2019. május 16-án, csütörtökön Dennis Christensen felszólalhatott a fellebbviteli tárgyaláson a védelme érdekében. Meggyőző beszéde közel egy órán át tartott. A következőkben az ő szavait olvashatjuk (eredetileg oroszul hangzott el).

„Sok évvel ezelőtt egy gonosz ember egyszer ezt mondta: »Minél többször ismételsz el egy hazugságot, annál igazabbnak fog tűnni.« Más szavakkal az ezerszer kimondott hazugság végül igazsággá válik. A hazugsággal, melyet igazságnak próbáltak feltüntetni, sok ártatlan embernek okoztak rengeteg kárt és szenvedést.

Ez nem ma történt, és az ember azt gondolná, hogy a 21. században már vannak annyira műveltek az emberek, hogy tanulnak a múlt hibáiból.

De sajnos nem így van. Ugyanezt a módszert használják ellenem ebben a perben, és más Jehova Tanúival is ugyanezt teszik Oroszországban. És a hazugság ezúttal is sok ártatlan embernek okoz rengeteg kárt és szenvedést.

Mi a hazugság az én ügyem kapcsán? Az, hogy állítólag titokban tovább folytattam a tevékenységét Jehova Tanúi Orjoli Vallási Közösségének, egy jogi személynek, melyet a bíróság szélsőségesnek nyilvánított és betiltott.

Ez a vád újra és újra elhangzott a tárgyalásomon, mindenféle bizonyíték nélkül. Úgy tűnik, hogy a vádlóim így próbálnak igazságként feltüntetni egy hazugságot.

Az igazság az, hogy én sosem voltam tagja az orjoli jogi személynek.

Persze istenfélő ember vagyok, Jehova egyik Tanúja. A hittársaimmal részt vettem vallási összejöveteleken, de a vallási csoport, mely ezeket tartotta, nem azonos az orjoli jogi személlyel. Törvényesen jártunk el, azokkal a jogokkal éltünk, melyet az Orosz Föderáció alkotmányának 28. cikke biztosít.

Nem folytattam a betiltott orjoli jogi személy tevékenységét, egyetlen orosz törvényt sem sértettem meg. Sosem tettem semmi olyat, ami szélsőségesnek minősíthető.

Sokan kérdezték már tőlem: »Miért mondják Jehova Tanúi békés közösségéről, hogy szélsőséges? Mit tettek, amiért szélsőségesnek tartják őket?« Én erre azt válaszoltam: »Fogalmam sincs.«

Jehova Tanúi úgy szeretik az embertársaikat, mint önmagukat. Igyekeznek jót tenni az emberekkel, hasznára lenni a társadalomnak. Becsületesek, engedelmeskednek a hatóságoknak, és megfizetik az adót. Hogy miért »szélsőségesek«? Nem tudom, és a bírósági tárgyalásom során ez idáig erre a kérdésre még nem kaptam választ.

Azzal vádolnak, hogy tovább folytattam a tevékenységét egy körülbelül 10 főből álló jogi személynek, melyet a bíróság szélsőségesnek nyilvánított. De mikor és hogyan? Mit tettem, ami szélsőséges?

A bírósági eljárás során ezt nem tudtam meg. És tudják, miért nem? Mert a vádlóim igaznak akarnak beállítani egy hazugságot úgy, hogy újra és újra elismétlik.

Itt, Oroszországban valaki mindenáron el akarja hitetni Jehova Tanúi békés közösségéről, hogy szélsőséges. De ez nem tisztességes, és semmi köze a valósághoz! Jehova Tanúi nem szélsőségesek. És tudják, hogy miért nem?

Először is azért, mert nem csatlakoznak a katonasághoz, és nem vesznek részt háborúkban. A II. világháború idején Németországban inkább meghaltak, mint hogy a Wehrmachtban, a német hadseregben szolgáljanak. Nem harcoltak a keleti fronton, és nem öltek meg egyetlen orosz katonát sem.

A Szovjetunióban kegyetlenül üldözték Jehova Tanúit, és antikommunistának, a nemzet ellenségeinek bélyegezték őket. Ők ennek ellenére nem gyűlölték az üldözőiket.

Jehova Tanúi közösségében különféle származású emberek vannak, mégis egységes nemzetközi családot alkotnak. Békében élnek egymással. Ez azt bizonyítja, hogy felül lehet kerekedni az emberiséget megosztó különbözőségeken.

