Olaszország azok közé a területek közé tartozik, melyeket leginkább sújt a Covid–19-járvány. A vezetőtestület irányítása alatt az olasz fiókhivatal gondoskodik a testvérek szükségleteiről, és szentírási gondolatokkal vigasztalja őket.

Három katasztrófasegély-bizottságot hoztak létre Olaszországban, egyet északon, egyet az ország középső részén, egyet pedig délen. A bizottságok naprakészek a testvérek helyzetét illetően, mert tartják a kapcsolatot a körzetfelvigyázókkal, a körzetfelvigyázókat pedig a helyi vének tájékoztatják.

Emellett a helyi vének segítenek a hírnököknek, hogy továbbra is részt tudjanak venni a szolgálatban és az összejöveteleken. Villiam Boselli testvér Milánó környékén szolgál körzetfelvigyázóként. Milánó volt az egyik első nagyváros, amelyben megjelent a járvány. Boselli testvér ezt mondja: „Bár a testvérek otthon maradnak, tartják egymással a kapcsolatot. Videokonferencián csatlakoznak az összejövetelekhez, bátorítani tudják egymást, és hozzá tudnak szólni. Még az idősek is részt tudnak venni az összejöveteleken. Szerintem a gyülekezetek egységesebbek, mint valaha!”

Sok nem Tanú családtag is követi az összejöveteleket. Egy testvérnő ezt mondja: „A férjem soha nem akart eljönni az összejövetelekre, de az összejövetelek most házhoz jönnek. . ., és nagyon tetszenek neki!”

A testvérek minden lehetőséget kihasználnak, hogy tanúskodjanak. Például egy testvérnő úton volt, hogy egy idősebb testvérnőnek vigyen egy kerekesszéket. Egy ellenőrzőponton három rendőr megállította az autóját. A testvérnő elmondta, hogy egy idősebb nőnek segít, és megmutatta a rendőröknek az utazási engedélyét. Ezután adott nekik a Milyennek képzeled a jövőt? és a Megszűnnek egyszer a bajok? tájékoztatólapból. A visszaúton a rendőrök újra megállították. Megköszönték neki a tájékoztatólapokat, és arra kérték, hogy mondjon nekik még többet a Biblia ígéreteiről. Két másik kollégájukat is bevonták a beszélgetésbe. A testvérnő megmutatta a rendőröknek a jw.org honlapot. Az egyikük ezt mondta neki: „Köszönjük, hogy feldobta a napunkat!”

Boselli testvér ezt mondja: „Az én feladatom lenne, hogy erősítsem és vigasztaljam a testvéreket. Ehelyett ők bátorítanak engem. Nagyon jó látni, hogy közel maradnak Jehovához, és hogy kitartanak az imádatban. Könnyeket csal a szemembe, amikor látom, milyen őszintén szeretik Jehovát. Nagy ajándék tőle, hogy ilyen testvéreink vannak. Szükségünk van rájuk.”

Egyértelmű, hogy a nehéz körülmények ellenére a testvérek közel maradnak Jehovához, és nem inognak meg „ezek miatt a nyomorúságok miatt” (1Tesszalonika 3:2, 3).