Giandomenico Gullà testvér, aki a Comóhoz közeli Erba kórházának ambulanciáján orvos, első kézből tapasztalja a Covid–19-járvány hatásait. Ennek ellenére a hite belső békét ad neki, és így jobban meg tud vigasztalni másokat (2Korintusz 1:4). Ez abból is látható, amit nemrégiben mesélt el egy interjúban, melyet az olaszországi fiókhivatal tájékoztatási részlege készített vele.

Itt olvasható az interjú egy része, mely a könnyebb érthetőség miatt némileg módosítva lett.

Milyen helyzetekkel találkozol a járvány miatt?

Giandomenico Gullà: A kórházban, ahol dolgozom, minden olyan gyorsan történt, mintha egy cunami jött volna. Az egész kórházat teljesen átszervezték, hogy olyan osztályokat hozzanak létre, melyeken csak Covid–19-betegeket kezelnek. Ebben a szomorú helyzetben a betegek el vannak különítve, és nem érintkezhetnek fizikailag a közvetlen családtagjaikkal és a barátaikkal. Így mindig én adok naprakész információkat telefonon a családtagoknak. Egyszer, az éjszaka kellős közepén közölnöm kellett egy fiúval, hogy haldoklik az anyja. Videóhívást kezdeményeztem a telefonommal, így a fiú még egyszer utoljára láthatta az anyját, bár az már kómában volt. Nagyon szívbe markoló pillanat volt.

Hogyan vigasztalt meg téged a Biblia?

GG: Érzem, hogy a kollégáimmal ellentétben, akik gyakran elveszettnek és feszültnek tűnnek, a Biblia tanulmányozása sokat segített, hogy kiegyensúlyozott maradjak. Most sokkal világosabban látom, hogy Jehova felkészített minket ezekre a nehéz időkre. Mivel tudom, hogy ez a járvány egy újabb bizonyítéka annak, hogy a Biblia próféciái teljesednek, megfelelően tudom kezelni ezt a helyzetet. A hitem sokkal erősebb lett.

Hogyan segít neked a Jehovától jövő vigasz megvigasztalni másokat?

GG: Nagyon érzem a szellemének a támogatását. Segít helytállni a családban és a munkahelyen, illetve támogatni azokat a testvéreket, akik nehézségeket élnek át a járvány miatt.

Elmondanád bővebben, hogy hogyan segít Jehova megvigasztalni a családodat?

GG: Bár most többet kell dolgoznom a kórházban, mindent megteszünk a családommal, hogy ne hanyagoljuk el Jehova imádatát. Ez nagyon jó hatással van a feleségemre. Közelebb kerültünk egymáshoz. A családi imádat abban is segít, hogy megnyugtassuk a lányunkat, Ginevrát, aki már majdnem hároméves. Ő is érzi, hogy valami megváltozott, és nyugtalanul ilyeneket szokott mondani: „Nem akarom, hogy apuci elmenjen dolgozni, mert ott van a koronavírus”, vagy „Félek, hogy apuci nem fog hazajönni.” Hogy megvigasztaljuk, dalokat játszunk le neki a honlapunkról, és a következő pillanatban már mosolyog is.

Megemlítenél egy esetet, hogy hogyan tudtál erőt önteni az egyik munkatársadba?

GG: Az egyik munkatársam, akivel ugyanazon az osztályon dolgozom, nemrégen kezdte el tanulmányozni a Bibliát. Néhány éve találkoztam vele abban a kórházban, ahol akkoriban dolgoztam, és többször is beszélgettünk a Bibliáról. Nem sokkal azelőtt kezdett el tanulmányozni, hogy kitört a járvány, és utána is folytatta. Most videókonferencián keresztül tanulunk, néha még hetente kétszer is. Nagyon megérintette a szívemet, amit egyszer mondott nekem: „A bibliatanulmányozásnak köszönhetően egyenesbe tudtam hozni az életemet. Nem aggódom. Sok kérdésemre megkaptam a választ, például hogy miért élünk, és miért tört ki ez a járvány. Az egyre erősödő hitem megszilárdít, és reményt ad a jövőre.”

Hogyan tudtál segíteni a testvéreknek a gyülekezetben?

GG: Sajnos egy testvérnőnek a gyülekezetemben [Daniela Sgreva] pozitív lett a Covid–19-tesztje, és kórházba kellett vinni. Felvettem a kapcsolatot két testvérrel, akiknek van mentőautójuk, és megszerveztük a kórházba szállítását. A testvérek 50 kilométert utaztak, hogy felvegyék a testvérnőt. Nagyon örült, amikor meglátta őket. Miután beértek a kórházba, rendkívül megnyugodott, amikor találkoztunk vele a sürgősségin. Üdvözöltem, és mivel mindhárman egészségügyi dolgozók voltunk, testvérek vették körül, akikhez közel érezhette magát. Igencsak megerősítette a testvérek szeretete és támogatása. Hálateli szívvel ezt mondta: „Mindig is tudtam, hogy Jehova megért bennünket, de most tényleg túltett mindenen!”

Mindennap egyre inkább Jehovára és az erejére támaszkodom. Munkába menet és jövet a dalainkat hallgatom az autóban, és ez feltölt az adott napra. Hálás vagyok Jehovának a segítségéért. Amikor a Jehova mindig mellettünk áll című dalt hallgatom, ezt mondogatom magamnak: „Jehova mindig velem van. Karjában tart. Tudom, jót akar. Megéri küzdenem.”