Másodszor, Oroszországon kívül a világon sehol máshol nem vádolják Jehova Tanúit szélsőségességgel. Több mint 200 országban szabadon és békében gyakorolhatják a vallásukat. Mindenütt békés embereknek ismerik őket, olyanoknak, akiktől távol áll mindenfajta szélsőségesség.

A hitnézeteik egységesek, és a Biblián alapulnak. Azt tanulják, hogy fejlesszenek ki jó tulajdonságokat. Ilyen például a szeretet, öröm, béke, türelem, kedvesség, jóság, hit, [szelídség] és önuralom.

A Biblia ezeket a tulajdonságokat a szellem gyümölcsének nevezi. Ezek a tulajdonságok nem ártanak a társadalomnak, és semmi közük a szélsőségességhez. Sőt, az emberek javára válnak.

Harmadszor, még oroszországi emberi jogi szakértők is elítélik, hogy Jehova Tanúira alkalmazzák a szélsőséges tevékenység elhárításáról szóló törvényt. Sokuk nyíltan kimondta, hogy ez az eljárás szégyen Oroszországra nézve, mely demokratikus jogállamnak tartja magát. Nyilvánvalóan nem ez lenne a véleményük, ha bármilyen bizonyíték szólna amellett, hogy Jehova Tanúi szélsőségesek.

Negyedszer, más országok is elítélik, hogy Oroszországban Jehova Tanúira alkalmazzák a szélsőséges tevékenység elhárításáról szóló törvényt. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése felszólította az orosz hatóságokat, hogy ne használják ezt a törvényt a Tanúk ellen. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is többször kifejezte aggodalmát amiatt, hogy Oroszországban Jehova Tanúi ellen fordítják a szélsőségesség elleni törvényt, aminek következtében békés, ártatlan embereket üldöznek.

Jézus Krisztus így figyelmeztette a követőit: »Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak« (János 15:20). a Hamisan őt is szélsőségességgel vádolták, majd elítélték és megölték. Ez égbekiáltó igazságtalanság volt.

De most nem az első században vagyunk, és nem is a középkorban. A 21. században élünk, az emberi jogok és a vallásszabadság korában, és ezek a jogok elvileg mindenkit megilletnének.

Vajon helyénvaló megtiltani valakinek, hogy higgyen Istenben, és börtönbe küldeni azért, mert istenfélő? Szerintem nem az. Ilyet csak a diktatórikus országokban tesznek. Egy demokratikus jogállamban ilyesmi nem fordulhat elő. És reményeim szerint Oroszország is jogállam, vagy legalábbis próbál az lenni.

A tárgyalásom során elhangzott, hogy Oroszországban néhányan szélsőségesnek tartják azokat, akik hisznek abban, hogy az ő vallásuk az igaz vallás, és erről nyíltan beszélnek. Ez teljesen logikátlan, mivel minden vallásos ember abban hisz, hogy az igaz hitet vallja. Ha ez nem így lenne, nem ragaszkodna a vallásához.

Ha ennyi elegendő ahhoz, hogy valakit szélsőségesnek nyilvánítsanak, akkor ma Jézus Krisztus is annak számítana. Ő ezt mondta Pilátusnak: »Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett. Mindenki, aki az igazság oldalán áll, figyel a hangomra« (János 18:37).

Ez azt jelenti, hogy a Bibliában megtalálhatjuk az igazságot. Jézus az igazságot hirdette, és ezt tanította a követőinek. Nem általánosságban véve beszélt az igazságról, hanem Isten szándékával kapcsolatban tárta fel az igazságot. Istennek az a szándéka, hogy Jézus, »Dávid fia«, vagyis leszármazottja főpap legyen, és királyként uralkodjon Isten királyságában.

Jézus elmondta, hogy a földre jövetelének és a szolgálatának az volt a célja, hogy hirdesse az igazságot a királyságról. Vajon az emberek ma szélsőségesnek tartják Jézust azért, mert az igazságot hirdette?

Jehova Tanúi Jézus példáját követve szintén az igazságot hirdetik, azt, hogy az emberiség problémáit egyedül Isten királysága tudja megoldani. Ezt az igazságot, mely a Bibliában, Isten Szavában van feljegyezve, minden embernek elmondják.

Jézus egyszer így imádkozott Istenhez: »Szenteld meg őket az igazság által. A te szavad igazság« (János 17:17). Ezért fontos, hogy minden ember megismerje a Bibliában található igazságot. Ez a javukra válik, és nincs benne semmi szélsőséges.

