2019. május 23-án, csütörtökön Dennis Christensennek az utolsó szó jogán lehetősége volt felszólalni a fellebbviteli tárgyaláson. A következőkben az ő szavait olvashatjuk (eredetileg oroszul hangzott el).

„Szeretnék szívből köszönetet mondani mindenkinek, aki mellettem állt és támogatott az elmúlt két évben, amíg ez a büntetőeljárás tartott.

Először is nagyon hálás vagyok a feleségemnek, Irinának, mert az első perctől fogva mindent megtett értem. Gondoskodott rólam, hozott nekem ruhát, élelmet, gyógyszert és minden mást, amire szükségem volt a büntetőintézetben. A látogatásai és a levelei, melyeket mindennap küldött, sokat jelentettek nekem érzelmileg, és segítettek, hogy erős maradjon a hitem.

Drága feleségem! A szilárd hited, a végtelen türelmed, a higgadtságod, az irántam és az igazság iránt érzett szereteted és az optimizmusod nagyszerű példa számomra. Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, és nagyon büszke vagyok rád!

Szeretnék köszönetet mondani a családomnak Dániában, különösen idős édesapámnak és a húgomnak. Nagyon hiányoztok! Szeretlek benneteket, és hálás vagyok mindenért, amit értem tettetek. A fogva tartásom alatt rengeteg levelet kaptam tőletek, és sokszor felhívtatok. Tudom, hogy ezután is számíthatok rátok, és hogy nem adjátok fel a reményt, hogy egy nap újra együtt lehetünk mint család.

A világszerte élő hittársaimnak is hálás vagyok. Rengeteg bátorító levelet, sok szép rajzot és ajándékot kaptam tőletek. Ez tudatosította bennem, hogy nem vagyok magamra hagyva, egy nagy, nemzetközi család tagja lehetek.

Drága barátaim! Tudnotok kell, hogy a leveleitek, akár rövidek, akár hosszabbak, hitet és erőt öntöttek belém. Kérlek, ne haragudjatok, ha nem tudok rájuk válaszolni. Ígérem, hogy egyszer találkozni fogunk, és akkor majd megölellek benneteket, hogy tudjátok, mennyire hálás vagyok nektek.

Ezenkívül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki a moszkvai dán nagykövetségen dolgozik. Önök sokszor eljöttek a tárgyalásra, és a büntetőintézetben is többször meglátogattak. Sokat jelentettek nekem a hasznos javaslataik, tanácsaik és a bátorításuk. Nagyon hálás vagyok a segítségükért és a támogatásukért.

Szeretném megköszönni a fellebbviteli bíróságnak, hogy ezen a tárgyaláson személyesen lehetek jelen. Amikor a büntetőintézetből, videóközvetítéssel vettem részt a többi fellebbviteli meghallgatáson, csak a felét hallottam annak, ami elhangzott, és csak találgattam, hogy mi történik. Ez nagyon megnehezítette, hogy meg tudjam védeni magam. Ezenfelül így követni a tárgyalást, rácsok mögé zárva, olyan, mintha egy állat lennék ketrecbe zárva az állatkertben. Szerintem ez elfogadhatatlan és embertelen, elvégre a 21. században vagyunk.

Most már közel két éve vagyok fogva tartva, és a tárgyalásom 15 hónapja tart. Ahhoz, hogy az ember kibírjon egy ilyen megpróbáltatást, és ne adja fel, ne törjön meg, óriási belső erőre van szüksége. A Biblia a filippieknek írt levél 4. fejezet 13. versében ezt írja: »Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem.« a Az Ézsaiás könyve 12. fejezet 2. verse pedig így szól: »Isten az, aki megment engem. Bízni fogok, és nem rettegek, mert Jah Jehova az én erőm és hatalmam, ő ment meg engem.«

Egész idő alatt éreztem, hogy Istenem, Jehova mellettem áll. Erőt adott, hogy kitartsak, hogy ne adjam fel, ne keseredjek meg, hogy meg tudjam őrizni az örömömet, és mosollyal az arcomon tudjam viselni ezt a megpróbáltatást. Nagyon hálás vagyok a segítségéért, és büszke vagyok arra, hogy őt szolgálhatom, hogy Jehova Tanúja lehetek.

Sokan kérdezték tőlem, hogy milyen hatással van rám ez az ügy. Természetesen nem könnyű, hogy ilyen hosszú ideje fogva tartanak, és elszakítottak a feleségemtől, a családomtól és a barátaimtól. Az elmúlt két évben szinte teljesen el voltam zárva a külvilágtól. Le volt korlátozva az életem, mondhatni csak léteztem. A nap 24 órájából 23-at egy 3 méterszer 6 méteres cellában töltöttem. Napi egy órát lehettem kint a sétálóudvaron, amely szintén 3 méterszer 6 méteres, de legalább kint van a szabadban. Az itt töltött két év alatt sokféle embert megismertem, és sok érdekes beszélgetésben lehetett részem. Megfigyeltem, hogy a rabok közül sokan szeretnék, ha az ügyüket becsületesen kivizsgálnák és tisztességesen tárgyalnák. Úgy érzik, hogy a bíróság nem figyel arra, amit mondanak, és nekem is ez volt a tapasztalatom az elmúlt két évben. Próbáltam bátorítani és segíteni ezeket az embereket, amennyire csak tudtam, mert biztos vagyok benne, hogy Jézus Krisztus is ezt tette volna a helyemben.

