Kétségkívül sosem fogjuk elfelejteni 2020 novemberét. A világjárvány miatt nem nagyon mozdulhattunk ki az otthonainkból, és a szolgálatot sem végezhettük a megszokott módokon. Ennek ellenére a világon mindenhol sokakkal megosztottuk a királyság jó hírét. Igyekeztünk a lehető legtöbb embernek eljuttatni az Őrtorony 2020. 2. számát. Elküldtük cégeknek, hivatalnokoknak, tanároknak, barátoknak, rokonoknak, és akiknek csak lehetett. Sokan értékeléssel fogadták a kiadványt, és a testvéreket is felbátorította, hogy részt vettek a munkában.

Nézzünk meg néhány beszámolót a világ különböző pontjairól.

A 18 éves Lucinda Furkin, aki nemrég keresztelkedett, és Ausztráliában él, ezt írta: „A kampány alatt nagyon beteg voltam, de éreztem, hogy Jehova törődik velem, fogja a kezem, és erőt ad a kitartáshoz.”

Egy édesapa Új-Zélandról a következőképp mondta el, hogyan segített a kampány a családjának: „Négy lányunk van, 7, 9, 11 és 13 évesek. Úgy tekintettük ezt a feladatot, mint amivel szerető égi Atyánk, Jehova személyesen bízott meg minket. Ez arra ösztönzött bennünket, hogy mindennap vegyünk részt a szolgálatban.”

Kagiso és Lydia Marumo, akik a körzetmunkában vannak, elküldték a folyóiratot elektronikus formában a nem Tanú rokonaiknak. Többen is értékelésüket fejezték ki a folyóiratért. Kagiso egyik rokona, aki orvosként dolgozik, azt mondta, hogy nem is jöhetett volna jobbkor a folyóirat. Elmesélte, hogy néhány betege Istenről és a Bibliáról kérdezgette, a gyerekeit pedig nagyon érdekli az okkultizmus. Kagiso és Lydia még aznap este elkezdte vele a bibliatanulmányozást, és most már heti kétszer tanulnak.

Soroya Thompson, aki úttörőként szolgál Ontarióban, ezt írta: „A kampány jó emlékeztető volt arra, hogy minek kell elsőbbséget biztosítani, és hogy még sok tennivaló van. Megerősítette bennem, hogy Jehova a szeretet Istene, és hogy nem akarja, hogy bárki is elpusztuljon. Mindez arra ösztönzött, hogy aktívan kivegyem a részem a kampányból.”

Egy testvérnő Brit Columbiából ezt mondta: „Ebben a nagyon nehéz, stresszes időszakban úgy döntöttem, hogy elvállalom a kisegítőúttörő-szolgálatot, hogy el tudjam űzni a negatív érzéseket. Ez sokat segített nekem is, és a családomnak is.”

A kanadai fiókhivatal beszámolója szerint ez a kampány jó hatással volt a családokra. Még a gyerekek is ki tudták venni belőle a részüket. Rövid leveleket írtak, segítettek címeket keresni, megcímezni a borítékokat, és felragasztani a bélyegeket.

A körzetmunkában szolgáló Tuomisto házaspár ezt mondta: „Itt északon november a legsötétebb hónap az évben. Ezért a testvérek, különösen az úttörők, nagyon örültek ennek a kampánynak, mert fényt hozott a sötét napokba.”

Egy másik házaspár elküldte a folyóiratot egy ismerősének. Kaptak tőle egy köszönőlevelet, melyben részben ez állt: „Épp ma olvastam a Bibliában Jakab levelét. Azt írta, hogy a hit halott tettek nélkül. Jehova Tanúi mindig is igyekeztek személyesen elmagyarázni az embereknek, hogy mit tanít a Biblia. A tetteik azt bizonyítják, hogy valódi hitük van.”

A görög fiókhivatal ezt írta: „Sokan nehezen viselik a járványt és az azzal kapcsolatos korlátozásokat. Ezért a kampány pont jókor jött. Sokan azt mondták, hogy olyan volt, mintha oázishoz értek volna a sivatagban.”

Szúzi Kondarjíri testvérnő úgy döntött, hogy kisegítő úttörő lesz, pedig nem jó az egészsége, és a férje nem Tanú. Ezt mondta: „Ez a kampány segített elűzni a negatív gondolataimat. Minden reggel vidáman indult a napom. Megcsináltam az otthoni teendőket, és elkezdtem a szolgálatot. A férjem látta, hogy milyen örömmel veszek részt a szolgálatban, ezért gyakran megkérdezte: »Ma nem írtok leveleket?«”

Hirota Tamaki testvérnő kormányhivatalnokoknak írt levelet. Ezt mondta: „Jehova volt az első, aki ezt a tanúskodási módszert használta. Hatvanhat levelet írt az embereknek, hogy közel kerüljenek hozzá, és ezeket a történelem során újra és újra elolvashatták. Jehova tudja, hogy ez a módszer nagyon hatékony. Ez egy felejthetetlen hónap volt.”

Meharádzsa Vidzsaja és Imajanátan Amuta testvérnő véletlenül ugyanarra a címre írt levelet. A címzett az első levelet bontatlanul kidobta. De amikor meglátta a másodikat, arra gondolt, hogy biztos valami nagyon fontos lehet benne, ha kétszer is elküldték neki. Elolvasta a folyóiratot, felhívta a testvérnőt, aki a második levelet küldte, és elfogadta a bibliatanulmányozást.

Egy helyi hivatalnok, miután megkapta a folyóiratot, felhívta a Srí Lanka-i fiókhivatalt. Elmondta, hogy bár keresztény, még sosem találkozott Jehova Tanúival, és hogy nagyon tetszik neki a honlap és a folyóirat. Majd megkérdezte: „Hogyan lehetnék én is Jehova Tanúja?” A testvérek megszervezték, hogy egy Tanú felvegye vele a kapcsolatot.

Egy 13 éves hírnöknek szintén sokat segített a novemberi kampány. Az iskolájában gyakran tanulnak a politikáról. Ezt mondta: „Nagyon örülök, hogy el tudtam mondani a tanároknak, miért vagyok semleges. Ettől nagyobb lett az önbizalmam, és erősebb a hitem.”

Margit Haring testvérnőnek hasonló érzései voltak. Ezt írta: „A kampány segített, hogy bátrabb és lelkesebb legyek. Először nagyon ijesztő volt a gondolat, hogy cégvezetőknek és hivatalnokoknak tanúskodjak. De nagyon hasznos volt megtanulni, hogyan oszthatom meg szelíden a hitnézeteimet másokkal. Ez biztosan jól fog jönni a jövőben.”

Egy vén ezt mondta: „Nagyon jó volt látni, hogy sokan az egészségi gondjaik ellenére vállalták az úttörőszolgálatot. Könnyen mondhatták volna, hogy ez nekik úgysem fog menni. De nem így tettek, hanem lelkesen részt vettek benne. Nagyon hálásak voltak Jehovának és a testvéreknek a támogatásért. Az örömtől és a meghatottságtól gyakran könnyekre fakadtak.”

Ez csupán néhány a közül a rengeteg beszámoló közül, ami a világ minden tájáról érkezett. Nagyon boldogok vagyunk, hogy több millió ember hallhatott a királyság jó híréről (János 15:11).