Jehova Tanúin kívül mások is értékesnek tartják a Bibliát. Például az orosz tudós, Mihail Lomonoszov ezt mondta: »A Teremtő az emberi fajnak két könyvet adott: az egyikben fenségét jelentette ki, a másikban akaratát. Az első a látható világ, amelyet Ő. . . teremtett. . . A második könyv a Szentírás.«

Mihail Lomonoszov kétségkívül gondosan tanulmányozta a Szentírást, és igaza volt. Sokat tanulhatunk Istenről az alkotásaiból. És még többet megtudhatunk róla, ha olvassuk és tanulmányozzuk Szavát, a Bibliát.

A Biblia kijelenti önmagáról: »A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra. . . a fegyelmezésre, hogy azt tegyük, ami igazságos. Így az Isten embere teljesen képesített, és minden jótettre hiánytalanul felkészített lesz« (2Timóteusz 3:16, 17). Minden jótettre felkészített!

A keresztény összejöveteleken, melyeken részt vettem – és amelyeket egy olyan vallási csoport tartott, amely nem egy és ugyanaz, mint az orjoli jogi személy –, arról volt szó, hogyan tehetünk jót az emberekkel.

Az összejöveteleinkről készített két videófelvételen, melyek 2017. február 19-én és 26-án készültek, és amelyeket a bíróságon bemutattak, világosan látszik, hogy semmit sem tettünk vagy mondtunk, ami szélsőséges lett volna. Bibliai tanításokról volt szó, melyek mindenkinek nagyon hasznosak. Az összejövetelek békésen, jó hangulatban zajlottak, mint általában Jehova Tanúi összejövetelei.

Ezek a bibliai tanítások nem veszélyesek a társadalomra nézve. Épp ellenkezőleg, nagyon sokat segítenek az embereknek, és sokaknak vigaszt nyújtanak. Például a gyászolókat így vigasztalja a Biblia: »Majd megsemmisül az utolsó ellenség, a halál« (1Korintusz 15:26).

Az embereknek a halál félelmetes ellenség, de Istennek nem az. Az Ézsaiás 25:8-ban erről az ígéretéről olvashatunk: »Elnyeli a halált örökre, és a legfőbb Úr, Jehova letörli a könnyet minden arcról.«

Milyen csodálatos lesz ez! Nem lesznek többé temetések és temetők. Amikor Isten teljesíti ezt a csodálatos ígéretét, és feltámasztja a halottakat, örömkönnyek váltják fel a gyász könnyeit. A halál okozta minden fájdalom és szomorúság a múlté lesz.

Ez az ígéret személy szerint nekem is nagyon vigasztaló, mert már sok mindenkit elveszítettem, aki fontos volt nekem. Mióta fogva tartanak, meghalt valaki, aki nagyon sokat jelentett nekem, és aki nagyon közel állt hozzám, a nagymamám, Helga Margrethe Christensen.

A családunkban ő volt az első, aki tanulmányozni kezdte a Bibliát, és Jehova Tanúja lett. Először édesapámmal, majd velem ismertette meg a Biblia igazságát. Sokan, akik ismerték, a szomszédai, kollégái és rokonai, tisztelték és szerették.

Ő is szeretett és tisztelt mindenkit a vallásától, nemzetiségétől vagy bőrszínétől függetlenül. Igyekezett mindenkinek segíteni, és a szomszédai mindig számíthattak rá. Sajnos némelyek őt is szélsőségesnek mondanák, de a legtöbb észszerűen gondolkodó ember nem tartaná annak.

Várom már azt a napot, amikor Isten feltámasztja, és újra találkozhatunk. Sajnos nem tudtam ott lenni a temetésén. A családomnak sem tudtam vigaszt nyújtani ebben a lesújtó helyzetben, mert fogva tartanak azzal a nevetséges váddal, hogy szélsőséges vagyok.

A Biblia feltámadásról szóló ígérete megvigasztal. Tudom, hogy nem örökre veszítettem el őt. Egy nap újra együtt lehetünk a megtisztított új földön Isten királyságának uralma alatt. Ha ez az ígéret erőt és reményt ad nekem, akkor biztos vagyok benne, hogy másokat is meg tud vigasztalni.