Sok új barátot szereztem. Voltak, akik a tárgyalásokra is eljöttek, mások pedig levelet írtak nekem. Van, akit személyesen is ismerek, és van, akivel még nem találkoztam. Sokan közülük a hittársaim, de vannak, akik nem azok. Mellettem állnak, mert nem tudják elviselni azt az igazságtalanságot, ami Oroszországban folyik. Jehova Tanúi békés emberek, és úgy szeretik az embertársaikat, mint önmagukat, egyesek mégis bűnözőknek és szélsőségeseknek bélyegzik őket. Ez teljesen értelmetlen és nevetséges. Sokan megdöbbentek, hogy ilyesmi megtörténhet itt Oroszországban, a 21. században.

Néhányan azt kérdezték tőlem, milyen hatással vannak a történtek a hitemre. Elmondhatom, hogy csak még erősebb lett. Átélhettem, milyen igaz, amit a Biblia a Jakab levele 1. fejezet 2-től 4-ig terjedő verseiben ír: »Teljes örömnek tekintsétek, testvéreim, ha különféle próbákkal kerültök szembe, hiszen tudjátok azt, hogy a hitetek próbája kitartást eredményez. A kitartás pedig hadd érje el a célját, hogy teljesek és minden tekintetben épek legyetek, és semminek se legyetek híján.«

Persze a tökéletességtől még messze állok, de sokat tanultam a kitartásról és arról, hogyan őrizhetem meg az örömömet a próbákban. És ami a legfontosabb, sokkal közelebb kerültem Istenemhez, Jehovához. Még erősebb bennem a vágy, hogy beszéljek róla és a szándékáról másoknak, és hirdessem királyságának a jó hírét, mert ez az egyetlen megoldás az emberiség gondjaira. Még inkább ég bennem a vágy, hogy megosszam másokkal a Biblia örömteli üzenetét, azt hogy az emberek örökké békében élhetnek majd egy paradicsomi földön. És még inkább szeretnék segíteni másoknak, hogy közelebb kerülhessenek a Teremtőhöz, és szilárdan higgyenek benne és az ígéreteiben.

Ezt a felszólalást az utolsó szó jogán mondhatom el, és lehet, hogy ma tényleg ezek lesznek az utolsó szavaim itt a bíróságon. Lehet, hogy ma lezárul ez a per, és ezzel együtt egy kétéves időszak az életemből. De biztosíthatom önöket arról, hogy nem ezek az utolsó szavaim az ügyemmel kapcsolatban, valamint azzal az igazságtalansággal kapcsolatban, amit békés és teljesen ártatlan emberekkel művelnek itt, Oroszországban. Ez csak a kezdet, még sok mondanivalóm van erről a világnak. Nem fogok hallgatni, mintha bűnös lennék, vagy mintha valami takargatnivalóm lenne. Tiszta a lelkiismeretem, semmi rosszat nem tettem, nem szegtem meg egyetlen oroszországi törvényt sem. Nincs mit szégyellnem.

Inkább az a szégyenletes, amit velem és a többi oroszországi Jehova Tanújával tesznek. Hamisan azzal vádolnak minket, hogy szélsőségesek vagyunk. Kihallgatnak, letartóztatnak minket, átkutatják az otthonainkat, elkobozzák a javainkat, nyomozást indítanak ellenünk, megfenyegetnek, és most már attól sem riadnak vissza, hogy megkínozzanak. Szégyen, gyalázat, ami itt folyik! Az igazság mindig napvilágra kerül, és előbb vagy utóbb érvényre jut. A Biblia a galáciaiaknak írt levél 6. fejezet 7. versében ezt mondja: »Ne vezessenek félre titeket: Istent nem lehet becsapni. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is.«

Az elsőfokú bíróság hatéves börtönbüntetésre ítélt, de miért? A semmiért. Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy bármi rosszat tettem volna. Épp ellenkezőleg! Számtalan bizonyíték szól amellett, hogy azokkal a jogokkal éltem, melyeket az Orosz Föderáció alkotmányának 28. cikke biztosít. Tiszteletben tartom az orosz kormányzat törvényeit, és becsületes vagyok. Keresztény vagyok, istenfélő ember, Jehova Tanúja, és szeretem az orosz embereket. Miért büntetnek meg? Miért zárnak börtönbe hat évre? Semmi okuk nincs rá. Ez igazságtalanság!

Őszintén remélem, hogy a fellebbviteli bíróság ma törvényszerűen fog eljárni, és igazságos ítéletet hoz. Remélem, hogy véget vet az Oroszországban folyó vallási üldözésnek. Bízom benne, hogy bebizonyítja a világnak, hogy Oroszországban mindenkinek joga van a szabad vallásgyakorláshoz.

A közeljövőben be fognak teljesedni a következő szavak: »[Isten] ítélkezni fog sok nép között. . . Kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat metszőkésekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. Mindenki a saját szőlője és fügefája alatt ül majd, és senki sem rettenti meg őket«, ahogy a Mikeás könyve 4. fejezetének 3. és 4. versében olvashatjuk.

Isten mindig igazságosan ítél. Az ő uralma alatt nem lesznek többé viták, háborúk, sem erőszak. Béke lesz mindenütt, és nem lesz többé aggodalom. Más szavakkal valódi boldogság vár az egész emberiségre.

Tisztelt bíróság! A mai döntésükkel előmozdíthatják az igazságosság és a béke ügyét, és sokaknak segíthetnek, hogy ne kelljen félelemben élniük, és szenvedniük az igazságtalanság miatt. Remélem, hogy helyesen fognak dönteni! Előre is köszönöm.”