1931. július 26-án, vasárnap Joseph F. Rutherford testvér, a Watch Tower Bible and Tract Society akkori elnöke több mint 15 000 ember előtt tartott előadást az ohiói Columbusban megrendezett kongresszuson. A program egy részét világszerte több mint 450 rádióállomás közvetítette. Akkoriban ez volt a legszélesebb körben közvetített rádióadás. Rutherford testvér egy történelmi jelentőségű határozatot terjesztett elő, melynek a címe a következő volt: „Egy új név.” A határozatban többek között ez állt: „azt akarjuk, hogy a Jehova Tanúi névről ismerjenek és így nevezzenek minket.” (Lásd „ A határozat” című kiemelt részt.) A hallgatóság hangosan felkiáltott: „Igen!” És óriási tapsvihar tört ki.

Arthur Worsley testvér, akinek az élettörténete 1986-ban jelent meg, a következőket mondta a kongresszusról: „Sohasem fogom elfelejteni, milyen hangos taps és éljenzés töltötte be az egész csarnokot.”

A rádióközvetítésnek köszönhetően más országokban is lehetett hallani a határozat felolvasását. Barber testvér és testvérnő, aki akkor Ausztráliában volt, a következőképpen emlékezett vissza: „Amikor Amerikában tapsolni kezdtek, a melbourne-i testvérek felugrottak a helyükről, és ők is tapsoltak.” Japánban egy kis csoport hallgatta a közvetítést. Köztük volt Isii Macue testvérnő, aki később ezt írta: „Együtt ujjongtunk az amerikai testvéreinkkel örömünkben.”

A beszámolók szerint azok a cégek, melyek a kongresszusi városban üdvözlő feliratokat helyeztek ki a Bibliakutatók érkezésére, lecserélték a feliratokat a következőre: „Üdvözöljük Jehova Tanúit!” 1931. július 28-án a The Messenger című újság, melyet a Watch Tower Bible and Tract Society adott ki, és a kongresszusról közölt híreket, először használta nyomtatásban a Jehova Tanúi nevet.

Nem sokkal a kongresszus után kiadták A királyság – a világ reménysége című füzetet, és egy óriási prédikálókampányt szerveztek. A füzetben benne volt a határozat is az új névről. Két és fél hónap alatt több mint 5 millió példányt terjesztettek el belőle, sokat vallási vezetőknek, hivatalnokoknak és üzletembereknek.

Martin Pötzinger testvér így emlékszik vissza: „Az emberek döbbenten néztek ránk, amikor ezekkel a szavakkal mutatkoztunk be: »Ma úgy jöttem önhöz, mint Jehova Tanúinak egyike.« Az emberek a fejüket csóválták, vagy ezt kérdezték: »De hisz önök még mindig a Biblia kutatói, nem?«” (Lásd az „ Egy bemutatkozókártya Jehova nevével” című kiemelt részt.) Az évekkel későbbi helyzetről Pötzinger testvér ezt írta: „Micsoda változás! Mielőtt egy szót is szólnék, az emberek megjegyzik: »Ön bizonyára Jehova Tanúja.«”

A. H. Macmillan testvér, aki szintén részt vett az 1931-es kongresszuson, később beszélt arról, hogy miért olyan találó az új nevünk: „Ezt az elnevezést kitűnő ötletnek tartottam, mert egyértelműen kifejezi, hogy kik vagyunk, és mi a feladatunk. Előtte Bibliakutatóknak hívtak minket. Miért? Mert azok voltunk. Miután más országokból is csatlakoztak hozzánk, már Nemzetközi Bibliakutatóknak neveztek minket. Most Jehova Isten tanúi vagyunk, és ez az elnevezés egyértelműen feltárja az embereknek, hogy kik vagyunk, és mi a feladatunk.”

Napjainkban világszerte több millióan viselik büszkén a Jehova Tanúi nevet (Ézsaiás 43:10–12).