Az összejöveteleinken még arról is szó volt, hogy a jövőben a földön paradicsomi állapotok lesznek. Akkor majd mindenkinek lesz elegendő élelme, békében élhetnek az emberek, és nem lesz többé betegség, ahogy arról az Ézsaiás 33:24 ír: »Egyetlen lakos sem mondja majd: ’Beteg vagyok.’ A népnek, mely a földön lakik, megbocsátják a vétkét.«

Vajon ártunk az embereknek, ha elmondjuk nekik ezeket az ígéreteket? Egyáltalán nem, mert reményt adnak az embereknek, és boldoggá teszik őket. Jézus ezt mondta: »boldogok, akik hallják Isten szavát, és megtartják!« (Lukács 11:28).

Persze mindenki maga dönti el, hogy hisz ezekben az ígéretekben, vagy sem. Isten senkit sem kényszerít arra, hogy szolgálja őt. A Jeremiás 29:11-ben ezt jegyezték fel: »jól tudom, hogy mi a szándékom veletek – ez Jehova kijelentése. – Azt akarom, hogy békében legyetek, és ne érjen csapás benneteket. Jövőt és reménységet akarok adni nektek.«

Isten a lehető legjobb életet szánja nekünk. Azt szeretné, hogy szoros kapcsolatot ápoljunk vele. Jehova Tanúi arra ösztönzik az embereket, hogy válasszák ezt az életutat, vagyis legyenek Isten barátai, mert így örök életet nyerhetnek. Ebben nincs semmi szélsőséges. Mit tettem, amit szélsőségesnek lehetne nevezni, és amiért hat évig börtönben kellene ülnöm?

Nem tettem semmi olyat, ami törvényellenes vagy szélsőséges. A szomszédaim, a rendőrök és a börtönőrök a büntetőintézetben jó véleménnyel vannak rólam. Ezért szeretném még egyszer megkérdezni: »Mit tettem, amit szélsőségesnek lehetne nevezni, és amiért hat évig börtönben kellene ülnöm?«

Nem tudom, és az elmúlt két évben nem kaptam rá választ. Remélem, hogy a fellebbviteli bíróság válaszolni fog a kérdéseimre, mert az elsőfokú bíróság ezt nem tette meg.

Ahogy már mondtam, a 21. században élünk, és nem a középkorban. Az emberiség ma felvilágosultabb. Mégis nagyon szomorú, hogy Oroszországban megint üldözik az embereket a hitükért, és van, hogy meg is kínozzák őket emiatt.

2019. február 15-én a szurguti nyomozóiroda megkínzott hét Jehova Tanúját a kihallgatásuk alatt, hogy kicsikarják belőlük, amit hallani akartak. A vallatók megsértették az Orosz Föderáció alkotmányának 51. cikkét, mivel arra akarták kényszeríteni a Tanúkat, hogy tanúskodjanak önmaguk vagy a családtagjaik ellen. Ez törvényellenes, mivel az alkotmány szerint ezt mindenkinek jogában áll megtagadni.

Le kellett térdelniük felemelt kézzel, és ütni-verni kezdték a fejüket, és az egész testüket. Gúnyolták őket a vallásuk és a nemzetiségük miatt. Zsákot húztak a fejükre, és egy zsineggel összekötötték a nyakuk körül. Alig kaptak levegőt. Hátrakötötték a kezüket, és a lábukat is megkötözték. Ordítottak velük, azt követelve, hogy olyasmit mondjanak, amit a vallatók hallani akartak. Néhány Tanú többször is úgy érezte, bele fog halni a vallatásba. Volt, hogy a fulladás miatt elvesztették az eszméletüket. Leöntötték őket vízzel, és elektromos sokkoló pisztollyal kínozták őket.

Szakértői vélemény alapján mindent pontosan dokumentáltak, de senki sem kezdeményezett büntetőeljárást a nyomozóiroda ellen. A felelős beosztású személyek szemet hunynak a történtek felett, vagy egyszerűen azt állítják, a Tanúk maguknak okoztak sérüléseket. De hisz ez képtelenség! Szemenszedett hazugság!

Oroszország modern kori történelmén ez szégyenfoltot hagy. Remélem, hogy felelősségre vonják és megbüntetik az elkövetőket. Hogy tehet ilyet ember az emberrel? Hogyan alkalmazhatnak ugyanolyan szadista és szörnyű módszereket, mint Hitler és Sztálin? Remélem, hogy ez nem marad így. Őszintén remélem, hogy ezt a hibát hamarosan orvosolni fogják.

