A weboldalunkon megjelenő cikkek, melyek a testvéreink üldözéséről szólnak, minket is kitartásra ösztönöznek. Ezekből a beszámolókból megismerhetjük ezeket a testvéreket, továbbá a szavaik megerősítenek bennünket, egységessé tesznek, és arról biztosítanak, hogy a nehézségek ellenére is megőrzik az örömüket. Nézzünk néhány példát arra, hogy hogyan meríthetünk hasznot ezekből.

Portugáliában egy különleges úttörő házaspár, Miguel és Mónica Silva (fenti kép), mindennapi életét nagyon felborította a járvány. Ez érzelmileg igencsak megviselte őket. Viszont nagyon bátorítólag hatott rájuk a Konsztantyin Bazsenov testvérről szóló hír a honlapunkon. A testvér olvasni szerette volna a Bibliát, de nem jutott hozzá a börtönben. Ennek ellenére nem csüggedt el, hanem elkészítette a saját „Bibliáját”, mégpedig úgy, hogy leírta azokat a bibliaverseket, amelyekre emlékezett. Ebből egy fontos dolgot tanult Miguel és Mónica. Miguel ezt mondja: „A járvány alatt nem arra összpontosítunk, hogy mit nem tudunk megtenni, hanem próbáljuk észrevenni, hogy mit tudunk.”

Miguel és Mónica azt is eldöntötte, hogy mindennap több időt fordít a Biblia olvasására és az elmélkedésre. „Biztosak vagyunk benne, hogy amikor szükség lesz rá, Jehova segíteni fog, hogy visszaemlékezzünk arra, amit megtanultunk, és a szívünkben van” – mondja Mónica. „Bazsenov testvér példájából azt is megtanultuk, hogy úgy tekintsünk a »házi őrizetünkre« a járvány idején, mint ami lehetőséget nyújt arra, hogy bátorítsunk másokat, hogy boldogan énekeljünk Jehovának, és hogy javítsunk az imáink minőségén” – teszi hozzá Miguel.

Christine Mouhima Etonde, egy Kamerunban élő általános úttörő elismeri, hogy éveken át megijedt, ha az üldözésre gondolt. De elmeséli, hogy mi segített változtatnia ezen: „Az jelentette a fordulópontot, hogy olvastam a jw.org honlapon azokról a testvéreinkről, akiket üldöznek. Amikor olvastam a hozzáállásukról, arról, hogy milyen konkrét imákat mondtak, amikor láttam a mosolyukat, és hogy hogyan készülnek fel előre az üldözésre – függetlenül attól, hogy hány évesek –, az arra ösztönzött, hogy még jobban megismerjem Jehovát. Annyira megszerettem őt, hogy most már el tudom képzelni magamról, hogy engem is üldöznek, és mégsem félek. Látom magamat, hogy boldog vagyok, imádkozom, és Jehováról elmélkedek.”

A Romániában élő Iulian Nistor testvért és a feleségét, Oanát nagyon megérintette az, hogy hogyan védte meg a hitét a bíróság előtt Anatolij Tokarev testvér. Nyugodt volt, tiszteletteljes, és eltökélt abban, hogy megőrzi a feddhetetlenségét. A példája arra ösztönözte Iuliant és Oanát, hogy átgondolják, hogy ők mit tennének egy hasonló helyzetben. Oana ezt mondja: „A családi imádaton elképzeltük, hogy ott állunk a bíróság előtt, és kiállunk a hitünk mellett. Nem volt könnyű tapintatosan és tiszteletteljesen kifejteni a meggyőződésünket, ahogy a testvérünk tette. A családi imádat végére közelebb éreztük magunkat a testvéreinkhez. Azt is felismertük, hogy nagyon fontos felkészülnünk a hitünk megvédésére, és hogy soha ne felejtsük el, miért vagyunk büszkék arra, hogy Jehova Tanúi vagyunk.”

Miután a Madagaszkáron élő Anna Ravoajarison testvérnő elolvasta Dzsovidon Bobodzsonov testvér történetét, arra érzett indíttatást, hogy megvizsgálja az imái minőségét. Ezt mondja: „Időnként annyira lefoglalnak a mindennapi tevékenységek, hogy úgy érzem, gépiesek az imáim. Ha nem szánok néhány percet arra, hogy átgondoljam, mit fogok mondani Jehovának, akkor újra meg újra ugyanazokat a mondatokat ismétlem el neki.” Miután beleképzelte magát Dzsovidon testvér helyzetébe, Anna azon gondolkodott, hogy ha ő hasonló próbát élne át, vajon képes lenne-e olyan konkrét dolgokat mondani az imájában, mint ez a testvér. Még hozzáfűzi: „Ez megtanította nekem, hogy mindig szánjak időt ima előtt arra, hogy átgondoljam, mit fogok mondani Jehovának. Nagyon hálás vagyok ezekért a beszámolókért.”

Ruben Catarino és a felesége, Andreia Portugáliában általános úttörők, és a cikkek hatására még közelebb érzik magukat a testvéreikhez. Ruben ezt mondja: „A múltban is tudtuk, hogy a testvéreinket üldözik egy-egy országban, de nem ismertük őket. Nem tudtuk, hogy kik ők, milyen az életük, vagy hogy milyen nehézségekkel néznek szembe. De ezeknek a cikkeknek köszönhetően most olyan, mintha személyesen ismernénk őket. Konkrétan tudunk imádkozni értük, hogy ki tudjanak tartani a próbáikban. Így közelebb érezzük magunkat a testvéreinkhez, és biztosak vagyunk benne, hogy az imáink valóban célt érnek.”

Biztosan sokunk egyetért Cecilia Cardoso testvérnővel, aki Portugáliában általános úttörő. Ő ezt mondja: „Látva azt, hogy mi mindenen mennek keresztül a testvéreink, még fontosabbnak tartom a személyes tanulmányozást. Minél többet tanulmányozom a Bibliát, annál jobban fogok bízni Jehovában, és annál jobban megszeretem őt. Az ő segítségével a félelmemet csak egy apró homokszemnek fogom látni. Egyértelmű, hogy csak akkor fog eluralkodni rajtunk a félelem, ha elengedjük Jehova kezét.”

Nagyon hálásak vagyunk, hogy a jw.org weboldalon megjelennek cikkek a testvéreinkről, akik jó példát mutatnak nekünk a bátorságban és a hitben. Ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy bátrak legyünk, és elmondhassuk: „Jehova az én segítőm, nem félek. Mit árthat nekem ember?” (Héberek 13:6).