2018. november 15-én este a Krím félszigeten található Dzsankojban az akkor 78 éves Alekszandr Urszu kiment a háza elé, hogy üdvözölje a fiát, Viktort. Észrevette, hogy valami világít a kapu előtt. Közelebb ment, hogy megnézze, mi az, és ekkor valaki hirtelen rákiáltott: „Állj, rendőrség!”

Alekszandr először azt hitte, hogy tréfálkoznak vele, de hamar rájött, hogy nem. Egy maszkos férfi hátracsavarta a kezét, egy másik pedig állon ütötte. Egyszeriben hat, maszkos, gépfegyveres rendőr állt előtte, megmotozták őt és a fiát, majd berontottak a házukba.

Alekszandr felesége, Nyina épp a konyhában volt. Az egyik rendőr kikapta a kezéből a telefont, és ráförmedt, hogy mit nézeget rajta. Átkutatták a házukat. Órákon át szélsőségesnek nyilvánított kiadványokat kerestek, de nem találtak egyet sem.

Bár Alekszandr testvért nem tartóztatták le, jól tudja, hogy az Oroszországban és a Krím félszigeten élő Tanúkkal bármikor megtörténhet ilyesmi. Noha nem először szembesül üldözéssel, nincs elkeseredve. Sok erőt merít a családtagjai jó példájából, és abból, amin ő maga is keresztülment a szovjet uralom idején.

1949. július 6-án, amikor Alekszandr csak kilencéves volt, szovjet katonák törtek be az otthonukba az éjszaka közepén, és házkutatást tartottak. Mindenüket a földre dobálták, és rájuk parancsoltak, hogy csomagoljanak. Alekszandr így emlékszik vissza: „Amikor a katonák nem figyeltek, édesanyám elrejtett a csomagba néhány bibliai kiadványt, köztük az Isten hárfája című könyvet.” Ezután az egész családot kivitték a vasútállomásra.

Feltették őket és sok más Tanú-családot egy Szibériába tartó vonatra. Az út során bátran királyságénekeket énekeltek. Ők is a között a sok ezer Jehova Tanúja között voltak, akiket 1949 és 1951 között Szibériába deportáltak.

Az 1950-es években Szibériában a testvérek titokban tartottak összejöveteleket. Voltak, akiknek 20 kilométert is kellett gyalogolniuk, hogy eljussanak az összejövetelre.

Alekszandr nagyon sokat tanult a hűséges rokonai példájából. Az apai dédapja, Makar, a nagyapja, Makszim, az ő testvére, Vlagyimir és Alekszandr édesapja, Pjotr mind állhatatosan kitartottak Jehova mellett.

Alekszandr édesapját 10 év börtönbüntetésre ítélték 1944-ben, mert nem vállalt katonai szolgálatot. De 3 évvel később hazatérhetett, mert csigolyatörés miatt lebénult. Alekszandr még most is szívesen emlékszik vissza arra, hogy az édesapja milyen sokat mesélt neki Dávidról, Góliátról és Dávid meg Jonatán barátságáról.

„A nagyapám testvére, Vlagyimir mindig hallgatta Jehova Tanúi rádióját, a WBBR-t, és rendszeresen kapott bibliai kiadványokat – meséli Alekszandr. – Azonban akkoriban senkinek sem lehetett rádiója, ezért Vlagyimir épített egy bunkert, ahol ő és az érdeklődők nyomon tudták követni a rádióadásokat.”

Valamikor az 1940-es években egy állítólagos érdeklődő elárulta a rendőrségnek, hogy hol van a bunker. Vlagyimirt és Alekszandr nagyapját letartóztatták, és börtönbe vetették a nyugat-ukrajnai Hotin városában, 80 kilométerre az otthonuktól.

„A nagymamám rendszeresen meglátogatta őket, és gyalog tette meg a hosszú utat. Azt mondta, hogy nem vesztették el a hitüket és az örömüket, bár látszott, hogy megverték őket.” Sajnos mindketten meghaltak a börtönben.

Alekszandr ezt mondja: „A mai napig nem derült ki, hogy pontosan mi történt velük, hogy hogyan haltak meg, és hová temették őket. Az vigasztal minket, hogy tudjuk, mindhalálig hűségesek maradtak Jehovához.”

A családtagjai hűséges példája és a Szibériában történtek miatt Alekszandr testvért nem éri váratlanul az üldözés. Ezt mondja: „Nem vagyok meglepve, mert gyerekkorom óta már sokszor volt nálunk házkutatás. Jehova akkor is velünk volt, és biztos vagyok benne, hogy most is támogatni fog.

Sok erőt merítek a napi bibliaolvasásból, az elmélkedésből, az összejövetelekből, és abból, hogy tartom a kapcsolatot a testvérekkel.”

Ezen kívül Alekszandr erőt és bátorságot merít azoknak a testvéreknek a példájából, akiket szintén üldöznek. „Amikor arról olvasok, hogy a testvérek milyen bátran kiállnak a hitükért a bíróságon, eszembe jut, hogy ezzel Jézus egyik próféciáját teljesítik be: »Kormányzók és királyok elé fognak vinni benneteket miattam. Így lehetőségetek lesz elmondani nekik és a nemzeteknek, hogy miben hisztek«” (Máté 10:18).

Jehova támogatásának köszönhetően az üldözés egyáltalán nem gyengíti meg a testvéreink hitét. Sőt, épp ellenkezőleg! Az, hogy örömmel kitartanak, kézzelfogható bizonyítéka annak, amit Dávid ihletés alatt írt: „akik nálad keresnek menedéket, mind ujjongani fognak, mindig örömmel kiáltanak” (Zsoltárok 5:11).