A pandémia miatt a 2021-es szolgálati évben tartottak először videókonferencián úttörőszolgálati iskolákat az egész világon. Mivel a tanulók nagyon hálásak voltak, hogy lehetővé tette ezt Jehova szervezete, mindent megtettek, hogy jelen lehessenek. A következő példákból kiderül, hogyan segített Jehova néhány úttörőnek felülkerekedni a nehézségein, hogy részt vehessenek az oktatáson.

Josinari Mieko, egy Japánban élő testvérnő már 30 éve szolgál általános úttörőként. (Lásd a képet a cikk elején.) Bár nem könnyű neki kezelni a technikai eszközöket, és nagyon rossz a szeme, mindenképpen részt akart venni a virtuális úttörőiskolán. Ezt mondja: „Úgy készültem fel a válaszadásra, hogy nagy betűkkel kijegyzeteltem a kutatásomat, és ezt könnyen fel tudtam olvasni. Az úttörőiskola által Jehova kedvesen bátorított és megerősített engem.”

Anita Kariuki testvérnő, aki Kenyában a Nairobi közelében fekvő Thikában él, szépségápolással foglalkozik. Hogy részt vehessen az iskolán, egy egész hétre be kellett zárnia az üzletét. Először nagyon aggódott emiatt, de teljesen biztos volt abban, hogy Jehova segíteni fog neki. Ezt meséli: „Könyörögtem Jehovához, és rábíztam a dolgokat, miközben tovább végeztem a szolgálatomat.” Az iskola előtti hétvégén sikerült annyi pénzt keresnie, hogy a kiadásai nagy részét fedezze. Bár még mindig szüksége lett volna 30 USA-dollárra (kb. 9000 forint), részt vett az iskolán. A szerdai nap végén egy vendége felhívta Anitát, mert szerette volna rendezni a tartozását. Pontosan akkora összegről volt szó, amekkorára Anitának szüksége volt!

A Yoróban élő (Honduras) Laurenth Madrigales testvérnő otthonát az Eta és az Iota hurrikán miatt majdnem egy méter magasan elöntötte a sár. A családja tulajdonképpen mindenét elveszítette, és átmenetileg máshol laktak. Mindez pont akkor történt, amikor Laurenth-t meghívták az úttörőiskolára. Nagyon izgatott volt a meghívás miatt, de nem volt biztos benne, hogy a családja ki tudja-e takarítani a lakásukat az iskoláig. Így emlékszik vissza: „Korán reggeltől késő estig takarítottunk. Ez sok napig tartott, és nagyon fáradt voltam. Úgy éreztem, nincs energiám felkészülni az iskolára, ezért jeleztem a testvéreknek, hogy nem tudok részt venni rajta.” Imában elmondta Jehovának, mennyire sajnálja ezt a helyzetet. Ám a legnagyobb meglepetésére pár nappal az iskola kezdése előtt a katasztrófasegély-bizottság felajánlotta, hogy segítenek nekik kitakarítani az otthonukat. Ennek köszönhetően volt ideje felkészülni az iskolára, és a saját otthonából tudott részt venni rajta.

Spencer Stash testvér és a felesége, Alexandra általános úttörőként szolgálnak az Ohio állambeli Clevelandben (Egyesült Államok). Az iskola kezdete előtt Spencer özvegy édesapja, Robert kórházba került. A házaspár nem tudta biztosan, hogy részt tud-e venni az iskolán. Robert ösztönözte őket, hogy ne hagyják ki. Sajnálatos módon két nappal az iskola kezdete előtt Robert meghalt. Bár majd megszakadt a szívük, de Spencer és Alexandra csak az iskola első napjáról hiányzott. Rengeteget imádkoztak Jehovához, ami segített nekik, hogy részt tudjanak venni az iskolán. Spencer azt mondta, hogy jó érzés volt tudniuk, hogy azt tették, amit az édesapja is szeretett volna. Hozzáteszi: „Már alig várjuk, hogy elmesélhessük neki, hogy ott voltunk az iskolán, és hogy megosszuk vele, mi mindent tanultunk. Az osztálytársaink és az oktatók támogatása nagyon sokat jelentett nekünk.”

A Dél-Koreában élő De-szik Dzsong testvér már 10 éve egy idősek otthonában él. Kerekesszéket használ, mivel egy stroke miatt részlegesen lebénult. Már korábban is megpróbált részt venni úttörőiskolákon, de az egészségi állapota miatt soha nem tudott jelen lenni egy napnál többet. Amikor megkapta a meghívót a virtuális úttörőiskolára, majd kiugrott a bőréből. „Annyira örültem ennek a lehetőségnek, hogy nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Másképp nem tudtam volna részt venni az úttörőiskolán – mesél az érzéseiről. – Annyira boldog voltam, hogy részt vehettem ezen a képzésen!”

Eddy El Bayeh testvér és a felesége, Cherise Új-Dél-Walesben, Ausztráliában élnek. Cherise ezt mondja: „Úgy éreztem, mintha megrekedt volna a szolgálatom. Rutinszerűvé vált, és nem tudtam, hogyan nyerjem vissza a lendületemet.” Pont az úttörőiskolára volt szüksége. „Sok olyan területet fedeztem fel, ahol a korlátozott körülmények ellenére is többet tudnék tenni a szolgálatban.”

Eddy kifejti, hogyan töltötte fel az iskola: „Ez olyan volt, mintha maga a legfőbb Úr egy óriási ölelést adott volna, és kedvesen megveregette volna a vállamat, ezt mondva: »Csak így tovább! Veled vagyok, szeretlek és támogatlak.«”

Az év későbbi részében további virtuális osztályok is indulnak majd. Mennyire jó érzés tudni, hogy Jehova népe a nehézségek ellenére is ilyen különleges oktatásban részesül! Ez eszünkbe juttatja Jób szavait: „Istent a hatalma miatt dicsőítik. Ki olyan tanító, mint ő?” (Jób 36:22).

A lenti képeken más országokban élő oktatók és tanulók láthatók, akik szintén részt vettek videókonferencián tartott úttörőiskolákon.