Az elsőfokú bíróság döntésében ez áll: »Ha valaki továbbra is tagja marad egy olyan vallási szervezetnek, melyet bírósági döntés értelmében szélsőségesnek minősítettek és betiltottak, az bűncselekménynek számít, és az illető a törvény szerint szélsőséges tevékenységben való részvételért felelősségre vonható.« Ez egyértelmű. De milyen tekintetben vonatkozik ez rám?

Ennek egyetlen szava sem érvényes rám! Sosem voltam tagja az orjoli jogi személynek. A betiltott szervezet tevékenységét nem folytattam titokban tovább.

Mindent, amit tettem, azért tettem, mert keresztény vagyok. A vallási csoport, melyhez tartozom, nem egy és ugyanaz, mint az orjoli jogi személy. Bármit tettem is, az nem volt törvényellenes, azokkal a jogokkal éltem, melyet az Orosz Föderáció alkotmányának 28. cikke biztosít.

Úgy vélem, nem tettem semmi olyat, amivel az orjoli jogi személy »illegális« tevékenységét folytattam volna. Egy telefonbeszélgetés során, melyet a bíróságnak is lejátszottak, ezt mondtam a barátomnak: »Vallási csoport vagyunk. Nem állunk jogviszonyban sem az orjoli jogi személlyel, sem az adminisztratív központtal.«

Az elsőfokú bíróság ezt figyelmen kívül hagyta, és inkább egy szövetségi ügynöknek, fedőnevén A. P. Jermolovnak a hamis vallomását vette alapul. A fellebbviteli bíróság megerősítheti, hogy ez az ügynök valójában Oleg Gennagyevics Kurgyjumov.

Oleg Kurgyjumov a nyomozás során először azt állította, hogy nem tud semmit, és az Orosz Föderáció alkotmányának 51. cikkére hivatkozva megtagadta, hogy vallomást tegyen. Másnap A. P. Jermolov álnéven másfajta vallomást tett. Ezen a néven később többször is tanúskodott.

Amikor a bíróság megtekintett két videófelvételt, melyek 2017. február 19-én és 26-án készültek a keresztény összejöveteleinken – ezeknek az összejöveteleknek semmi köze az orjoli jogi személyhez –, egyértelműen látszott, hogy Oleg Kurgyjumov titokban felvételt készített az összejövetelről. Nevetségesen nyilvánvaló volt, hogy nála van a kamera. A kamera vele együtt mozgott. Amikor valaki közeledett felé, tisztán hallhatóan ezt mondta: »Szia, Oleg vagyok!«

Tehát először a szövetségi biztonsági szolgálat titkos ügynökeként titokban felvételt készít a vallási összejöveteleinkről. Majd a valódi nevén azt állítja, hogy semmit sem tud. Másnap álnéven hazudik a nyomozónak, és a bíróságon álnéven hamis tanúvallomást tesz. Hogy lehet ezt megengedni?

A törvény szerint a szövetségi ügynökök nem tanúskodhatnak álnéven a bíróságon. Ám a vád képviselői, az ügyészség és az elsőfokú bíróság bírája egyszerűen szemet hunytak efölött, és engedték, hogy hamis tanúvallomást tegyen. És ezt a vallomást használják fel ellenem! Egyszerűen nem értem, hogy engedhette ezt meg az elsőfokú bíróság.

Azt pedig még kevésbé értem, hogy a vád képviselői, az ügyészség, hogy engedheti ezt meg. Pont az lenne a feladatuk, hogy biztosítsák az orosz törvények betartását, és ne engedjék ezeket megsérteni. Mégis hagyják, hogy ilyesmi megtörténjen, és egyszerűen szemet hunynak a történtek felett.

Tisztelt bíróság, ne értsenek félre. Nincs bennem ellenszenv ezek iránt az emberek iránt. Biztos vagyok benne, hogy rendes emberek, akikkel szívesen meginnék egy csésze kávét a jövőben, és talán még jót is nevetnénk ezen az egészen. De elkeserítő, milyen silány munkát végeznek, finoman szólva is szörnyű.

Nem csodálom, hogy az elsőfokú bíróságnak jól jött, hogy egy szövetségi ügynök hamis tanúvallomását használhatta fel ellenem. Hisz egy személyazonosságát elrejtő tanúnak nincs lelkiismerete, könnyedén hazudik, és elferdíti a valóságot. Kész olyasmit mondani a bíróságon, amiért elítélhetnek.

