biztosított jogot, hogy az egyházaknak, illetve a vallási vagy valamilyen ideológiát támogató szervezeteknek autonómiájuk van, és azt, hogy önálló hatáskörrel rendelkeznek.” Az államnak „semlegesnek kell lennie ideológiai és vallási kérdésekben”.

A másodfokú bíróság hivatkozott Jehova Tanúi hivatalos honlapjára is, mely elmagyarázza, hogy a Tanúk a kongresszusaikat vallási ünnepnek tekintik. Azt is hozzáfűzte, hogy azzal, hogy a minisztérium elutasította a Falcone család kérelmét, hogy engedjék el a lányukat az iskolából, „nem ismerte el a gyermek vallásszabadsághoz való jogát. . ., valamint a szülőknek azt a jogát. . ., hogy a gyermekeiket a vallási és ideológiai elképzeléseik szerint neveljék”. A bíróság befejezésként megállapította, hogy a minisztérium „álláspontja nem egyeztethető össze az állam részéről követelt semlegességgel”.

A döntés hallatán Vivienne szülei ezt mondták: „Jehova Tanúiként fontosnak tartjuk a világi oktatást, és igyekszünk elültetni a gyermekeinkben, hogy szeressenek tanulni. De nagyon fontosnak tartjuk a vallási oktatást is, mivel a segítségével a gyermekeink megszeretik a hitélettel kapcsolatos dolgokat, sőt, barátságot köthetnek Istennel, aminek köszönhetően szeretni fognak másokat, törődőek és kiegyensúlyozottak lesznek. Nagyra értékeljük a jogi szervek döntését.”

A Falcone család ügyvédje, Armin Pikl megállapította: „Ez a döntés elismeri, hogy Jehova Tanúinak a kongresszusa szent alkalom, és megerősíti a szülőknek azt a jogát, hogy a vallási hitnézeteik szerint neveljék a gyermekeiket. A Tanú-diákok iskolaköteles éveik alatt végig hasznot meríthetnek abból, hogy ilyen okból távol lehetnek az iskolából, mert így el tudnak menni a jóra ösztönző kongresszusaikra. Bízom benne, hogy más országok igazságügyi hatóságai is figyelembe fogják venni ezt a döntést, amikor ilyen jellegű kérdésekkel foglalkoznak.”