2023. június 1-jén világszerte sok Bétel újra megnyitotta a kapuit a látogatók előtt. A Covid19-járvány miatt erre három évig nem volt lehetőség. Mind a világméretű Bétel-család tagjainak, mind a több ezer látogatónak ez egy különleges nap volt.

A Bétel-családok szeretettel fogadták a látogatókat. Üdvözlőtáblákat készítettek, énekeltek nekik, és örömmel átölelték őket. Ellis Bott, aki a világjárvány alatt kezdett el a warwicki főhivatalban szolgálni, ezt mondja: „Elképesztő volt látni a bételeseket, ahogy kint az épület előtt sorban állnak táblákkal a kezükben, és úgy várják a testvéreket! Sokan sírtak örömükben. Ez emlékeztetett arra, hogy a Bétel egy igazán kivételes hely.” Alexis Alexander testvérnő részidejű bejáró munkásként dolgozik a Bételben. Nagyon izgatott volt, hogy ő is részt vehet a testvérek fogadásában. Ezt mondta: „Különleges élmény megtapasztalni, hogy a testvérek mennyire szeretik Jehovát és az ő házát.”

Cso Mijon már alig várta, hogy a nyolcéves kisfiával, Joonnal meglátogathassák a dél-koreai Bételt. Joon annyira izgatott volt, hogy előző éjszaka alig tudott aludni. Mijon ezt mondta: „Amint felkeltünk, rögtön meghallgattuk a dalt, ami arról szól, hogy Zsófi és Marci ellátogat a Bételbe. Még útközben is ezt hallgattuk a kocsiban.” Joon annyira élvezte a körbevezetést, hogy ezt mondta: „Ha még állatok is lennének itt, már kész paradicsom lenne.”

A fiatal Noah Johnsen Albertából (Kanada) veleszületett, gerinceredetű izomsorvadásban szenved. Mindig arra vágyott, hogy meglátogathassa a New York-i Bételt (USA). Mivel az állapota miatt nem utazhat repülőn, a szüleivel 4100 kilométert autóztak a wallkilli Bételig. Így beszél a Bétel-látogatásról: „Az összes élményemet egy szóban tudnám összefoglalni: szeretet. Éreztem, hogy Jehova is, és a testvérek is nagyon szeretnek.”

A hetvenhat éves Fjodor Zsitnyikov és a felesége, Julita nagyon boldog volt, hogy meglátogathatták a múzeumot a kazahsztáni Bételben. A múzeum egyik része olyan testvéreket és testvérnőket mutat be, akik évtizedeken keresztül hűségesen kitartottak. Fjodornak sokat jelent ez a kiállítás, mert többükkel együtt szolgált. Így fejezte ki, mennyire értékeli a sok munkát, amit a testvérek ebbe a kiállításba fektettek: „Ha a testvérek ennyire fontosnak tartják, hogy fennmaradjon a szolgálatunk emléke, akkor mennyivel inkább emlékszik Jehova, és értékeli mindazt, amit érte teszünk.”

Örülünk, hogy újra tudunk látogatókat fogadni a Bételekben világszerte. Arra számítunk, hogy a közeljövőben több ezren fognak eljönni (Zsoltárok 122:1).

Alul fotókat láthatunk arról, hogy a testvérek különböző Bétel-létesítményeket és múzeumokat látogatnak meg.