RÓMA: 2017. november 24-én számos orvosi, bioetikai és jogi szakértő vett részt egy konferencián, amelyet Olaszország egyik legrégebbi egyetemén, a Padovai Egyetemen tartottak. A téma a következő volt: „A vértranszfúzió elutasítása felnőtt betegek esetében – Mik a kezelési lehetőségek? (Vértakarékosság 2017)” A rendezvényt az olasz egészségügyi minisztérium, valamint több mint 25 olasz tudományos intézmény és társaság szponzorálta.

Általában a vértranszfúzióról úgy gondolkodnak, mint ami ártalmatlan, és ami az egyetlen életmentő orvosi kezelés, amikor valamilyen műtétre kerül sor. A konferencián sok előadó kifejezte, hogy nem ért egyet ezzel a hagyományos állásponttal. Az egyik szakértő, Dr. Luca P. Weltert, aki a római European Hospital egyik mellkassebésze, így fogalmazott: „Láthattuk tehát, hogy a vértranszfúzió káros lehet, és a legtöbb esetben nincs is rá szükség.”

Dr. Weltert és más orvosok azért jutottak erre a következtetésre, mert a klinikai tapasztalataik, valamint sok tudományos kutatás is bizonyítja, hogy összefüggés mutatható ki a vértranszfúzió és a megnövekedett halálozási, illetve fertőzési arányok között. Ezenkívül a transzfúzió növeli a kórházi tartózkodás idejét, és más egyéb súlyos egészségi kockázattal is jár. a

Az ilyen tudományos bizonyítékok és a vértranszfúzió magas költségei miatt, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2010-ben felismerte, hogy nagy szükség lenne a vértakarékos betegellátásra (patient blood management, PBM). Ez a több tudományágat és módszert összefogó megközelítés a beteg egészségére és biztonságára összpontosít. Alkalmazása javítja a műtéti eredményeket, és jelentősen csökkenti a transzfúziók számát. A WHO kiadott egy határozatot, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetének mind a 193 tagját arra sürgeti, hogy vezesse be a PBM-et.

Stefania Vaglio professzor, a római Sant’Andrea Kórház transzfuziológia osztályának vezető főorvosa az előadásában hosszasan tárgyalta ezt az új megközelítést, a PBM-et. Elmondta, hogy korábban az orvosi ellátás a donorvér használatától függött, most azonban „a donor vére helyett a beteg saját vérére összpontosít”. A PBM egyik célja, hogy minimálisra csökkentsék a vérveszteséget. „Az egész folyamat során a beteg kerül a középpontba . . . és a legfontosabb, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a beteg minél kevesebb vért veszítsen”. A főorvos azt is kifejtette, hogy a vértakarékos betegellátás egy olyan orvosi technika, mely „jobb minőségű kezelést eredményez”.

Dr. Tommaso Campagnaro, a Veronai Egyetemi Klinika általános sebésze arról beszélt, hogy milyen előnyök származnak a transzfúzió nélküli kezelésből. Miután részletesen elemezte sok komoly hasi műtét eredményét a 90-es évek végéig visszamenőleg, ezt a következtetést vonta le: „Azon betegek esetében, akik nem kaptak vért, kevesebb komplikációról és alacsonyabb halálozási arányról beszélhetünk, mint azok esetében, akik transzfúzión estek át.”

Dr. Campagnaro, több más előadóhoz hasonlóan nyilvánosan köszönetet mondott Jehova Tanúinak azért, hogy arra indították az orvosokat, hogy transzfúziót helyettesítő eljárásokat fejlesszenek ki. Anna Aprile, a Padovai Egyetem orvosi jogi docense megállapította: „Hálásak lehetünk Jehova Tanúinak, hogy kiharcolták a transzfúzió elutasításának jogát. Így mindannyiunknak segítettek, hogy átgondoljuk ezt a témakört, és igyekezzünk csökkenteni a vér felhasználását.”

A konferencia előadói többféle szakterületet képviseltek: aneszteziológia, kardiológia, nőgyógyászat, hematológia, onkológia és ortopédia. Azonban a véleményük megegyezett: Mivel az elismert szaktekintélyek által publikált adatok és tapasztalatok száma egyre növekszik, az orvosi intézményeknek, törvényhozóknak, valamint a nagyközönségnek is nyitnia kell a PBM felé.

Dr. Weltert hozzátette: „A ma végzett műtétek közül az aorta disszekció sebészeti kezelése az, ami a legnagyobb beavatkozást jelenti az emberi testben. . . Ha ezt meg tudjuk csinálni vér nélkül, akkor bármit.”