Sok testvérünk, aki börtönben van Oroszországban a hitéért, férj és apa. A börtön nemcsak az ő életüket nehezíti meg, hanem a családjukét is. A feleségeiknek és a gyermekeiknek meg kell küzdeniük azzal a helyzettel, hogy távol van tőlük a férjük és az apjuk, de mellette más problémáik is vannak. Tíz bebörtönzött testvér felesége írt egy közös levelet az orosz hatóságoknak, melyben őszintén elmondják az érzéseiket. Többek közt ez áll benne: „Elkeseredettségünkben írjuk ezt a nyílt levelet. A hozzánk közel álló személyek... azért kerültek a rácsok mögé, mert – csakúgy, mint mi, a gyermekeink és a barátaink – olvassák a Bibliát, és imádkoznak Istenhez.”

Néhány drága testvérnő elmondja, milyen egyedi nehézségekkel néz szembe, és hogy hogyan segít neki Jehova miközben a férje börtönben van.

Technikai okok miatt a testvérnők közül többen sem tudnak telefonon beszélni a férjükkel. Továbbá a börtönbe küldött leveleket szokatlanul hosszú idő alatt kézbesítik, ha egyáltalán kézbesítik.

Jevgenyija Lagunova testvérnő férje, Feliksz Mahammagyijev több mint két évig volt börtönben. Többször is hosszabb ideig nem hallott a férjéről. Ilyenkor nagyon nehéz volt, hogy nem tudta, jól van-e, vagy hogy azt gondolja-e Feliksz, hogy elfelejtkezett róla, mivel talán nem kapta meg a leveleit.

Sok feleségnek hosszú utat kell megtennie, hogy meglátogassa a férjét. (Lásd a „Mennyit kell utazni a feleségeknek, hogy meglátogassák a férjüket?” című ábrát.) Jevgenyija például ezt mondja: „Több mint 800 kilométert utaztam autóval, hogy meglátogassam a férjemet a börtönben.” Általában 3-4 napba telik, hogy meglátogatja a férjét, és hazamegy. Más testvérnők mintegy 1000 kilométert tesznek meg. Amikor pedig megérkeznek a börtönhöz, gyakran hosszú sorokban kell várakozniuk kint.

Irina Christensen testvérnő férje, Dennis volt az első Tanú, akit bebörtönöztek Oroszországban azt követően, hogy 2017-ben betiltották a munkánkat. Irina rendszeresen 200 kilométert tesz meg az otthonától, Orjoltól Lgovig, hogy meglátogassa Dennist a börtönben. Ezt meséli: „Fizikailag és lelkileg is megvisel, amikor a börtönbe megyek. Hajnali fél 4-kor kell indulnom, hogy 8 órára a börtönnél legyek, és beadhassam a szükséges dokumentumokat. Aztán az autóban kell várnom 11 óráig, mert ekkor kezdődik a látogatás.” Amikor megkérdezték tőle, hogy bírja, ezt mondta: „Nagyon sokat imádkozom Jehovához, és kérem, hogy segítsen nekem és minden hittársamnak: azoknak, akik közel élnek, azoknak, akik börtönben vannak, és mindenkinek, bárhol éljen is a földön.”

Nagyezsda German testvérnő már több mint két éve nem lehet együtt a férjével, Gennagyijjal. Magánnyal küzd – akárcsak más testvérnők –, mivel a férje távol van tőle. Mi segít neki? „A gyülekezetem most még inkább olyan, mintha a családom lenne. Egyértelműen érződik az őszinte szeretetük és gondoskodásuk abból, ahogyan velem és a férjemmel bánnak” – mondja.

Julija Mireckaja testvérnő, akinek a férje, Alekszej Gennagyijjal van börtönben, hozzáteszi: „A testvérek és a testvérnők sokat segítenek a ház körüli munkákban. Jó érzés, hogy számíthatok rájuk.”

Tatyjana Bugyencsuk testvérnő két gyermeket nevel a férje, Alekszej nélkül, aki 2019 szeptembere óta van börtönben. Ezt mondja: „A gyerekek igyekeznek a jóra összpontosítani, arra, hogy mi mindent kapunk Jehovától, és hogy ő mindig támogat minket. Tudják, hogy ez a helyzet átmeneti, és most van itt az ideje annak, hogy kimutassuk, bízunk Jehovában, és hűségesek vagyunk hozzá.”

Natalja Filatova testvérnő, akinek a férjét, Szergej Filatovot 2020 márciusában hat év börtönbüntetésre ítélték, most egyedül neveli a négy gyermeküket. Ezt mondja róluk: „Látom, hogy nagyon hiányzik nekik az apukájuk, és aggódnak amiatt, hogy jól van-e. Beszélnek róla az imáikban. A legkisebb lányunk leveleket ír az apukájának, és megnyugtatja, hogy jól vagyunk, és nem kell izgulnia értünk. De persze sokkal jobb lesz, ha újra itthon lesz velünk.”

A család igyekszik alkalmazni a Biblia tanácsát, hogy maradjon egyszerű az életük. „Megtanultunk szerényen élni – mondja Natalja. – Pont annyi pénzünk van, hogy fenn tudjuk tartani magunkat.”

Mindezek ellenére a testvérnőinknek erős a hitük, mivel továbbra is rendszeresen részt vesznek Jehova imádatában. Julija kijelenti: „Igyekszem minden kiadvánnyal naprakész lenni. Sőt, mondhatjuk, hogy két ember helyett tanulmányozom, mivel amikor Alekszejjel beszélek, megpróbálok visszaemlékezni a fő pontokra, és megosztani vele azokat.” Nagyezsda a következőket emeli ki: „Nincs olyan probléma, melyet Jehovával ne tudnánk megoldani! Egész nap közel érzem magam hozzá. Úgy érzem, mintha egy kislány lennék a mindenható Atyám karjaiban. És amikor segítek másoknak, magammal is jót teszek.”

Natalja is hasonlókat fogalmaz meg: „Emlékszem, hogy egy testvérnő egyszer ezt mondta: »Nincs olyan személy Isten népe között, akinek ne lenne szüksége vigaszra, de olyan személy sincs köztük, aki ne tudna megvigasztalni másokat.« Nekem is jó érzés, ha erőt tudok önteni másba.” Így folytatja: „Próbálok nem esni önsajnálatba vagy magam alá kerülni, bár nagyon nehéz érzelmileg és fizikailag, hogy nincs mellettem a férjem. Nem engedem meg Sátánnak, hogy elkedvetlenítsen!”

A testvérek az egész világon nagyra becsülik az Oroszországban és máshol bebörtönzött testvérek családtagjainak a kitartását. Biztosak vagyunk benne, hogy Jehova nagyon szereti ezeket a drága testvéreket, és értékesek a szemében (Ézsaiás 43:4a).