Egy ilyen tanúban nem lehet megbízni. A tőle származó információk nem tekinthetők hitelesnek. Nem helyes ilyen hamis tanúk vallomásai alapján börtönbe küldeni ártatlan embereket.

Az előzetes letartóztatásom meghosszabbítása miatt többször is bíróság előtt álltam. Az egyik alkalommal körülbelül két évvel ezelőtt ezt mondtam a bíróságnak: »Én csak azt kérem, hogy hadd kapjam vissza az életem!« Még most is ezt kérem!

Az az érzésem, hogy a fogva tartásomnak nem csupán az a célja, hogy bűnösnek találjanak és elkülönítsenek az emberektől, hanem az, hogy ne tudjam tájékoztatni a nyilvánosságot arról, hogy mi történik ezeken a tárgyalásokon.

Törvénytelen és kegyetlen eljárásnak tartom, hogy a tárgyalásom előtt és alatt előzetes letartóztatásban tartottak. Azért helyeztek előzetes letartóztatásba, hogy ne tudjak megfelelően felkészülni a tárgyalásomra, és hogy ne legyen lehetőségem tájékoztatni a médiát az álláspontomról. De ami késik, nem múlik!

Követelem, hogy adják vissza az életemet! Szeretnék békésen és csendesen élni ebben a gyönyörű városban a feleségemmel, Irinával. Már majdnem két éve nem élhetem úgy az életemet, ahogy szeretném. Úgy kell élnem, ahogy mások akarják.

A szövetségi biztonsági szolgálat megrágalmazott. Dokumentumokat és szakértői véleményeket hamisítottak meg. Hamis tanúkat és a valódi nevüket eltitkoló tanúkat használtak fel ellenem, akik hazudtak a bíróságon.

Mindezt azért tették, hogy egy békés istenfélő embert, mint amilyen én is vagyok, szélsőségesnek állítsanak be, olyannak, aki veszélyt jelent az emberekre és az orosz nemzetbiztonságra nézve. Ezek a vádak annyira abszurdak, hogy már szinte nevetségesek.

Szomorú, hogy az elsőfokú bíróság elfogadta ezeket a vádakat, és semmibe vette a tényeket. Tisztelt bíróság! Kérem, vessenek véget ennek a jogtalanságnak, és álljanak az igazság oldalára! Arra kérem önöket, hogy adják vissza az életem!

Ahogy három hónappal ezelőtt az elsőfokú bíróságon is mondtam, csak azt a döntést tudom elfogadni, ha felmentenek, elengednek, bocsánatot kérnek és kártérítést adnak. Ennél kevesebbel nem érem be. Az álláspontom azóta sem változott.

Bármilyen más ítélet elfogadhatatlan számomra. Ha mégis más döntés születik, akkor fellebbezek a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához, ahol minden kétséget kizáróan megnyerem ezt az ügyet.

Ezután az Emberi Jogok Európai Bírósága és a világon mindenki, köztük sok magas rangú orosz hivatalnok, mint például Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnök, csodálkozik majd, hogy az orjoli bíróság miért nem látta a mindenki számára egyértelmű tényt, azt, hogy ez az ellenem folyó büntetőeljárás hazugságokon alapszik. Olyan hazugságokon, melyeket úgy próbálnak igazságnak beállítani, hogy újra és újra elismétlik őket.

Tényleg ennyire messzire kell menni az igazságért? Ha ma a fellebbviteli bíróság úgy ítéli meg, hogy igen, akkor szeretném tájékoztatni a bíróságot, illetve mindenkit, aki ma eljött, és azokat is, akik követik az ügy fejleményeit, hogy kész vagyok az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulni.

Nem fogom feladni! Tudom, hogy az ellenem felhozott vádak alaptalanok, és az igazság az én oldalamon áll. Bár elfogadhatatlannak tartom, hogy ha börtönbe kell vonulnom, de nem félek odamenni.

Nem félek, és nem aggódok! Nyugodt vagyok, és a szívemben béke van. Istenem, Jehova sosem fog cserben hagyni, és már most érzem, milyen igazak ezek a gyönyörű szavak:

Mert ő közel van hozzám,

Jehova tudja, hogy szeretem.

Munkám neki nagy érték;

karja megvéd, sosem hagy el.

Ő hű, gondot visel rám,

igazul ítél a Teremtőm.

Égi Atyám, Istenem és

barátom ő.

Ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm, hogy meghallgattak.”