Ugrás a tartalomra

Ukrán testvérek, akik más országokba költöztek

2022. JÚNIUS 9.
NEMZETKÖZI HÍREK

Számos ukrán testvérünk kezd új életet más országban

Számos ukrán testvérünk kezd új életet más országban

Irina Makuha most Csehországban él

Amikor kitört a háború Ukrajnában, a 46 éves, egyedülálló Irina Makuha elindult a harkivi vasútállomásra, mivel úgy látta, hogy biztonságosabb lenne elhagyni az országot. Az állomáson nagy volt a káosz, az emberek anélkül szálltak fel a vonatokra, hogy tudták volna, hogy azok merre tartanak. Annak a vonatnak az ablakai, amin Irina is utazott, biztonsági okokból el voltak sötétítve. Csak azután tudta meg, hogy a vonata Szlovákia felé tart, miután már elhagyták az állomást.

Irina jelenleg Csehországban él. 2022. március 3-án érkezett meg Prágába, a fővárosba. Takarítóként dolgozik, és két másik ukrán testvérnővel él együtt, akik szintén a háború elől menekültek el. Irina tanulja a cseh nyelvet, és továbbra is folytatja a teljes idejű szolgálatot, ami már 20 éve az élete középpontjában áll.

Ezt mondja: „A saját bőrömön tapasztaltam, hogy hogyan használja fel Jehova a testvéreket, hogy segítsen. Most erősebb a hitem, mint valaha.”

Közel 23 000 testvérünk döntött úgy, hogy más országban keres menedéket. Ők most biztonságosabb helyen élhetnek, de meg kell küzdeniük olyan nehézségekkel, mint a munka- és lakáskeresés, a hivatalos iratok beszerzése, a gyerekek beíratása egy új iskolába, és egy új nyelv megtanulása. Felismerték, hogy a testvérek szeretetteljes törődése, és az, ha rendszeresek maradnak Jehova szolgálatában, segít nekik átvészelni ezt a kritikus időszakot.

Anatolij, Olena és Alina Percsak Romániában élnek

A Mikolajivi területről származó Percsak család három tagja, Anatolij, Olena és a 17 éves Alina új életet kezdtek Romániában, miután bombatalálatok érték a környéküket Ukrajnában. A család 2022. március 6-án hagyta el az otthonát. Mivel Anatolij moldáv állampolgár, ezért megengedték neki, hogy a családjával Romániába utazzon. Olena így írja le, hogy milyen érzés volt elhagyni az otthonukat: „Olyan, mintha egy fát gyökerestül kiszaggatnának, és egy másik helyre ültetnének.”

A romániai testvérek segítségével a Percsak családnak sikerült lakást találnia. Anatolij és Olena is dolgozik, Alina pedig online végzi el a feladatait, amiket az ukrajnai iskolájából kap.

A romániai testvérek nemcsak fizikailag és érzelmileg gondoskodnak a családról, hanem abban is segítenek, hogy közel maradjanak Jehovához. Rendszeresen időt töltenek velük, hogy ne érezzék egyedül magukat egy idegen országban. Olena és Alina tanulják a román nyelvet. Sokat segít nekik a JW Language alkalmazás, és az, hogy részt vesznek a szolgálatban az új gyülekezetük tagjaival. Anatolij már gyerekkora óta beszél románul.

Anatolij ezt mondja: „Már a kezdetektől érezzük, hogy Jehova velünk van. A szervezetétől jövő segítség és a testvérek gondoskodása biztosít minket arról, hogy Jehova szeret bennünket.”

Vladiszlav Havriljuk és az anyukája, Alina új életet kezdtek Lengyelországban

Alina Havriljuk már a háború előtt megözvegyült. A 16 éves fiával, Vladiszlavval február 27-én érkeztek Suwałkiba (Lengyelország) Vinnicjából (Ukrajna). Alina ezt mondja: „Először fogalmam sem volt, hol fogunk élni a fiammal, és hogy fogunk gondoskodni magunkról. De abban biztos voltam, hogy Jehova segíteni fog.”

A 37 éves Alina azonnal elkezdett állást keresni. Az volt a célja, hogy olyan munkát találjon, ami nem gátolja meg abban, hogy részt vegyen az összejöveteleken. Egy iskolában talált takarítói állást. Ezt mondja: „Nekem az a legfontosabb ebben a munkában, hogy marad elég időm a szolgálatra, és hogy támogatni tudom a családomat.”

Alina és Vladiszlav lengyelül tanulnak, és folyamatos kisegítőúttörő-szolgálatot végeznek egy lengyel nyelvű gyülekezetben. Emellett Vladiszlav középiskolába jár.

Az ukrán testvéreink nyomasztó próbákkal és váratlan változásokkal néznek szembe, de Jehova továbbra is megadja nekik a szokásosnál nagyobb erőt. A saját életükben tapasztalják, amit a 2Korintusz 4:8-ban olvashatunk: „Minden téren szorult helyzetben vagyunk, de nem annyira, hogy ne tudnánk mozdulni. Tanácstalanok vagyunk, de van kiút.”